Anelka: Csak a gyáva embereknek nincsenek ellenségeik

A világ legdrágább játékosa (pályafutása során senkiért nem fizettek ki annyi pénzt, mint Anelkáért eddigi munkaadói) a Le Parisien című lapnak adott közvetlen hangvételű interjút. A közvetlenség ezúttal abban mutatkozik meg, hogy Anelka nem tesz lakatot a szájára, és kerek perec kimondja, hogy mindenki elmehet a francba, aki őt szapulja. A melegebb éghajlatra küldést azonban igen stílusosan teszi, és nem lehet azt mondani, hogy ne lenne egy-két dologban igaza.

„Csak a gyáva embereknek nincsenek ellenségeik. Amikor emberek úgy beszélnek rólam, és úgy ócsárolnak, hogy nem ismernek, hát, az az igazság, hogy ismerős érzés. Az egész karrierem arról szólt, hogy harcoltam a sajtóval, de semmit sem bántam meg, és semmit sem csinálnék másként."

Azt eddig is tudtuk, hogy Anelka nem gyáva, mert nála több ellensége legfeljebb Michel Platininek és Sepp Blatternek van. Most még szerzett hozzájuk párat.

„Több mint 65 millió francia él abban a tudatban, hogy ő aztán mindent tud a futballról és a focistákról, és meg van róla győződve, hogy a foci abból áll, hogy bele kell rúgni a labdába" – igyekezett lelkesen bővíteni ellenségei táborát a támadó. „Aztán, amikor átkelnek a (La Manche) csatornán három szót sem tudnak elmondani angolul. Én viszont beszélek a francia mellett angolul és spanyolul is, most pedig kínaiul tanulok. A világon bárhol meg tudom magam értetni."

A korábbi francia válogatott csatár amondó, hogy megdolgozott azért amit karrierje során elért, és igenis rászolgált, hogy manapság heti 230 ezer fontnak (kb. 80,7 millió Ft) megfelelő összeget tegyen zsebre a kínai Sanghaj Senhua csapatánál.

„Maga is aggódik a fizetéséért, én is aggódok az enyémért" – vont merész párhuzamot az interjút készítő újságíró és önmaga között. – Mindenkinek megvan a maga értéke. Én nagyon hosszú időn át nagyon keményen dolgoztam, hogy most ennyit kereshessek. Meg kell nézni az eredményeimet, egyértelműen látszik, hogy mit értem el eddig. És nem költöttem el minden pénzem drága autókra és luxus kézitáskákra. Van egy csomó barátom, szép nagy családom, és boldog vagyok, hogy segíthetem őket."

Az is kiderült, hogy Anelkát – ellentétben azzal, amit gondolnánk – nem csak a pénz vonzotta Kínába.

„Azért is fogadtam el a Sanghaj Senhua ajánlatát, mert gyerekkorom óta érdekelt a kínai kultúra. De nem tagadom: a dolog pénzügyi része is meggyőző volt. Mindig is kalandor voltam, aki szerette kitolni a saját határait."