Európa-bajnoki mezmustra, avagy tudom, miben fociztál az elmúlt 50 évben

Németország (korábban NSZK)

A Nationalelf felszerelését már 58. esztendeje az Adidas szállítja. A „háromcsíkos" márka melyik ország megjelenésére fordítaná a legnagyobb figyelmet, ha nem a sajátjára? Ez meg is látszik, hiszen azóta a német mezek voltak talán a legszolidabbak, mégis a legelegánsabbak, illetve a leginkább tekintélyt parancsolóak.

A 60-as évektől a 80-as évek végéig nem sokat változott a válogatott trikója, mindig éppen csak egy-egy csíkot rajzoltak hozzá, vagy esetleg vettek el a szokásos fehér felső, fekete alsó összeállításból. Ezután azonban szó szerint kirajzolódott a nemzeti jelleg: a mezeken megjelentek a fekete, piros és arany színek. Kisebb-nagyobb sikerrel ezeket sikerült az ízlésesség keretein belül tartani, viszont az Adidas a németeket sem kímélte a 80-as évek végének „őrülete", hiszen náluk is előkerült a „villódzó", a szemünket a helyéről kiugrasztó felsőrész. Az új évezredre ismét magára talált az Adidas, és kifejezetten szemet gyönyörködtető mezeket készített a németeknek. Azt sem lehet mondani, hogy szürke és színtelen, és sem azt, hogy giccses, éppen megfelel a 21. századi ízlésnek, különösen az idei kontinenstornára készített fazon. Ami a csapat idegenbeli mezét illeti, egészen a 21. századig zöld színű volt, ekkor aztán először fekete, majd pedig piros színekben pompáztak a német focisták. 2012-re ismét visszatértek a zöld színhez, ami kifejezetten ízlésesre sikerült, noha a zöld nem a leghálásabb szín. Ez a váltómez leginkább a 72-es felsőre emlékeztet, azt a csapatot pedig maguk a németek minden idők legjobb Nationalelfjének tartják, és egy felirattal is megemlékeznek erről a mez belső részében: „1972 – egy sikerkorszak kezdete. 2012 – egy új fejezet, amely még megírásra vár".

Spanyolország

A spanyolok először 1964-ben vettek részt az Európa-bajnokságon, sőt a hazai rendezésű tornán aranyérmet is szereztek. A játékosok a kornak megfelelő, egyszerű, hosszú ujjú szerelésben nyertek. A mezen semmi más nem szerepelt, csupán a mezszám és a címer. A diadalt követően 16 szűk esztendő következett, hiszen az ibériaiak nem tudtak kijutni a következdő három Európa-bajnokságra, ráadásul 1966-tól 1978-ig világbajnokságon sem szerepeltek, így nem volt különösebben reflektorfényben a mezgyártás kérdése. Az 1980-as kontinenstornára annyit változtattak a szerelés készítői, hogy rövid ujjú felsőket gyártottak, illetve olyan anyagból készültek a mezek, amely nem szívta magába annyira az izzadságot, mint korábbi „testvérei". Természetesen ekkor is a felsőrészekre kerültek a nemzeti lobogó színei, sőt a sportszáron is megjelentek vörös és sárga csíkok. A spanyol szövetség 1992-ben kötött újra szerződést (19821984 után) az Adidasszal, és azóta is a német cég szállítja a felszerelést az Európa- és világbajnoknak. Évről évre csupán apróbb változások jellemezték a spanyolok öltözetét: volt, hogy galléros, háromszínű, V-nyakú, egyszínű, nonfiguratív vagy csíkos mintás mezben lépett pályára a La Roja. Egyik Adidas-gyártású spanyol trikóra sem lehet azt mondani, hogy mellé fogtak volna, sőt 2008-ban valami isteni sugallattól vezérelve, aranyszínű váltómezt kapott a válogatott. A ruházat után az érem színe is arany lett 4 évvel ezelőtt, azonban úgy tűnik nem ezen múlt, hiszen két évvel később sötétkék színű második számú szerelésben a világbajnoki címet is sikerült megszerezni. Az előző században megszokott fehér idegenbeli mezt tehát felváltotta az arany, később a sötétkék, idén pedig a világoskék. Úgy tűnik, hogy idén a keresztirányú csíkozás a módi, és ez alól a spanyol viselet sem kivétel. A változások mellett a nadrág színe állandó, hiszen az első számú nadrág színe hosszú évtizedek óta sötétkék. Az Adidas a spanyolok gallérjának belső részére is készített feliratot, amivel az 1964-es és a 2008-as Európa-bajnoki győzelemre emlékeznek.

