10 dolog, amit nem tudott a dán válogatottról

1. Azt bizonyára mindenki tudja, hogy Dánia egyetlen nagy sikere az 1992-ben megnyert Európa-bajnokság, de arra talán már nem mindenki emlékszik, hogy Dánia ki sem jutott erre az Eb-re, ugyanis a fiúk csak másodikak lett a selejtezőcsoportjukban Jugoszlávai mögött. A délszláv csapatot azonban az országban dúló polgárháború miatt kizárta az UEFA, ezért a legenda szerint a dánok a „strandról estek be az Eb helyszínére", hogy aztán fényes győzelemmel térjenek haza. (Persze ez csak egy legenda, hiszen igazából a dánok nagyon is edzésben voltak, még egy edzőmeccsük is le volt kötve a torna előtti napokban...)

2. Bár 2012-ben a dánok nincsenek a világ élvonalban, senki ne gondolja azt, hogy soha nem is voltak! Hiszik vagy sem, de a dán nemzeti tizenegy nyolc évig vezette a világranglistát – igaz, nem mostanában, hanem 1912 és 1920 között.

3. Tudta-e, hogy Dánia legnagyobb győzelmét Franciaország ellen aratta: 17–1-es győzelmével az 1908-as olimpián kivívta magának a tiszteletet (a torna végén pedig ezüstérmet akasztottak a vikingek nyakába).

4. Bár mindenki Angliát emlegeti a futball őshazájaként, és ebben nem is tévednek, azt azonban bizonyára kevesen gondolnák, hogy Dánia volt a kontinentális Európában az első ország, ahol focizni kezdtek. A dánok fentebb már jelzett kontinentális hegemóniája azonban a '20-as években megtört: nagyon sokáig csak az amatőr labdarúgást „erőltették", miközben Európa többi részén a profi futball is elkezdett fejlődni (még, ha bújtatott keretek között is).

5. Dánia első szövetségi kapitány, a korszakban korántsem szokatlan módon egy angol úr volt: Charles Williams 1908 októbere és 1910 decembere között négy mérkőzésen irányította a nemzeti csapatot, melyek közül hármat is meg is nyertek a fiúk. A válogatottnak Mr. Williamsen kívül még három alkalommal volt külföldi kapitánya: Rudi Strittich (osztrák, 1970–1975), Sepp Piontek (német, 1979–1990) és Bo Johansson (svéd, 1996–2000).

6. Az amatörizmus ékes példája, hogy 1916 januárja és 1962 januárja között mindössze 10 évig volt a válogatottnak szövetségi kapitány (Axel Andersen Byrval 1913 és 1918 között kétszer, valamint Arne Sörensen 1956 és 1961 között) – közel négyszer annyi ideig pedig gazdátlan volt a szakvezetői kis sámli.

7. Bár Dániában 1976-ban megszüntették az amatörizmust, az első ízben csupán tíz évvel később, 1986-ban sikerült kijutniuk a világbajnokságukra. Az E-csoportban mindhárom találkozójukat megnyerték (–Skócia 1–0, –Uruguay 6–1, –NSZK 2–0), a nyolcaddöntőben azonban belefutottak a késbe: 5–1-re kikaptak a négyet vágó Butragueno által vezetett spanyoloktól. Habár ezután sem a világbajnoki szerepléseikről lettek híresek, azért, ha kijutottak, nem vallottak szégyent: 1998-ban csak a negyeddöntőben búcsúztak egy pompás meccsen Brazília ellen, négy évvel később pedig a nyolcaddöntőben parancsoltak nekik megálljt az akkor még nyerésben lévő angolok.

8. A dán válogatottban a '80-as évektől kezdve számtalan igazi világsztár kergette a labdát: Sören Lerby, Morten Olsen, Jesper Olsen, Preben Elkjær-Larsen, Michael és Brian Laudrup, a futball legendáriumban mégis egy – hozzájuk képest – átlagos játékos kapott kiemelt helyet. Ki hallott már olyat, hogy egy futballistát már pályája csúcsán is egy sörmárkával azonosítsanak? John Jensen, az 1992-es Eb-győztes csapat játékosát mindenki csak Faxe Jensennek hívta, kedvenc söre után. Johnny arról is híres, hogy 98 mérkőzést játszott az Arsenalban, mire először (és utoljára) a kapuba talált. 1994. december 31-én egy Queens Park Rangers elleni meccsen a vendégek 1–0-s vezetésénél Johnny labdát kapott a 16-os közelében, a közönség pedig hangosan biztatni kezdte. A „lőj, lőj" kiáltások hatására Johnny lőtt, és be is vette a QPR kapuját. A közönség ettől fogva egészen meccsen a nevét skandálta, függetlenül attól, hogy az Arsenal végül 3–1-re kikapott. Később lehetett olyan szurkolói pólót kapni amin az állt: „Láttam Johnny Jensent gólt lőni".

9. A dánoknak van pár becenevük, de az egyik legérdekesebb, az „Olsen 11", ami igen frappáns annak tükrében, hogy a válogatottat 2000 óta Morten Olsen irányítja. De az Olsen banda mókás kalandjait feldolgozó nagy sikerű dán klasszikusok is ihlették ezt a nevet. És akkor az 1992-ben kapott, és azóta is büszkén viselt „Dán dinamitok"-ról még nem is beszéltünk.

10. A legtöbb dán válogatottságig jutó játékos a világ egykori legjobb kapusa: Peter Schmeichel, aki nem csak arról híres, hogy 129 alkalommal húzhatta magára a válogatott mezét, de még egy gólt is szerzett a címeres dresszben. A „Zöld Óriás", ahol a Manchester Unitedben töltött évek során elnevezték 2000. június 3-án egy barátságos találkozón vette be a Belga válogatott kapuját. A legendás hálóőr ma ünnepelt tévésztár, show műsorok állandó vendége, nem egyszer házigazdája: óriási sikerrel futott például „A világ legpiszkosabb munkái" című sorozat, amiben Schmeichel a nagyüzemi disznótartástól kezdve az űrsiklószállító lánctalpas takarításáig megannyi príma munkát kipróbált.