Simon Ammann második duplája

Simon Ammann 1981. június 25-én született a svájci Grabsban. Szüleivel, valamint három lány és két fiútestvérével Unterwasserben nevelkedett, és itt ismerkedett meg a síugrással, amelyet 1992-ben próbált ki először.

Már fiatalon, 16 évesen bemutatkozott a felnőtt világkupában: 1997. december 27-én a négysáncverseny oberstdorfi állomásán, ahol kellemes meglepetésre a 15. helyen végzett. Ezzel kvalifikálta magát a naganói olimpiára, ahol azonban egyik egyéni számban sem tudott az első harmincba kerülni, viszont tagja volt a hatodik helyezett csapatnak.

A következő években nem sikerült igazán jó eredményeket elérnie. Az 1999-es idényben a ramsaui vb-n, a normál sáncon elért 26. helye volt a legjobb, míg a következő idényben mindössze négy alkalommal tudott pontszerző helyen – azaz az első harminc között – végezni, a 2000–2001-es idényben pedig összesen egy világkupa-versenyen indult.

De aztán elkezdtek jönni az eredmények: decemberben, hazai pályán Engelbergben élete első dobogós helyezését megszerezve lett második a lengyel Malysz mögött. Még abban a hónapban, az olaszországi Predazzóban kétszer, Oberstdorfban pedig egyszer állhatott fel a dobogóra, míg a négysáncverseny összesítésében a hatodik helyen zárt.

Az olimpiára már titkos éremesélyesként érkezett, arra azonban, ami a Salt Lake City-i játékokon történt, senki sem számított, még ő maga sem. Pláne, hogy a versenyt megelőző edzésen nagyot bukott, s kisebb sérüléseket is szenvedett. De aztán 2002. február 10-én megnyerte a normál sánc aranyérmét a német Sven Hannawald előtt, aki abban az idényben – azóta is egyedülálló módon – a négysáncverseny mind a négy állomásán győzött.

Három nappal később mind a két sorozatot megnyerve, csaknem tizenkét pontos előnnyel a nagysáncon is győzött. Ilyen duplázásra korábban csak a finn Matti Nykänen volt képes (1988). Ammann azonban úgy, hogy soha korábban nem nyert még világkupa-versenyt sem. Igaz, erre sem kellett sokáig várni: március 17-én, Oslóban már első ilyen győzelmét is megszerezte. Minthogy ő volt az első svájci sportoló, aki síugrásban olimpiai aranyat nyert, az év végén őt választották hazájában az év sportolójának.

Ezek után viszont már az volt meglepő, hogy a következő évben egyetlen dobogós helyet sem tudott szerezni: az Oslóban elért ötödik helyezés volt a legjobbja, a világbajnokságon viszont kénytelen volt megelégedni egy 10. és egy 17. hellyel. A 2003–2004-es idény sem folytatódott sokkal jobban a számára, de annak legalább a vége szebbre sikeredett: újra vissza kellett térnie az olimpiai síugróversenyek helyszínére, Park Citybe, hogy ismét a dobogóra állhasson: ott, majd az idényzáró két versenyen, Lillehammerben és Oslóban lett egyaránt második.

A következő idényben azonban megint visszasüllyedt a középszerű versenyzők közé, legjobbja az Engelbergben elért 7. hely volt, a világbajnokságon pedig az a szégyen is megesett vele, hogy normál sáncon nem jutott be a második sorozatba, csak a 44. helyen végzett (nagysáncon 27.). És most hiába következett megint olimpiai idény, nem sikerült maradandót alkotnia: címvédés helyett normál sáncon 38., nagysáncon pedig 15. lett.

Ekkorra már elkönyvelték olyan mázlistának, akinek életében egyszer, pont az olimpián jött ki a lépés. Ammann azonban nem adta fel, persze miért is tette volna 25 évesen: beiratkozott a zürichi egyetem informatikai és villamosmérnöki szakára, s emellett folytatta az edzéseket is. Talán az életmódváltásnak köszönhetően a 2006–2007-es idényt egy megszerzett második hellyel kezdte, majd ezután második vk-versenyét is megnyerte Lillehammerben.

A februári szapporói világbajnokságig hat dobogós helyezést szerzett, és ismét éremesélyesként indulhatott a vb-n. Nagysáncon nyerte is az első sorozatot, a másodikban azonban csak a harmadik legnagyobbat ugrotta. Ha az ugrások hosszát nézzük, akkor a finn Olli egy méterrel jobb volt nála, ám pontokban két tizeddel alulmaradt.

Normál sáncon is dobogóra állhatott, de ott Adam Malysz több mint húsz ponttal volt jobb nála. A világbajnokságot követően Oslóban aztán újra nyert – a norvég helyszínek mindig is kedvesek voltak a számára –, és addigi legjobb teljesítményt nyújtva Malysz és a norvég Jacobsen mögött a harmadik helyen végzett a világkupa összesítésében.

Ugyan a következő év megint valamivel gyengébbre sikerült, de így is rendre az első tízben végzett, s két dobogója is volt. A 2008–2009-es idény pedig az osztrák Schlierenzauerrel vívott párharcáról szólt. Ammann az első nyolc versenyéből négyet megnyert, a Négysáncverseny első állomásán, Oberstdorfban is győzött. Így a sorozat esélyesévé kiáltották ki. Garmischban is második lett, ám Innsbruckban becsúszott egy nyolcadik hely, így hiába volt Bischofshofenben is második, összesítésben az osztrák Loitzl megelőzte.

Ráadásul ebben az idényben – bár a versenyei felén dobogóra tudott állni – nyernie már nem sikerült, így összetettben meg Schlierenzauer előzte meg. A libereci vb-n sem volt szerencséje: normál sáncon Loitzl és Schlierenzauer mögött ugyan harmadik lett, de a címvédés nem jött össze nagysáncon: az első sorozatban a nyolcadik helyen végzett, a másodikat pedig a feltámadó szél miatt törölték, így nem javíthatott.

Amit azonban tavaly elvett tőle a sors, azt az idén visszaadta: decemberben három versenyt is megnyert, s bár a Négysáncversenyen ezúttal sem tudott diadalmaskodni (csak ötödik lett), az olimpián nem talált legyőzőre. Mind a négy sorozatban ő ugrotta a legnagyobbat, pedig az osztrákok még óvtak is a kötése miatt, de nem tudták kizökkenteni.

Ő az első, aki négy egyéni olimpiai aranyérmet tudott szerezni ebben a sportágban – az ugyancsak négyszeres bajnok finn Nykänen egyet csapatban szerzett –, és ő a téli olimpiák legeredményesebb svájci sportolója is. Bár még hiányzik neki az összetett világkupa és a Négysáncverseny, előbb-utóbb várhatóan ezeket is begyűjti. Előbbit akár már az idén, hiszen négy versennyel a sorozat vége előtt, több mint ötven ponttal vezet Schlierenzauer előtt.