Klasszis csapatot alkotnak a sittes futballisták

Luke McCormick (Plymouth Argyle)Luke McCormick (Plymouth Argyle)

Csapatunk kapusa 2003 és 2008 között (egy év megszakítással) szolgálta angol munkaadóját, mígnem 2008 júliusában közös megegyezéssel szerződést nem bontottak. Az igen tragikus volt: McCormick ittasan, több közlekedési szabályt megszegve balesetet okozott, amiben két gyermek az életét vesztette. A futballistát 2008 októberében 7 év, négy hónap börtönbüntetésre ítélték, aminek a felét kellett leülnie. Egy hónappal ezelőtt, 2012. június 6-án szabadult.

Tony Adams (Arsenal)

Az Arsenal élő legendája (nem játszott másik klubban, 504 bajnokin viselte az Ágyúsok mezét), akinek szobra ott áll a klub stadionja előtt, hát, hogy is fogalmazzunk – szóval, a pályán kívül nem volt az az igazi, jó szívvel ajánlható példakép. Tony szerette a szeszt, ez okozta a vesztét is: 1990. május 6-án a háza közelében balestet okozott, a vérvizsgálat pedig kimutatta, hogy a szervezetében a megengedettnek a négyszerese az alkoholszint. Négy hónapot kapott, amiből 57 napot ült le.

Joey Barton (Newcastle, Manchester City)

Ő is legenda, akárcsak Adams, azzal a különbséggel, hogy őt egyértelműen a tahó megnyilvánulásai emelték az angol átlag fölé. Verekedett már edzésen, meccsen és utcán is, ez utóbbiért ítélték el két ízben is: előbb hat hónap letöltendőt kapott, majd négy hónapot két évre felfüggesztve. Legutóbbi ámokfutását a 2011–2012-es szezon utolsó mérkőzésén mutatta be. (Csak zárójelben:a fél família volt már sitten, az egyik öccse életfogytiglant kapott gyilkosságért.)

George Best (visszavonulása után)

Ha az előző két jómadárról azt írtuk, hogy legenda, akkor most sajnáljuk, hogy ilyen csúnyán elinfláltuk ezt a szép jelzőt. A Manchester United „szentháromságának" egyik tagja, 1968 aranylabdása, aki az MU-ban 361 bajnokin 137 gólt rúgott. A labdarúgás első celebje, és máig egyik legnagyobb playboya volt, aki büszkén hirdette, hogy minden pénzét szép nőkre és gyors autókra költötte. Meg persze piára, mert nála nagyobb tintás nem sok szaladgált a futballpályákon. 1984 telén, természetesen, ittasan okozott balesetet, majd rátámadt az intézkedő rendőrre is. Három hónapot kapott, így az év karácsonyát is a rács mögött töltötte. Laza, vicces fickó volt, amin a börtön sem változtatott: vígan rúgta a labdát a Ford Open Prison hivatalos börtöncsapatában...

Jan Mölby (Liverpool)

A 33-szoros dán válogatott 12 évet játszott a Liverpoolban, 2006-ban 110 ezer szurkoló szavazásán a 16. legnépszerűbb játékosa lett a klubnak – csak britek végeztek előtte. Manapság kommentátorként dolgozik, és már senki nem kérdezi meg tőle, hogy mi is történt 1988-ban, amikor közúti veszélyeztetésért három hónap börtönbüntetést sóztak a nyakába.

Stig Töfting (Bolton Wanderers)

Mindannyiunk kedvenc dán diszkós kidobója és pitbulltartója biztos lekenne egy fülest, ha megpróbálnánk kihagyni egy ilyen illusztris társaságból. Töfting játszott Dániában, Németországban és Kínában is, de börtönbe, mit ad isten, akkor kellett vonulnia, amikor pályafutása egyetlen angol munkaadóját szolgálta. Az ominózus botrány egyébként nem a szigetországban történt: válogatott társaival a 2002-es vb-sikert (a nyolcaddöntőben estek ki, miután 3–0-ra kikaptak Angliától) ünnepelték a koppenhágai Café Ketchup nevű bárban, amikor Stig összetűzésbe keveredett a tulajjal, és érveit nyomatékosítandó lefejelte a szerencsétlent. A következő négy hónapot a hűvösön töltötte.

Vinnie Jones (QPR)

A másik olyan fickó, aki átkozottul zokon venné, ha nem lenne rajta a listánkon – mi pedig semmit sem szeretnénk ennél kevésbé. A wimbledoni Crazy Gang oszlopos tagjaként 1988-ban még az FA-kupát is a magasba emelhette, de már ekkor is botrányairól, tucat számra kapott sárga és piros lapjairól, valamint még az angol bajnokságban is szokatlan agresszivitásáról lett híres. Már a Queens Park játékosaként látta el egy ember baját, amit megúszott 300 font és 100 óra közmunka büntetéssel. Visszavonulása után egy ízben repülőgépen okozott botrányt, amit 500 font és 80 óra közmunka büntetéssel honoráltak.

