Kótai a második világbajnok

Nem meglepő, hiszen a Manchester United és az angol válogatott középpályása intézménynek számított itt – egészen a hét elejéig, amikor végérvényessé vált, hogy a Real Madrid kedvéért elhagyja a "vörös ördögöket”. Ha óvatosan akarunk fogalmazni, ez a lépés megosztotta a helyi polgárokat, jelentősen csökkent a szemükben a helyi kedvenc értéke. Jó példa erre, hogy az MU ajándékboltjában a korábban 70-80 fontért kínált 7-es számú mez manapság úgy a felét éri a "kikiáltási” árának.
Valami hasonló értékcsökkenés mehetett volna végbe Kótai Mihály esetében is, ha szombat este kudarcot vallott volna Ahmed Oligov ellenében. A WBF (Boksz-világalapítvány) nagyváltósúlyú világbajnoki mérkőzésének kimondva-kimondatlanul a Polish Boxing Promotion magyar bunyósa volt az esélyese: sokkal ismertebb, mint vetélytársa, eredménysora tekintélyesebb, és a szakemberek szerint boksztudásban is jóval előrébb tart nála. Azaz: nyernie kellett, különben elveszti az övét, a jó ranglistahelyezését, no meg megkérdőjeleződnek az eddig elért eredményei, a választott útjának helyessége.
Érthető tehát, ha a manchesteri miniküldöttség a szokottnál is idegesebb volt, szerencsére ez a legkevésbé Misin érződött. Ô a csarnokba érkezésig higgadt tudott maradni, igaz, az öltözőbeli szabályismertetőkor, majd a bandázs feltekerésekor már rajta is érződött a harci láz.
Miközben ő az öltözőben készült, honfitársa, Surman Zoltán (6–2) már a szorítóban tevékenykedett. A szintén Veres László által menedzselt könynyűsúlyú ökölvívó az angol Kevin Bennett-tel (13–3) harcolt, a vártnál rövidebb ideig, a reméltnél gyengébb eredménnyel. A bíró ugyanis a negyedik menetben félbeszakította a küzdelmet, miután Surman egy összefejelés következményeként már nagyon csúnyán vérzett.
Sok idő nem volt a szomorkodásra, hiszen következett az est magyar szempontból legfontosabb összecsapása, a Kótai Mihály (24–0)–Ahmed Oligov (11–3) találkozó.
A Tornádó első világbajnoki címmérkőzése.
Az a csata, amely a papírformának megfelelően kezdődött, azaz Oligov megpróbált jönni előre, igyekezett meglepni a WBC (Bokszvilágtanács) hajdani nemzetközi bajnokát, csakhogy nem járt sikerrel. Misi ügyesen védte az ütéseit, a balegyeneseire épülő ellentámadásai pedig gyakran "ültek”. A menet végén Oligov megismerkedett a manchesteri padlóval is, igaz, nem ütéstől, hanem lökéstől, így természetesen elmaradt a számolás.
A második felvonás végén Kótainak már sikerült hatásosan is eltalálnia az oroszt, igaz, a menetből túl kevés idő volt hátra ahhoz, hogy megrendítse, netán kiüsse vetélytársát. A következő három percben sem változott a koreográfia, a negyedikben azonban módosult az addig egyoldalú kép. Oligov felébredt, a kötelek mellett egyszer meg is sorozta Kótait, aki azonban ettől nem rettent meg, azonnal visszatámadott, jelezve, esze ágában sincs kiengedni a kezdeményezést a kezéből. Feltűnő volt, hogy az orosz nem ment a szomszédba némi szabálytalanságért, különösen Misi szeme "izgatta”, gyanítható, értesült arról, hogy Kótai többször küszködött ilyen jellegű sérüléssel. Misi válaszlépésként többször is kifordult, ezzel elkerülte Oligov fejét, nem úgy a bíró figyelmeztetését.
Az újabb váltásra a hatodik menetig kellett várni, akkor Kótai felpörgette a tempót, többször is tisztán talált, Oligov már-már megrogyni látszott, de nem esett el. Az egyensúlyát is csak egyszer veszítette el, akkor sem túl nagy pofontól – volt benne némi lökés is… –, de néhány, hátrafelé megtett lépés után simán átvészelte az esetet.
A hetedik és a nyolcadik menet Kótai irányítása alatt békésen eltelt, a kilencedik menetben azonban sajnos bekövetkezett, amire számítani lehetett. Ezúttal véletlenül koccant össze a két bunyós feje, nem minden következmény nélkül. Kótai bal szeme ugyanis felrepedt, éppen ott, ahol áprilisban a Darren Rhodes elleni meccse alkalmával. Persze van ő annyira rutinos az ilyen sérülések "kezelésében”, hogy simán átvészelje a hátralévő időszakot! Jóllehet a sebe egyre nagyobb lett a folytatásban, egyre jobban vérzett, szerencsére sikerült kihúznia az utolsó gongig, és már csak az eredményhirdetésre kellett várnia.
Arra sem sokáig! A három bíró egyhangú pontozással – 118:112, 117:113 és 116:113 arányban – Kótait látta jobbnak, így a magyar profiboksznak két év után ismét van világbajnoka!Jelmagyarázat. IBO: Nemzetközi Bokszvilágszervezet; WBF: Bokszvilágalapítvány; WBO: Bokszvilágszervezet; WBU: Bokszvilágunió