Ma London, szerdán Moszkva, jövő vasárnap újra London (Chelsea), aztán 30-án Newcastle. Tizenkét nap, négy mérkőzés.

Nincs olyan, hogy magyar stílus, magyar iskola, hogyha mégis azt akarjuk, akkor iszonyat hosszú út végén, és nagyon apró lépésekben lehet.

Ancelotti szisztémáját teljes egészében felborította Özil eladása, valamint Bale leigazolása.

A Southampton augusztus eleje óta nem kapott gólt, ráadásul a Liverpoolt is megverte megverte idegenben.

Ismeritek a viccet, hogy a pap, a gyilkos és a rasszista bemennek a kocsmába? A Phillyből viccet csinálni szinte kötelező mindenki számára.

A francia Czene Attila a surranópályán előretört, és igazi nagyhatalmat csinált a bukdácsoló Romából. Totti a kulcs és a védekezés.

Ezért a gusztustalanságért majdnem Hamilton kapta a banánt... izé, a fagyit. Végül a banán az örökös bűnbaké, a fagyi Grosjeané lett.

Igaz, két külföldi edző kell hozzá, de az esti Roma-Napoli csúcsrangadó az olasz futball számára Tiltott Területnek számító széleken dől majd el.

Minden rossz, úgyhogy nem is fájna annyira, ha mindent az alapoktól kezdenénk. Mindent a kicsiknek, semmit a felnőtteknek.

Jobbak a passzok, de visszaesett a labdabirtoklás, viszont jönnek a kontrák. A presszing már nem állandó szereplő Tata Barcájánál.

Nem minden idők legjobb csapatát keressük, hanem azokat, akiket a legjobban szerettél. Mi is megmondjuk, indoklással.

Sergi Samper könyvből olvassa a játékot, és sosem veszít labdát. Saját nevelés, minden korosztályban kapitány volt.