Könnyedén ment a váltás

A Vasas-Rica Hungária még nem egészen tizennyolc éves kadett Európa-bajnok minibunyósa a juniorkorcsoportot szinte átugorva decemberben egyből felnőtt magyar bajnok lett, majd a január végi Bocskai-emlékversenyen döntőzött, most pedig megnyerte a kontinens legrangosabb nemzetközi tornáját, az isztambuli Ahmet Cömert-emlékversenyt, mi több, ő lett a viadal legjobb bokszolója is.
– Azért az nem mindennapos, hogy valaki egyszerűen átugorjon egy korosztályt, és a kadettek közül egyből a felnőttek közé lépjen.
– Még gondolkozom azon, hogy az idén a junioroknál is bokszoljak-e, de ettől még tény, hogy már a felnőtt-világbajnokság és a jövő évi, athéni olimpia lebeg a szemem előtt – mondja Bedák Pál.
– Miben különböznek a nagyok a tizenhét évesektől?
– Erősebbek, rutinosabbak, érettebbek. Abban viszont hasonlítanak, hogy egyelőre egyformán jól megy ellenük.
– Mi az, amivel ilyen fiatalon fölébük tud kerekedni?

– Úgy érzem, jó ritmusban tudom végigbokszolni a mérkőzéseimet, ötös-hatos kombinációkat ütök, igaz, arra nagyon figyelnem kell, hogy az első másodperctől az utolsóig laza maradjak.
– A legkisebbek között is alacsonynak számít, ez, gondolom, meghatározza a harcmodorát.
– Fél fejjel mindenki magasabb nálam, ezért aztán közelről erős, pontos ütésekkel tudok érvényesülni. A súlyom egyelőre jó, ötven kilóról fogyok le, és remélem, ezt a súlyt jó darabig még hozni is tudom.
– Szántó Imre szövetségi kapitány, egyben a klubedzője, szuperlatívuszokban beszél az önben rejlő lehetőségekről.
– Magyarország talán legjobb edzője áll mögöttem a szorítósarokban, amióta a Vasashoz került, azóta jönnek az eredmények. Ettől függetlenül a nyári felnőtt-világbajnokságon még a tapasztalatszerzés a cél, akkor is, ha titkon azért éremben reménykedem. Néha azért eszembe jut már a jövő évi olimpia, de ezt vegye úgy, hogy nem is mondtam…