A Lazio ellen is folytatódott az „ördögök” pokoljárása

Pár évvel ezelőtt még járt a „szuperrangadó” címke a Lazio és a Milan összecsapásának, de elmúltak már azok az idők, amikor ez a két gárda bajnoki aranyakért csatázott egymással és a többiekkel, veretes klasszisokkal keretében. Nos, jó értelemben középszerű, remek, egykoron kiváló és szép jövő előtt álló futballistákat szép számmal találhatunk ma is a két csapatban, így aztán nagy érdeklődéssel vártuk a bajnokit.

Az olasz bajnokikon megszokott türelemjátékkal kezdődött a mérkőzés, és erős Milan-mezőnyfölénnyel. A 20. perc körül átvette a kezdeményező szerepet a hazai csapat, de ez csak annyi konkrét változással járt a mérkőzés összképét tekintve, hogy ezek után a vendégtérfélen történt több unalmas esemény, nem a hazain.

A 25. percben, ahogyan a közhely mondja, szinte a semmiből, jelen esetben Hernanes megpattanó lövésével vezetést szerzett a Lazio, majd nem sokkal később a római védő, André Dias ünnepelhette magát: nem, nem zörgette meg ő is a hálót, „csak" a gólvonal előtt utolérte becsúszva Stephan El Shaarawy már a kapuson is túljutott lövését.

A Milan megzavarodott a kapott góltól, támadásait már a félpályánál elfojtotta a Lazio, amely a szünet előtt kétgólosra növelte előnyét: Antonio Candreva meglőtte élete egyik legszebb találatát.

A szünetben beállt a Milanba Urby Emanuelsson, de nem támadt fel a Milan, sőt, Miroslav Klose gólja nem sokkal az újrakezdés után eldöntötte a három pont sorsát is. Egy veszélyes Giampaolo Pazzini-fejes és Pato beállása azért jelezte, hogy nem adták meg magukat a milánóiak.

A hajrá előtt kihagyott pár helyzetet a támadgató Milan ellen a Lazio – ezt bánhatták a 79. percben, amikor Stephan El Shaarawy egy pontos lövéssel 3–2-re szépített (előtte Nigel de Jong szerzett gólt a Milanból).

A sajtot már nem hagyta kiénekelni a szájából a fővárosi csapat, és otthon tartotta a három pontot.