Az utóbbi években egyre gyakrabban ad témát a szakíróknak az olasz klubfutball hanyatlása, többen már mint az európai labdarúgás betegéről beszélnek esetében. Az UEFA rangsora alapján az itáliai csapatok a negyedik helyet foglalják el – miután a németek megelőzték őket –, ami alapjába véve nem nevezhető tragikusnak, ám ha azt vesszük, hogy a kilencvenes években még a rangsor élén álltak, szembetűnő a visszaesés mértéke.

A tendencia, miszerint egyre több sztár hagyja el a legnagyobbak közül a Serie A-t az idén is folytatódott, ráadásul már nemcsak az angol és a spanyol csapatok képesek elcsábítani ezen játékosokat, hanem például francia és orosz klubok is.

Nemcsak a játék minősége romlik azonban Itáliában – amit az európai kupákban mutatott gyenge eredmények is mutatnak –, hanem a focit körülvevő infrastruktúráé is. Mind többen hangoztatják, hogy a stadionokat illetően bizony csak kullognak a németek és az angolok után, ami szintén hozzájárul a negatív folyamatokhoz. Mint sok mindenre, úgy a labdarúgásra is jellemző a ciklikusság, az angol, spanyol és német futball történetében is voltak ínségesebb időszakok, ráadásul lehet takarózni a Milan 2007-es és az Inter tavalyi BL-győzelmével, ezek a sikerek azonban egyre inkább üdítő kivételnek tűnnek. Az előző BL-idényben a bajnokságot megnyerő Milan rúgott gól nélkül búcsúzott a Premier League ötödik helyén végző Tottenham ellenében, a Romát 6–2-es összesítéssel intézte el a Sahtar Doneck, az Intert egy körrel később, a nyolc között a Bundesligában bukdácsoló Schalke ejtette ki 7–3-mal, míg az Európa-ligában a legtovább jutó olasz alakulat, a Napoli a legjobb 32-ig tudta magát elverekedni. Ezt pedig nem lehet szimplán azzal magyarázni, hogy az itáliai csapatoknak fontosabb a hazájukban való jó szereplés. Hogy Európában a mostani idényben meddig jutnak a Serie A képviselői, nem tudhatjuk, ám ez a cikk nem is erről szól, térjünk hát rá a bajnoki esélyekre!

CÍMVÉDÉS? EGYÁLTALÁN NEM ELKÉPZELHETETLEN. SŐT

Bár a titokzatos Mister X még befuthat, az nyugodtan elmondható, hogy ez az átigazolási szezon nem a Milanról szólt. Elképzelhető, hogy a piros-feketéknél a „győztes csapaton (kereten) ne (nagyon) változtass!” elvet követték, és könnyen lehet, hogy igazuk lesz.

A Thiago Silva, Alessandro Nesta duó a védelem közepén oroszlánrészt vállalt a scudetto megszerzéséből, kiegyensúlyozott teljesítményükkel pedig sokat tehetnek a címvédésért is. Persze Nesta esetében nem árt az óvatosság, nála ugyebár sosem lehet tudni, melyik pillanatban dől ki hosszabb időre, ezért volt fontos a Romát elhagyó Philippe Mexes megszerzése. A francia hátvéd jelentős Serie A-s tapasztalattal van felvértezve, így elvileg bármikor nyugodt szívvel bevetheti őt Massimiliano Allegri.

Új fiú még a hátsó sorban a nigériai Taye Taiwo (a Marseille-től jött), aki hosszú időre megoldást jelenthet a védelem bal oldalán.

Marek Jankulovski és Andrea Pirlo személyében két rutinos harcos hagyta el a divat olasz fővárosát, de a visszavonuló cseh hátvéd az utóbbi időben már nem számított alapembernek, a Juventushoz igazoló Pirlo helyén pedig Mark van Bommel már az előző idényben is megoldotta feladatát, még ha nem is olyan elegánsan, mint világbajnok társa, ám annál hatékonyabban – és kíméletlenebbül.

