„Maradjunk annyiban, hogy ami történt, az nem dicsőség sem a Real Madridnak, sem Mourinhónak” – nyilatkozta diplomatikusan a sportigazgatói pozíciót az előző idény végéig betöltő Valdano az ADN Deportes rádiónak. – Meggyőződésem, hogy senki sem büszke a történtekre.”
A szakember madridi legendának számít, a '80-as évek közepének meghatározó gólgyárosaként 85 ligamérkőzésen 40 találatot ért el, háromszoros spanyol bajnok – játékosként kétszer (1985–1986, 1986–1987), edzőként egyszer (1994–1995) –, Ligakupa-győztes (1985), valamint két alkalommal UEFA-kupát (1984–1985, 1985–1986) is nyert a blancókkal, miközben az 1986-os világbajnokság aranyérmét is a nyakába akasztották az argentin válogatott tagjaként.
Ezért is volt különleges az ő és José Mourinho kapcsolata az előző évad folyamán, hiszen kisebb és nagyobb összetűzésekre is sor került kettejük között, amelyek eredményeképpen a 2011. május 25-i elnökségi ülést követően Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke bejelentette Valdano távozását, egyidejűleg a portugál sztáredző teljes szakmai „hatalomátvételét”.
A szerdai eset kapcsán a korábbi vezető még hozzátette: „Mourinhónak tudnia kellene, hogy egy 109 éves klubot képvisel, amelynek nagyon erős hagyományai és komoly története van. Mindemellett a Real Madrid és a Barcelona közötti feszültség olyan jelentős, hogy ember legyen a talpán, akit nem ragad el a hév.”