Káté Gyula bronzérmes lett

Mario Kindelan Mesa. Huszonnyolc éves, 1999-ben világ-, 2000-ben olimpiai, 2001-ben ismét világbajnok lett, közben számolatlanul gyűjtögette a Pánamerikai Játékokon és a Közép-Amerika-bajnokságokon az aranyérmeket, a kubai bajnoki címekről (értékük nagyjából az olimpiaival vetekszik) nem is beszélve.
A négy évvel ezelőtti, houstoni vébén, ahol elkeserítő csalások áldozatai voltak a karibi fiúk, honfitársai közül egyedüliként nyert aranyat a szorítóban; az extraklasszis orosz Alekszandr Maletyin miatta menekült fel 64 kilóba; a sportág bennfenteseinek egybehangzó véleménye szerint ma ő az amatőrboksz súlycsoportoktól független legjobbja.
Ez az ember várt Káté Gyulára a könnyűsúly időben első elődöntőjében.
Káté négy győztes meccset követően péntek reggel ötödször is megküzdött a mérleggel (a magyar csapatból tán ő fogyaszt le a legkeservesebben a megkövetelt testsúlyra), majd a nyolcadik párban szólították a Kindelannal szemközti, kék sarokba.
Magára a mérkőzésre kár sok szót vesztegetni, nyolc percen keresztül ugyanaz volt a séma: Káté ment előre, néha ideális ütőtávra került a kubaitól, néha kereste a távolságot, Kindelan, ragyogó lábmunkájának és sassze-mének köszönhetően, rendre kilépett a kényesebb szituációkból, és elemi pontossággal támadott vissza.
A menetek közötti szünetekben tüntetőleg oda sem adta lemosásra a fogvédőjét, le sem ült a fekete párducra emlékeztető mozgású kubai, akit nem legendás szerénysége miatt tartanak sokra a ring világában, az edzőire gyakorlatilag rá sem nézett, és a tanácsaikra sem volt kíváncsi. Igaz, Káté sem az a gyorsan kifulladó típus, ahogyan Szántó Imre kapitány szokta emlegetni, még csak nem is liheg a sarokban, nem is kell legyezni, mindössze beszélgetnek egy jót az edzőjével erről a szép sportágról.
Kindelan az utolsó gongszóra magabiztosan növelte 24:12-re az előnyét, ám Kátét nem csupán amiatt nem érheti szemrehányás, mert hosszú évek után megtörte a magyarokon ülő vb-átkot, és érmes lett, hanem a kubai zseni elleni helytállásáért is. Hiszen Kindelan csak nagy ritkán menekül ilyen sűrűn a biztonságot adó fogásba, alig-alig legyinti meg az intés szele, márpedig most erre a rafinériára is szüksége volt a gondtalan győzelemhez. Arról meg kár is beszélni, hogy a szombati 60 kilós aranycsatának milyen toronymagas esélyese.
A thaiföldiek amúgy a helyi televízió miatt kissé belenyúltak a programba, eleve egyben bonyolították le a huszonkét elődöntőt, ám az 51, a 60 és a 64 kiló őket érintő mérkőzését valahová a műsor végére rakták, felborítva ezzel néhány résztvevő válogatott idegrendszerét.

Ajtai Péter révén több elődöntőben volt még magyar érdekeltség, első számú bírónk az 57 kilós Tajbert– Haszanov meccset vezette, másik öt esetben pedig pontozott – ahogyan eddig, most is közmegelégedésre. Bár elvben sorsolják a fehér ruhásokat, valami már egy nappal korábban azt súgta, hogy néhány német érdekeltségű összecsapáson közreműködik majd, hiszen kollégája, Willy Lausch rendre ott ült vagy állt a magyar mérkőzéseken a szorító mellett, illetve a közepén. Így is történt.
A magyarok legyőzői közül az 54 kilós orosz Kovaljov (Bedák Zsoltot verte meg), ugyebár Kindelan és a 69 kilós kubai Aragón (Balog Vilmos) bokszolhat a világbajnoki aranyéremért.
Huszonegy ország képviselői lehetnek ott a szombati eredményhirdetéseken, hat orosz, öt-öt kubai és német öklöző – és egyetlen magyarként a könnyűsúlyú Káté Gyula is. A tizenegy fináléba tizenegy nemzet delegál képviselőt, a legtöbbet, hatot (azaz valamennyi pénteki mérkőzésüket megnyerték) az oroszok.
És a péntek története az is, hogy (nem utolsósorban magyar sugallatra) elhalasztották a döntést a következő világversenyekről, az AIBA teljes végrehajtó bizottságának egy, a közeljövőben lebonyolítandó ülésére. Itt határoznak egyebek mellett arról is, hogy a debreceni Főnix-csarnok, avagy az azeri főváros, Baki adhat-e otthont a 2006-os junior-vb-nek.

Tv: A Sport1 szombaton 8.45-től élő egyenes adásban számol be az ökölvívó-világbajnokság döntőiről.

12. férfi-világbajnokság, Bangkok
Elődöntő. 48 kg: Cu Si-ming (kínai)–Tana (Fülöp-szigeteki) p. gy. (19:11); Kazakov (orosz)–Noaman (pakisztáni) p. gy. (23:4). 51 kg: Thomas (francia)–Alekszandrov (bolgár) p. gy. (31:19); Jongjohor (thaiföldi)–Rahimov (német) p. gy. (12:5). 54 kg: Kovaljov (orosz)–Szultanov (üzbég) p. gy. (21:15); Mamedov (azeri)–Balakliev (bolgár) p. gy. (21:15). 57 kg: Dzsafarov (kazah)–Dzso Szeok Hvan (dél-koreai) p. gy. (32:17); Tajbert (német)–Haszanov (tádzsik) p. gy. (19:17). 60 kg: Sayotha (thaiföldi)–Dressen (német) p. gy. (40:26); Kindelan (kubai)–Káté Gyula (magyar) p. gy. (24:12). 64 kg: Blain (francia)–Ahmedov (azeri) p. gy. (25:13); Maletyin (orosz)–Man. Boonjamnong (thaiföldi) p. gy. (34:16). 69 kg: Huszanov (üzbég)–Kajrov (azeri) p. gy. (27:6); Aragón (kubai)–Berto (amerikai) p. gy. (25:15). 75 kg: Maskin (ukrán)–Szjeklocsa (szerb-montenegrói) p. gy. (23:19); Golovkin (kazah)–Despaigne (kubai) p. gy. (29:26). 81 kg: Arigpadzsijev (fehérorosz)–Kuziemski (lengyel) p. gy. (16:14); Makarenko (orosz)–Kraj (cseh) p. gy. (23:19). 91 kg: Alekszejev (orosz)–Kretschmann (német) T. d. f. gy. a 3. m-ben; Solis (kubai)–Zujev (fehérorosz) mérkőzés nélkül. +91 kg: Povetkin (orosz)–Szajdov (üzbég) p. gy. (30:10); Carrión (kubai)–Köber (német) p. gy. (26:18)