 

Franciaország

A Les Bleus már az 50-es évektől a kék, fehér, piros ruházatban csillogtatják meg futballtudásukat, és természetesen elmaradhatatlan a gall kakas is a játékos felsőjéről. Az 1960-as Európa-bajnokságon – ahol a 4. helyen végeztek – ők is hosszú ujjú, azonban a többi csapattól eltérően gombokkal díszített, galléros mezben futballoztak. A következő évtizedben a francia válogatottnak nem sok kötelezettsége volt a nemzetközi porondon, egészen az 1978-as világbajnokságig. Ekkor már az Adidas szállította a felszerelést.. Az 1992-es kontinensviadalon egészen rettenetes mezt sikerült előállítani az Adidasnak, amikor is a játékosok vállán húzódott néhány igazán vastag piros-fehér sáv, amire az ember azt hihette volna, hogy leöntötte őket egy festő-mázoló kisiparos. A 2000-es években az Adidas-féle trend a franciák öltözetében is megfigyelhető volt, hisz az „Adidas-országok" fazonja nagyjából egyező volt. A francia szövetség anyagi okok miatt, tavaly a Nike-val kötött szerződést. Az amerikai cég ki is tett magáért, hiszen talán az egyik legszebb mez Riberyéket ékesíti. A rögbimezre hasonlító felsőt a sötétkék csíkozás és az arany mintázat mellett, a gombos nyakrész teszi igazán elegánssá. A fehér váltómez egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Természetesen itt is látható a gallér belső részén egy felirat, ami a 2010-es világbajnoki kudarcra és a csapaton belüli vitákra utal: „Egységünk a különbségeinken alapszik."

 

Olaszország

Az olasz az egyetlen válogatott, amely mezének soha nem a nemzeti trikolór szolgált alapjául, hiszen mindig is kék-fehérben, a Savoyai-ház színeiben játszottak. A nemzeti zászló színei csak egy-két apró helyen jelennek meg. A '60-as évek olasz meze első pillantásra, kényszerzubbonyra emlékeztet a magas – már-már garbóra hajazó – nyakrész, valamint a rendkívül szűk csuklórész miatt. A taljánok felszerelése esett át a legkisebb változáson az elmúlt évtizedekben. A mintázat a lehető legegyszerűbb, eléggé konzervatív, sőt sokszor „le is felejtették" a készítők. Az óvatos változtatások leginkább a kék szín árnyalatainak cserélgetését, módosítását jelentették, a 96-os és a 2008-as Európa-bajnokságon pedig az ujjrész végét egy-egy arany csík díszítette. Az olaszok lassan tíz éve működnek együtt a Pumával, így a német cég mezében szerepel az idei viadalon is a Prandelli-csapat. Az első számú öltözetben a térhatású csíkozás kifejezetten modern. A múltat idéző, gombos nyakrész, valamint az olasz lobogó színei még elegánsabbá teszik a felsőrészt. A váltómez roppant egyszerű, viszont nem elhamarkodott munka. A mellrésznél, a fehér alapon húzódó kék sávban virít az olasz szövetség, és a Puma emblémája is.

 

 

Anglia

Fehér felső, sötétkék nadrág, kék vagy fehér sportszár, és mindez némi vörössel spékelve. Valószínűleg erről az összeállításról mindenkinek a futball őshazájának, Angliának a meze ugrik be. Ez nem véletlen, hiszen a szigetországiak több mint egy évszázada boldogítják szurkolóikat ebben a szerelésben. Ha csak az elmúlt néhány évtizedet tekintjük, akkor kijelenthetjük, hogy az angol válogatott első számú öltözete szinte semmit nem változott, mindig is a hófehér mez dominált, és ez ma sincs másképp.

