A Powerlines ametőr csapatát Windsorton város munkanélkülijei és kallódó fiataljai alkotják, így nem csoda, hogy a srácok óriási verést kaptak Dél-Afrikai egyik kirakatcsapatától, a Mamelodi Sundownstól.
És habár az ország históriás könyve eddig egy 1976-os kupacsatát tartott nyilván rekordként (Amazulu–Bizana Lucky Stars 16–0), és három napig, ameddig a csodák világszerte tartani szoktak, mindenki a Powerlines csapatán, és főleg annak kapusán köszörülte a nyelvét, most kiderült, hogy éppen Thabang Louw, a 18 éves kapuvédő a csapat legnagyobb hőse.
„Öt éve ott kellett hagynia az iskolát, hogy átvegye a háztartás vezetését súlyosan beteg édesanyjától – idézi a csapat tulajdonosát, Denziel Ontongot a Business Day című dél-afrikai lap internetes kiadása. – Próbál mindkét fronton helyt állni, és, akik most kinevetik, azoknak fogalmuk sincs róla, hogy neki évek óta az a legkisebb problémája, hogy hány gólt kap. Ennek ellenére mindent megtesz, hogy minél jobb legyen, és tovább tudjon fejlődni. Az is jellemző rá, hogy a 0–24 másnapján azzal keresett meg: segítsek neki, hogy folytathassa az iskolát."
„Megtettem, amit tudtam. Védtem itt, védtem ott, ennyire futotta" – mondta Thabang Louw, akinek a válogatott kapusa, Itumeleng Khune a példaképe. Az ifjú kapusnak tiszta a lelkiismerete, és a fenti videót elnézve valóban nem kárhoztatható a fiaskóért.
Csak összehasonlításképpen: a Powerlines szereplésére havi 15000 randot (kb. 440 ezer Ft) költ a fiúk fociztatására. Az ellenfél dúsgazdag tulajdonosa, Patrice Motsepe 5-10 millió randot (kb. 145-290 millió Ft) áldoz sajátjaira, és legjobb játékosa, Elias Pelembe egymaga zsebre tesz 350.000 randot (kb. 10,3 millió Ft) havonta. Ehhez képest mi az a 24–0?
