Thierry Henry szobrot kaphat az Arsenalnál

1886-ban a dél-londoni Woolwich kerületben alapították meg a Royal Arsenal nevű klubot, a mai egyesült jogelődjét. A 125. születésnap alkalmából várhatóan a klub három legendás játékosa is szobrot kap, és bár a klub hétpecsétes titokként őrzi, hogy melyik három focista alakja lesz bronzba öntve, a Daily Mail két nevet már tudni vél: ezek szerint az 1920-as és 30-as évek klasszisa, Cliff Bastin mellett az elmúlt évtizedben la klub ikonjává váló Thierry Henry lehet a másik. A harmadik nevet még a jól értesült angol lap sem tudta kideríteni.

A francia csatár 1999-ben 11 millió fontért került az ágyúsokhoz az olasz Juventustól, ahol már világbajnokként futotta pazar karrierje legrosszabb idényét. Nyolc évet töltött Londonban és szinte mindent megnyert az Arsenallal: kétszeres bajnok (természetesen a veretlen idényben is ő volt az egyik vezér), háromszoros FA-kupa-győztes, kétszeres Angol Szuperkupa (Charity, majd Community Shield), négyszeres angol gólkirály, kétszer az év játékosa a PL-focisták szavazatai alapján – hogy csak néhányat kiemeljünk. De, ami talán a legfontosabb: 226 góljával a klub történetének legeredményesebb játékosa.

Henry 2007-ben 24 millió euróért költözött Londonból Barcelonába, ahol a 2008-2009-es szezonban minden létező címet (bajnokság, kupa, szuperkupa, Bajnokok Ligája, európai Szuperkupa, Interkontinentális Kupa) megnyert. Jelenleg az Egyesült Államok profi bajnokságában (MLS) vezet le, a New York Red Bulls csapatánál.

Cliff Bastin a klub első aranykorának emblematikus spílere volt, aki 1929-tól 1947-ig játszott az Arsenalban. Herbert Chapman vitte a klubhoz a 17 éves suhancot, és nem bánta meg senki: 350 bajnoki mérkőzésen 150 alkalommal talált az ellenfelek kapujába. Tagja volt az első duplázó (sőt, rögtön triplázó) csapatnak, amelyik 1930-ban a bajnokság mellett az FA-kupát és a szuperkupát is.

A háború alatt játszott nem hivatalos meccseken egy korábbi sérülése olyan szinten elhatalmasodott, hogy a háború után már csak hét mérkőzésen tudott pályára lépni. Visszavonulása után Exeterben egy kocsmát üzemeltetett egészen 1991-es haláláig. Ma az ő nevét viseli az Exeter stadionjának egyik lelátója, 2009-ben pedig beiktatták az angol futball halhatatlanjai közé.