Ebben jelentős szerepe van a válogatott sportszerszállítójának, az Umbrónak, amely már 60 éve öltözteti Anglia legjobb játékosait. Természetesen náluk is volt egy-két apró próbálkozás a mez díszítésére néhány elhelyezett mintával, de az idei kontinenstornán visszakanyarodtak a gyökerekhez, egy dolgot kivéve: először nincs kék szín a csapat hazai mezén. Ez sem véletlen, ugyanis az ötletgazdák szeretnék Anglia zászlajának a színeit hangsúlyozni, tehát a fehéret és a vöröset. A második számú mez már kicsit érdekesebb. Itt már sokkal inkább volt jellemző volt az újító szellem a gyártókra. Miután a „főszerepet" a fehér és a kék szín kapta az elmúlt évtizedekben, így a vörös leginkább csak a másodhegedűs volt. Vörös mez, fehér nadrág, vörös sportszár. Ez a kombináció volt a legjellemzőbb az elmúlt időszakban az angol válogatott idegenbeli mezére az Európa-bajnokságokon. Meglepő húzással állt elő idén az Umbro, hiszen fekete lett a váltómez, amelyen a felirat világoskék színben virít. Érdekes párosítás, de elmondhatjuk, hogy a cég – noha nem a legnépszerűbb a többi válogatott körében – nem fogott mellé az elmúlt 60 évben, így az idei felszerelések is kifejezetten elegánsra sikerültek.

 

 

Oroszország (korábban Szovjetunió, Független Államok Közössége)

A szovjetek már a legelső, franciaországi, négycsapatos Európa-bajnokságon is szerepeltek, ráadásul a legfényesebb éremmel térhettek haza. A 60-as évekbeli, gomb- és fűzőnélküli, V-nyakú fazon a többi ország trikója közül mindenképpen kiemelkedik, ez a dizájn megmaradt a hetvenes évekre is, némiképp felturbózva. A 80-as években aztán náluk is beütött a „csicsabetegség". Az Adidas úgy gondolta, hogy roppant divatos mezeket gyárt. Ez lehet, hogy akkor így is tűnt, mai szemmel azonban olyan hatást kelt, mintha hipnotizálni szeretnének minket. 1992 után szerencsére az orosz játékosok nadrágja is hosszabb lett, ezzel felváltva az addigi, leginkább a mai röplabdás lányok alsójára hasonlító „mininacit". A 96-os Európa-bajnokság volt az első állomása annak az útnak, amelyre azt mondhatjuk, hogy valóban elkezdett fejlődni a mezgyártás. Onnantól kezdve szinte semmi más nem volt a játékosok felsőin csak a mezszám, a sportszergyártó logója, valamint az ország címere. A 2008-as és az idei szerelés között jelentős hasonlóság, hogy négy éve és most is Oroszország zászlajának színei vonulnak végig a mezen. Noha a válltól a csípőig keresztbe húzódó, háromszínű csík jobban néz ki, mint a korábbi, mégsem annyira szerencsés, hiszen a piros és a kék színű csíkok beleolvadnak a háttérbe.

Hollandia

 

Ha már az olaszoknál gondolkozásra késztetett bennünket a kék mez, akkor ez nincsen másképp a narancssárga holland dressznél sem. Segítünk, a megoldás hasonló, mint a squadra azzurránál. A holland királyi család hivatalos színe a narancssárga, ezért pompáznak narancsban a válogatott játékosai 1907 óta. Nem csak a szerelésükön, de a nevükben is hordozzák a narancssárgát, hiszen a csapat beceneve oranje (narancssárga). A hollandok először 1976-ban szerepeltek Európa-bajnokságon, ahol narancs felső, fekete alsó volt a bronzérmet érő kombináció. A következő bő évtizedben csupán apróbb finomításokon esett át a labdarúgók viselete, amíg el nem érkezett 1988... Ezt az esztendőt hívhatjuk a futball mezek legsötétebb évének. Ekkor jelent meg az Európa-bajnokságok legcsúnyább és egyben legidegesítőbb szerelése. A narancssárga eleve nem a legmegnyugtatóbb szín, viszont amit a tervezők tettek vele, az fájdalmas. A már említett, villódzó, hipnózisba kergető mez szerencsére csak a '80-as évek végén volt jellemző, különben lehet, hogy azóta is kitágult pupillával figyelnénk a holland csapatot. A 90-es években és az új évezredben a narancssárga mellett, megjelent az ország trikolórja is a csapat szerelésén, de továbbra is a klasszikus „oranje" dominált. A váltómezek – mint a legtöbb országnál – kísérletezésre adtak lehetőséget, és ezzel a Nike is élt. A csapat idegenbeli mezei elsősorban kékben és fehérben pompáztak az Európa-bajnokságokon, idén azonban robbantott a Nike, és megalkotta a viadal egyik legszebb mezét. A koromfekete alapon, a jobb váll résznél húzódó narancssárga csíkkal díszített dressz a svéd csapat második számú szerelésével vív harcot „az Eb meze" címért.