A tavasszal már a búcsúra készülő Clarence Seedorf további egy évig marad a Milanban, a Liverpooltól egy évre kölcsönvett Alberto Aquilanival pedig tovább bővül Allegri variációs lehetőségeinek száma a középpályán, már amennyiben utóbbi egészséges lesz.

Csatártéren nem volt nagy mozgás a bajnoknál, ezúttal is Ibrahimovictól, Cassanótól, Patótól és Robinhótól várhatjuk elsősorban a gólokat, de ha a szükség úgy hozza, az örökifjú Filippo Inzaghi is oda tudja tenni magát – ahová a labda érkezik az ellenfél kapuja előtt. A nyáron piros-feketébe öltözött Stephan El Shaarawy, akit az egyik legnagyobb olasz tehetségként tartanak számon, ám hogy a 18 éves, egyiptomi apától származó támadó középpályás mennyi szóhoz jut első milanos idényében, egyelőre erősen kérdéses.

A Milan tehát nagyjából hasonló játékerőt vonultathat fel, mint az előző szezonban, ez pedig, főleg annak fényében, hogy a riválisok nem erősödtek jelentős mértékben – sőt... –, elég lehet a címvédéshez. Az első csörtét mindenesetre a bajnok nyerte meg, mivel a Szuperkupa-mérkőzésen 2–1-re legyőzte a kupagyőztes Intert.

IBRAHIMOVIC TÁVOZÁSÁBÓL JÓL JÖTTEK KI, MOST MI LESZ A HELYZET?

Az első számú kihívó a városi rivális lehet, amelynél két jelentős változás történt a nyári szünidőben. Egyrészt új edző, Gian Piero Gasperini irányítja a csapatot, másrészt távozott a világ egyik legjobb csatára, az előző idényben mindent összevetve 37 gólig jutó Samuel Eto'o.

Tavaly az európai topfutballban járatos Rafa Benítezzel jelentős hátrányba kerültek a fekete-kékek a bajnokság elején, a spanyol edzőnek így már az év végén ajtót mutattak. Most, ha lehet ezt mondani, a Milan által választott útra léptek, ugyanis egy olyan vezetőedzőt szerződtettek, aki élcsapatnál korábban nem dolgozott, viszont jól ismeri az olasz labdarúgást. Ez a Milannál bevált, Allegri az első évében ugyanis aranyérmet szerzett új csapatával.

A lehetőség elvileg Gasperini előtt is adva van, ám a Genoától érkező szakember a felkészülés hajrájában elveszítette egyik, ha nem a legfontosabb játékosát, az együttesét a legutóbbi idényben a hátán cipelő Eto'ót. Az Anzsi Mahacskala hívó szavára igent mondó kamerunit Diego Forlán vagy Carlos Tévez pótolhatja, ám ha sikerül is leigazolni valamelyiküket, nagy kérdés, hogy milyen gyorsan tudnának alkalmazkodni az olasz stílushoz. Kiváló csatárok persze így is akadnak a keretben, ha Diego Milito és Giampaolo Pazzini elkapja a fonalat, aggódhatnak az ellenfelek, ám Eto'o gyorsasága, robbanékonysága – a góljairól nem is beszélve – biztosan hiányozni fog.

Az új fiúk közül a legtöbbet az argentin Ricardo Álvareztől várhatják az Inter-hívek, a Vélez Sarsfieldtől igazolt 23 éves támadó középpályásra főszerep várhat, ha pedig Wesley Sneijder a maradás mellett dönt, akkor a kreativitás biztos nem lesz hiánycikk az Inter középpályáján.

A védelemben a legnevesebb „érkező” nem más, mint Walter Samuel, aki hosszú hónapok után ismét hadra fogható.

