Millert kizárták, mégis amerikai arany kombinációban

Az valószínű volt, hogy inkább a szlalomsízőknek áll majd a zászló, miután a lesiklópálya valmivel könnyebbre és rövidebbre sikerült, mint a szakági specialisták szerették volna. A címvédő norvég Kjetil-Andre Aamodt ráadásul úgy döntött inkább a hétvégi Super G-n koncentrál a címvédésre térdsérülése után, a kombinációt pedig kihagyja.

A lesiklás az amerikai fenegyereknek, Bode Millernek sikerült a legjobban, azok után, hogy vasárnap – kissé másnaposan – csak ötödik lett ebben a számban. A szlalomspecialistákat (a horvát Ivica Kostelicet, az osztrák Benjamin Raichot és Rainer Schönfeldert) több, mint másfél másodperccel megelőzte, a műlesikló-világkupát vezető olasz Giorgio Rocca pedig több, mint három másodperccel maradt le.

A jobb lesiklók közül a norvég Aksel Lund Svindal és Lasse Kjus, a svájci Didier Defago illetve a lesiklásban drámai körülmények között az aranyról lemaradó osztrák Michael Walchhofer is másfél másodpercen belül maradt Millerrel szemben, az első szlalomfutamban viszont mindannyian kiestek, az olasz Peter Fill pedig már ekkor olyan lassú volt, hogy kiiratkozott az éremért zajló csatából.

Raich viszont remek időt ment ekkor, akárcsak Ted Ligety: az amerikai ugyan csúnyán, három másodperccel elmaradt lesiklásban Millertől, de óriási tempóban szelte a kapukat, és nagyot faragott hátrányából, honfitársa azonban – bár magához képest nem síelt különösebben jól – majd egy másodpercet azért megőrzött előnyéből a harmadik körre.


Aztán nem sokkal később kizárták.

A Salt Lake City-ben ebben a számban ezüstérmes amerikai a 42-es számú kaput vétette el épphogy, az éles szemű versenybírák pedig kis tanakodás után diszkvalifikálták a nagy esélyest, aki utolsó öt szlalomversenyét nem tudta befejezni. „Kellemetlen, de legalább a lesiklás jól sikerült, és szlalomban is leértem – az nálam már félsiker” – nyilatkozta a mérsékelten elkeseredett Miller. „Nem most fordul elő először, hogy terpeszben megyek át egy kapu fölött, szerintem többször estem így ki, mint ahányszor a többiek végigmentek.”

Két futam után így a legnagyobb esélyesek: Raich, Kostenic, Ligety és Schönfelder alkották az élbolyt, míg a lesiklásban versenyképes teljesítménnyel előrukkoló sízők közül mindössze a szlovén Andrej Sporn maradt versenyben.

A helyi nézők nagy örömére a nagy nevek közül elsőként induló Giorgio Rocca jó tempóban jött, és természetesen az élre is ugrott, Sporn viszont már a pálya elején elesett – pedig titokban akár éremben is reménykedhetett volna.

A cseh Ondrej Bank stabil versenyzéssel jött le végül pontszerző helyet érően, a svájci Daniel Albrecht pedig a végén egy századdal megelőzte Roccát. Az őt követő Schönfelder a szintén nem túl jó első műlesiklás után egy közepes alsó szakasszal is élre ugrott, Ted Ligety viszont megismételte a második futamban nyújtott kiváló teljesítményét és másfél másodperccel megverte Schönfeldert – feladta a leckét a mögötte jövő Kostelicnek és Raichnak.

A horvátnak sok is volt az amerikai tempója, bár egy biztos érmes helyre azért befutott, Benny Raich pedig… az osztrák nem bírta el a rá nehezedő nyomást, és az alsó szakaszon kihagyott egy kaput, Ligety pedig a lejtő aljában ünnepelni kezdett.