Csehország (korábban Csehszlovákia), Dánia, Görögország

Ebben a csokorban azoknak a csapatoknak a meztörténetét futjuk át, amelyeket ugyan nem sorolunk a „nagycsapatok" kategóriába, mégis meglepték már egyszer-egyszer Európát azzal, hogy a többi csapat előtt végeztek.

 

A cseh csapat egyike azon kevés csapatoknak, amelyeknek kis túlzással teljesen mindegy, hogyan néz ki a mez, de a nemzeti színek szerepeljenek rajta. 1976-ban (még Csehszlovákia néven) a második kontinensviadalukon egy egyszerű, hófehér szerelésben vettek részt. Ekkor sikerült is megnyerniük a tornát. Ezután viszont beindult a mezek túldimenzionálása, ezzel elérték azt, hogy a mindenkori cseh mezre azt mondhassuk, hogy leginkább semmilyen. Az idei viadalra készített öltözet mintázata a holland második számú mezre hasonlít, viszont ezúttal a piros-kék párosítás alulmaradt a fekete-narancssárgával szemben.

Dánia válogatottja tipikusan az a csapat, amely akkor se zavar sok vizet, ha ott van egy Európa-bajnokságon, ha meg nincs ott, akkor még úgy sem. Kivétel természetesen a 92-es torna, ahol a „strandról" beugorva Európa trónjára ültek. Nagyjából hasonló mondható el a mezükről is, de az is igaz rá, amit a csehekéről írtunk, hogy semmi extra, semmi emlékezetes. Természetesen a dánok is részt vállaltak a 80-as évek végén a „csilivili" mezek versenyéből, de mint mindegyik más csapat, ők is gyorsan kinőtték ezt a stílust. Az elmúlt húsz évben a dánoknál is megfigyelhető az a tisztulási folyamat, ami a többi ország esetében is. Szépen eltűntek a fölösleges minták, egyre inkább tisztul a „kép". A váltódressz határozottan elegáns, tekintélyt parancsoló alkotás.

Görögország 1980-ban szerepelt először Európa-bajnokságon, ahol a görög zászló színeiben, tehát kékben és fehérben pompáztak. 24 éves szünet után úgy tértek vissza Európa legjobbjai közé, hogy mindenkit maguk mögé is utasítottak. Az Adidas is képes volt olyan mezt készíteni, amelyre később senki nem fog emlékezni, húztak egy-két vonalat a játékosok vállaira, valamint a mellkasára, aztán irány a pálya. Az elmúlt 8 év a görögöknél is a kísérletezésről szólt, volt minden: nonfiguratív minták, keresztek, hullámok, amit csak el lehet képzelni. 2012-re maradt a kereszt, ami a játékosok bal oldalán rajzolódik ki, méghozzá kifejezetten ízlésesen, és külön jól néz ki, hogy a keresztet képező két vonal találkozásán helyezkedik el a görög címer.

