Kótai új övről álmodik

Sőt a WBF (Boksz-világalapítvány) nagyváltósúlyú magyar világbajnoka még legalább egy hónapig csak edzésen látja majd a szorítót, ugyanis edzőjével, Veres Lászlóval ma Las Vegasba utazik, hogy ott készüljön fel a következő találkozójára. De hogy az ki ellen, mikor és hol lesz, egyelőre nehéz megmondani…

- Miért éppen Las Vegas?
- Mert nagyon jó város, és szeretem - tréfálkozott érdeklődésünkre Kótai Mihály. - De hogy valami komolyat is mondjak: az én súlycsoportomban ott vannak a legjobbak, így sokkal könnyebb ott edzőpartnereket találni. Ráadásul Laci két lengyel tanítványa a következő hetekben az Egyesült Államokban bokszol, kézenfekvő volt tehát, hogy én is megyek.
- Nem lenne kézenfekvőbb ennyi kihagyás után végre bokszolni?
- Higgye el, én is jobban szeretném azt, de nem megy. Az április harmincadikai fellépés már biztosan elmarad, aztán további gálák csúsztak ki, és úgy tűnik, május vége-június eleje előtt nem fogok bunyózni.

- Nem sok ez a pihenő?
- Az biztos, hogy a négy év alatt sohasem pihentem ennyit. Máshonnan nézve viszont nem volt olyan vészes, mert például az április végi meccsemre rendesen készültem, és csak akkor hagytuk abba a kesztyűzést, amikor megtudtuk, mégis füstbe ment a mérkőzés. Hogy a pihenőből végül fél év lesz? Valahol tényleg nem jó, mert nem tudom, hogyan kell ennyi idő után visszatérni, de a szememnek nem ártott ez a kis semmittevés. Csak tavaly tizenhatszor repedt fel, most legalább kapott egy kis időt a gyógyulásra.

- Azért gondolom, nem tervezett ekkora gyógyulási folyamatot.
- Nem igazán… Az évnek úgy vágtam neki, hogy április végén bokszolok, előtte pihenek egy jólesőt. Megterhelő volt a tavalyi év, öt meccs, sok sérülés… De arra azért nem számítottam, hogy ilyen zűrösen indul majd 2005. De hiszem, hogy ami zűrösen indul, az jól végződik.

- Azaz?
- Nagyon szeretnék egy új övet, mondjuk, az IBO-ét magamnak, remélem, meg is tudjuk szerezni. Jó lett volna Serguo Martínezzel megvívni érte, de ő visszaadta a szervezetnek, így most nincs gazdája. Remélem, a menedzsment eléri, hogy én mehessek érte.
- Ez a fő cél?
- Most igen, mert szerintem ez van olyan rangos, hogy vetélkedhet a WBO-éval. Martínez ötödik volt a független rangsorban, azt gondolom, innen én is be tudok kerülni a nagyok világába.

- Milyen messze van attól?
- Tavaly szakmailag sokat fejlődtem, az utolsó három meccsemen már a független rangsor első harminc helyezettje közül vertem meg embereket. Ez azért nem olyan rossz. Az anyagi részéről nehéz beszélni, de biztos, hogy még nem gurulnak felém a dollármilliók.

- De még gurulhatnak, feltéve, ha minden és mindenki úgy akarja.
- A menedzsmenttel legalábbis azon vagyunk. Minden beszélgetésünk során elhangzik: már kész vagyok arra, hogy bárkivel bokszoljak, és én különösen erőltetném a nagy megméretést. Addig nem lehet eldönteni, hogy tényleg a legjobbak közé tartozom-e vagy sem. De ezt csak úgy lehet megtudni, ha végre bokszolhatok!