Kihívások nélkül nem megy

– Mind sportszakmai, mind anyagi téren sikereink voltak, nyugodtan mondhatom, pályafutásom kiemelkedő éve volt a kétezer-hármas – mondta lapunknak Rácz Félix. – A lehetőségeinkhez mérten mindent elértünk, mindent kihasználtunk, nincs hiányérzetem. Illetve van, sajnos ismét rá kellett döbbennem, hogy egy nap nem harminc, hanem huszonnégy órából áll.
– Gondolom, azért régebben voltak ennél nagyobb gondjai is.
– Az élet furcsa fintora, hogy vannak olyan időszakok, amikor lehetőség adódik egy jó televíziós szerződésre, viszont nincs olyan védenc, aki felcsigázná az érdeklődést. Máskor meg bokszoló van, tévének viszont se híre, se hamva. Most úgy tűnik, minden összejött. A csatornák előszeretettel foglalkoznak velünk, telt házas gáláink vannak, magyar viszonylatban feltétlenül jónak mondható, tizennégyezer jegyet adtunk el a rendezvényeinkre, és a televíziós nézettségre sem lehet panaszunk.
– Elsősorban kiknek köszönhető a szép előmenetel?
– Főképp az övet szerző bokszolóinkat, Isaszegit, Nagy Janit, Miló Viktóriát emelném ki, azt hiszem, most ők az iroda zászlóvivői. Mellettük vannak feltörekvő bunyósaink, mint Rubin Olivér, Nagy József vagy Takács Zoltán, ők megállják a helyüket itthon, még bármit elérhetnek, nem szabad leírni őket.
– Megkerülhetetlen a kérdés: a Nagy–Chacón mérkőzés, annak körülményei, utózöngéi mennyiben befolyásolták a klub előmenetelét?
– Többekkel ellentétben azt mondom, abszolút segítették. Az eredményt nem lehet megváltoztatni, Nagy győzött, akik pedig valamilyen oknál fogva negatívan nyilatkoztak az eseményről, később rájöttek, nem biztos, hogy jól tették, amit tettek.
– A Felix-Promotionnel kapcsolatban lassan megszokottá válnak az interkontinentális bajnoki címmérkőzések, éppen ezért egyre többen kérdezgetik, mikor mozdul el erről a pontról az istálló?
– Nagyon remélem, hogy kétezer-négy újabb szintet hoz az életünkben, de tudomásul kell venni, hogy aki a háromról a négyre akar lépni, annak előbb el kell jutnia és stabilan kell állnia a hármon. Bármennyire is elcsépeltek az interkontinentális bajnoki címmeccsek, nélkülözhetetlenek, a ranglistákon csak így lehet előrelépni, így lehet ismertségre szert tenni.
– Az európai vetélytársakhoz viszonyítva hol áll most a klub?
– Létezik egy nem hivatalos ranglista, azon a kilencedik, az erős kilencedik helyen stagnálunk. Jövőre azonban megcélozzuk az első ötöt! Jóllehet engem, mint mérkőzésszervezőt rangsorolnak, de azt nem árt tudni, hogy ha nincs a Felix-Promotion, nincs az iroda, én sem lennék ott, ahol most.
– A szűk élvonalat azonban nem adják ingyen.
– Tudom, ehhez még több címmeccsre van szükség, de nekem nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Nem érdekel az IBC, a WBB vagy a WBF világbajnoki öve, csak a négy legfontosabb szervezeté, az IBF-é, a WBA-é, a WBC-é és a WBO-é. Ha a kicsik foglalkoztatnának, már régen lehetne világbajnokom, de azt vallom, édesebb a siker gyümölcse, ha rangos szervezetnél érik el. A könnyebben elérhető célok alig motiválnak, kellenek a szakmai kihívások.