Az Inter-drukkerek mindenképp bízhatnak benne, hogy augusztus 31-ig sikerül még valakit igazolni Eto'o helyére, ha pedig így lesz, akkor nem kell mitől tartaniuk, legalábbis Massimiliano Morratti szerint:

„A szurkolóink Ibrahimovic távozását is dühösen fogadták, de nézzük meg, mi lett a vége” – utalt arra a klub elnöke, hogy két éve a svéd csatár Barcelonába való igazolás után triplázni tudtak. Nagy pénzt azért nem tennénk egy hasonló bravúrsorozatra, még akkor sem, ha sikerül megszerezniük Tévezt vagy Forlánt.

ÚJ STADION, ÚJ EDZŐ, ÚJ JÁTÉKOSOK. ÚJ EREDMÉNYEK?

A Juventus ismét megpróbálkozhat azzal, ami az utóbbi években nem igazán sikerült neki, azaz visszatérni a csúcsra. Ennek érdekében igazolt egy rakat futballistát, akiket az új edzőnek, a klubot korábban játékosként szolgáló Antonio Conténak kell csapattá gyúrnia a régiekkel. Az eddig kölcsönben Torinóban szereplők (Alessandro Matri, Fabio Quagliarella, Simone Pepe, Marco Motta) végleges megvétele mellett a „zebrák” megszerezték a Leverkusentől a chilei válogatott Arturo Vidalt, a Milanból Pirlót, a védelem széleire két svájcit, Stephan Lichtsteinert és Reto Zieglert, előre pedig a Romából Mirko Vucsinicset, hogy csak a nagyobb volumenű üzleteket említsük. Conténak tehát lesz merítési lehetősége, ráadásul a csapat immár az új, a Stadio delle Alpi helyén épült stadionjában láthatja vendégül ellenfeleit. Az aréna befogadóképessége ugyan jóval kisebb az előzőénél, ám a futópálya eltűnt, így a közelebb lévő közönség könnyebben teremthet „oroszlánbarlang-hangulatot”.

EGYSZER FENN, EGYSZER LENN?

Az előző bajnokság pozitív meglepetését egyértelműen a Napoli és az Udinese jelentette. Egy-egy kiugró idény után azonban a topligákban a legritkább esetben sikerül újra hasonló szinten teljesíteni, ettől pedig e két együttes is komolyan tarthat.

A Napoli szinte az utolsó pillanatokig versenyben volt az aranyért, hogy végül lemaradt a második helyről is, az főleg annak tudható be, hogy az igen erős kezdőtizenegy mögött nem álltak bevetésre készen hasonló játéktudású cserék, azaz rövid volt a kispad.

Ezen igyekeztek javítani a Vezúv tövében, ami nem volt egyszerű feladat, hiszen először is egyben kellett tartani a sikercsapat magját. Ez eddig sikerült is, a Hamsík, Cavani, Lavezzi trió jelen állás szerint a Napoliban kezdi a szeptembert. A keret bővítése leginkább a középpályán érhető tetten, érkezett ugyanis Gökhan Inler az Udineséből, valamint Mario Santana és Marco Donadel a Fiorentinából, utóbbi kettő ráadásul ingyen.

Mindezek ellenére egy újabb dobogós hely megint csak bravúrnak számítana: az ilyenkor szokásos tényezők (az újdonság ereje elszállt, az ellenfelek már jobban készülnek, ami egy éve befelé pattant, most kifelé fog, stb.) mellett az is visszavetheti a „kékeket”, hogy a BL-ben is helyt kell állniuk.

Az utóbbi félmondat az Udinesére nem igaz, mivel elbukta az Arsenal elleni BL-selejtezőt, a többletterhelés azonban így is meglesz, csak az El-csoportkör formájában. A friuliak esetében ráadásul nem is ez a legnagyobb probléma. Azt nem állíthatjuk, hogy a fél gárdát szétszedték, ám a kapusposztot kivéve minden csapatrészből távozott egy ember, ami komoly érvágást jelent. Eddig az Alexis Sánchezért, Gökhan Inlerért és Cristian Zapatáért kapott pénzt nem költötte el az Udinese – új játékosokra legalábbis –, a jelek szerint tehát a bevált úton mennének tovább, azaz olcsóbb, most még kevésbé ismert játékosokból kívánnak csapatot építeni. A legutóbbi két szezon gólkirálya, Antonio Di Natale maradt fekete-fehérben, ám Sánchez hiánya valószínűleg az ő eredményességére is kihatással lesz.