Dennis Wise (Chelsea)

Wimbledonban csapattársa volt Jonesnak, ami már eleve nem sok jót jelent, utána meg több mint tíz éve lehúzott még az ugyancsak nem délután balett-társaságnak számító Chelsea-ben. 21-szeres angol válogatott, azaz focizni is tudott, amellett, hogy néha eljárt a keze. Sir Alex Ferguson egy ízben egyenesen azt mondta róla, hogy „egy üres házban is képes lenne verekedést kezeményezni". Ezek után nem meglepő, hogy testi sértésért kapott három hónap letöltendőt, miután 1995-ben megvert egy taxist. A büntetést később felfüggesztették, amitől persze Wise még nem állt át a jófiúk közé: 1999-ben egy KEK-mérkőzésen megharapta a Mallorca játékosát, Marcelino Elenát, az 1998–1999-es szezonban 15 meccset kellett kihagynia eltiltás miatt.

Eric Cantona (Manchester United)

A francia válogatott és a Manchester United támadó középpályása – nincs rá jobb szó – zseni volt. Fantasztikus gólokat lőtt, fantasztikus gólpasszokat adott – csak néha valami történt az agyában, és olyankor lekapcsolták nála a villanyt. Ez történhetett 1995. január 25-én is a Crystal Palace elleni mérkőzésen: előbb kiállították, miután belerúgott a mezét ráncigáló Richard Shaw-ba. A pályáról lefelé menet pedig annyira felbőszítette egy Palace-drukker mutogatása, hogy a legendás kung-fu rúgással ment rá, és nemes egyszerűséggel mellbe rúgta. Az ügyben soha nem tanúsított megbánást („legfeljebb azt sajnálom, hogy nem tudtam még megütni is a rohadékot"), a bíróság pedig megkegyelmezett neki: két hét szabadságvesztést kapott, azonban 24 óra elteltével kiengedték, és a büntetést 120 óra közmunkára változtatták.

Jermaine Pennant (Birmingham City)

Az ezredforduló tájékán az angol futball legnagyobb ígéretének tartották: és valljuk be, az valóban ritka, hogy valaki 24-szeres U21-es válogatott legyen. A nagyválogatottban azonban már egyszer sem jutott szóhoz, amihez köze lehet nem éppen példás viselkedésének is. 2005-ben 90 nap elzárásra ítélték miután ittasan vezetett – ráadásul ekkor éppen be volt vonva a jogosítványa. 30 nap után szabadlábra helyezték, azonban a fennmaradó időben elektromos nyomkövetőt kellett viselnie. Az egyik U21-es válogatott meccsén is... Legutóbb egy nőt sikerült megvernie egy manchesteri klubban.

Marlon King (Watford, Wigan)

Egyértelműen őt tesszük meg csapatkapitánynak, ugyanis a bűnlajstroma messze neki a leghosszabb. Annyi minden van a rovásán, hogy azért bármelyik sitten ingyen kapja a szappant a tusolóban. Csak címszavakban: 80 óra közmunka testi sértésért; 280 font bírság lopásért, hamis jogosítvány használatáért; rehabilitációs programban való részvétel hitelkártya-hamisítás után; ingatlanszerzés csalással, károkozás – 6 hónap rehabilitációs munka; lopott autókkal kereskedésért 18 hónap (öt hónap után próbára bocsátás); testi sértés, garázdaság 1000, ill. 300 font büntetés; szexuális erőszak, bántalmazás – 18 hónap letöltendő.

Patrick Kluivert (Ajax)

Az Ajax, a Milan, a Barcelona és több más klub mellett a holland válogatott kiválósága (utóbbi történetének legeredményesebb góllövője) 1997-ben került bajba, amikor balesetet okozott, amiben életét vesztette Marten Putman színházigazgató. Kluivertnek szerencséje volt: nem volt ittas, így megúszta 240 óra közmunkával.

Giorgi Demetradze (Spartaki-Tskhinvali Tbilisi)

Az egykori Szovjetunió egy jelentős részét végighaknizó 56-szoros grúz válogatott támadó listánk éllovasa, legalábbis a rács mögött töltött idő hosszát tekintve. Hat évet kapott ugyanis zsarolásért és uzsorás tevékenységért.

Jurij Szevidov (Szpartak Moszkva)

Ő pedig kétségkívül a legpechesebb mind közül. Háromszoros szovjet válogatott, 1962-ben a Szpartak Moszkva játékosaként a nagy ország gólkirálya lett. 1965-ben azonban egy este hazafelé tartva elütött egy embert. A milliós metropoliszban sikerült a Szovjet Tudományos Akadémia egyik, Sztálin-díjjal kitüntetett tudósát, Dimitrij Rjabcsikovot kivasalnia. Szevidov 10 év börtönt kapott (úgy látszik, Rjabcsikov valami nagyon fontos találmányon dolgozhatott...), amiből végül négy évet kellett leülnie. 2010-ben egy spanyolországi üzleti úton érte a halál.

Guus Hiddink (Oroszország)

Mit ér egy jó csapat edző nélkül? Semmit! Mi az egyik legjobbat ültetjük a kispadra: hatszoros holland bajnok, négyszeres kupagyőztes és egyszeres BEK-győztes a PSV-vel, Interkontinentális-kupát nyert a Real Madriddal, FA-kupát a Chelseavel. Vb 4. lett Hollandiával (1998) és Dél-Koreával (2002), a legjobb 16 közé jutott Ausztráliával (2006), Eb-elődöntőt játszott az orosz válogatottal (2008). 2007-ben pedig – ekkor az orosz szövetség alkalmazásában állt – hat hónap börtönre ítélték adócsalásért, amit aztán 45 ezer euró pénzbüntetésre változtattak.