Portugália, Svédország, Horvátország

A portugál válogatott először 1984-ben volt tagja az Európa-bajnokság mezőnyének, és az elődöntőben búcsúzott. Ami a szerelésüket illeti, már akkor is a zöld-bordó összeállítás volt az első számú: bordó felső és sportszár, valamint zöld nadrág. Az idegenbeli öltözet, mindenféle apró díszítést mellőző, egyszerű és hófehér volt. Azt már mondani sem kell, hogy a jó esetben legalább térdközépig érő nadrág sokszor többet sejtetett a kelleténél. 12 év szünet után, 1996-tól folyamatosan Eb-résztvevő Portugália, és a mezük is egyre tetszetősebb és elegánsabb lett. 96-ban erősen hippi érzést keltett az emberben a bordó és a zöld szín nonfiguratív keveredése. A belga-holland közös rendezésű tornán, már sokkal letisztultabb garnitúrát láthatott a portugál játékosokon a közönség. Az elmúlt két kontinensviadalon egyszerű volt a Nike koncepciója: a hazai mez bordó, az idegenbeli fehér, mindkettő némi arany csíkozással fűszerezve. Az első számú mezt idén sem változott, a váltódressz viszont egészen érdekesre sikeredett, ugyanis fehér alapon egy zöld és bordó színekből álló kereszt díszeleg a játékosok testén

A svédek a húsz évvel ezelőtti, saját rendezésű Európa-bajnokságon szerepeltek először. A sárga és kék szín végigkíséri a svéd meztörténelmet, egészen napjainkig. 1992-ben a sárga alapú mezt kék sávok „díszítették", ez azonban nem sikerült túl mutatósra. Nyolc évvel később, már látszott a fejlődés, de még a következő két tornán sem sikerült elérni azt, amit az idei évben: a svéd válogatott második számú meze maga lett a csoda. A sötétkék mezen keresztben végighúzódó sárga sáv egyszerre teszi elegánssá és tiszteletet parancsolóvá. Tökéletes! Az első számú mezt, ahogy eddig, most sem sikerült elrontani az Umbrónak, bár a kék-sárga kombináció ezt nem is teszi könnyen lehetővé.

A horvátok először 1996-ban léphettek pályára Európa-bajnokságon, és ekkor már hat éve viselték a válogatott játékosai a Miroslav Sutej tervezte piros-fehér kockás mezt. Olyannyira sikert aratott a szurkolók körében is ez a mintázat, hogy azóta is hasonló a horvát válogatott első számú öltözete. Ez idén is így volt, a második mez viszont kifejezetten ötletesre sikeredett, ugyanis a kék alapon – a játékosok bal vállánál – kikandikál a már jól megismert piros-fehér kockás minta.

Írország, Lengyelország, Ukrajna,

Mezmustránk végén azzal a három csapattal foglalkozunk, amely három csapat összesen öt Európa-bajnoki szerepléssel büszkélkedhet. Írország 1988-ban szerepelt először Európa-bajnokságon, teljesen átlagos, normális zöld-fehér szerelésben, ezért nem is pazarolnánk rá több szót. Viszont az idei kontinensviadalon ismét ott voltak, ha másért nem azért, hogy megmutassák Európának, hogy zöld színből könnyű csúnya mezt készíteni. Az Umbro nyilván nem dobhatta kukába a zöld színt, viszont valami kellemesebb árnyalat szerencsésebb lett volna. A németek hasonló színű mezét az egyszerű és az elegáns jellemzi, viszont az írek felsőjére ebből csak az egyik jelző érvényes (nem az elegáns).

 

A társrendező Lengyelország már 2008-ban is résztvevő volt, akkor még Puma-mezben, idén pedig már a Nike-szerelésben játszott. A változás nem sok a két garnitúra között, hiszen a Nike éppen csak annyit változtatott, hogy elveszítse ezt a párharcot a német sportszergyártó ellen. Konkrétan rátettek egy téglalapot a mez közepére „oszt jóvan". Talán egy kis kreativitás nem ártott volna az egyik házigazda öltözetének tervezésekor. Az ukrán csapattal nem lesz nehéz dolgunk, hiszen először vettnek részt Európa-bajnokságon, így csak az idei öltözetüket kell górcső alá vennünk. Ha korunk egyik felkapott kritikusának szavaival szeretnék élni, akkor megkérdezném, hogy „mi ez a borzadály?". A szokásos kék-sárga alappal nem is lenne probléma, de a játékosok mellkasán lévő cikkcakkos szélű krikszkraksz olyan, mint egy kétéves kisgyermek első szárnybontogatásai a rajz művészetében...

(fotók:ActionImages)

BARTHA ZOLTÁN