BARCA-STÍLUSSAL OPERÁLNÁNAK, AMOTT PEDIG „ÖREG” RÓKÁKKAL

A Roma a 2000-es évek második felében az egyik legszebben futballozó csapatnak számított Európában, ha pedig Luis Enrique terve beválik, akkor ezt ismét elmondhatjuk majd a „farkasokról”. A Barcelona B-csapatától érkező fiatal szakember nem titkoltan a katalánok által alkalmazott játékstílust és -rendszert szeretné meghonosítani, és ezzel eredményt elérni. Ez így kimondva szép és jó, ám nem biztos, hogy végre is tudja hajtani, Arrigo Sacchi szerint pedig biztos, hogy nem. A Milan korábbi legendás trénere úgy véli, hogy a Serie A-ban lehetetlen a Barcelonából hozott dolgokat „elültetni”. Egyelőre azt sem mondhatjuk, hogy a Barca és a Real Madrid korábbi játékosa jó úton jár a csapatépítésben, hiszen a Slovan Bratislava kiejtette a gárdát az Európa-ligából, így maradt számára a hazai porond.

Ha valakinek, Bojan Krkicnek nem jelent majd újdonságot a Luis Enrique által meghonosítani kívánt stílus, ő ugyanis szintén a gránátvörös-kékektől érkezett, hogy ne csak trófeákhoz és érmekhez, hanem rendszeres játéklehetőséghez is jusson. A Krkic, Totti kettőstől sokat várnak az olasz főváros bordó-sárga felében, csakúgy, mint a legújabb argentin szupertehetségtől, Erik Lamelától, aki a másodosztályba süllyedő River Plate-től érkezett.

A már említett Mexesen kívül Luis Enrique nem számíthat a norvég John Arne Riisére és sistergős bombáira sem, a kapuban viszont a vb-ezüstérmes Maarten Stekelenburg áll majd.

A másik római csapat két rutinos támadó megszerzésével hívta fel magára a figyelmet. Ha Miroslav Klose és Djibril Cissé legszebb napjait idézi, bárkit elkaphat a Lazio, amely azonban elvesztette Fernando Muslerát (Galatasaray) és a Juvéba igazoló Stephan Lichtsteinert.

PASTORE UTÁN IS VAN ÉLET, DE VAJON MILYEN?

A Palermo szép summára tett szert a nyáron, ám „cserébe” elvesztette legfényesebb gyöngyszemét, Javier Pastorét. Az argentin támadó középpályás mellett az olasz válogatott kerettag kapus, Salvatore Sirigu is a PSG-hez igazolt.

A Fiorentina legnagyobb „igazolásának” Sztevan Joveticset tekinthetjük, aki keresztszalag-szakadása miatt az egész előző idényt kihagyta. Visszatérése mindenképp jól jön Firenzében, főleg úgy, hogy Alberto Gilardinón kívül gyakorlatilag nincs komolyabb játékerőt képviselő csatár a keretben.

ATALANTA: MÁR ROSSZUL KEZDŐDIK

Az olasz futballt nemcsak a cikk elején ecsetelt problémák gyötrik, hanem visszatérő elemként a bundabotrány is. A legutóbbi az élvonalbeli csapatok közül az Atalantára volt leginkább kihatással, az újonc ugyanis hatpontos levonással kezdi majd a bajnokságot. A bergamóiak amúgy is Európa egyik legnagyobb „liftezői”, így nem esne le az állunk, ha az egyik kiesőt személyükben „tisztelhetnénk” majd.

A Siena az Atalantához hasonlóan egy év után jutott vissza Serie A-ba, a harmadik újonc, a Novara viszont 55 év után szívhat ismét élvonalbeli levegőt.