Hosszú út a padlótól a trónig

Érzékelhetően nagyon mély sebeket ejtett az Universum Box Promotionön Corrie Sanders. A dél-afrikai öklöző március 8-án kiütötte a klub első számú bokszolójának tartott Vladimir Klicskót, és ezzel az istálló legnagyobb bevételi forrását tette egy időre parkolópályára. A klub és az ukrán bokszoló elesett egy remek HBO-szerződéstől, gyaníthatóan a szponzorok bizalma is megrendült, ráadásul a Nyugaton manapság tapasztalható gazdasági recesszió közepette az Universum-főnökök (Klaus-Peter Kohl, Peter Hanraths) üzleti vállalkozásaira sem lehet biztosan alapozni. Azaz kell valaki, aki kirángatja a hamburgi istálló szekerét a kátyúból.Arról megoszlanak a vélemények, hogy mekkora is a baj, abban viszont mindenki egyetért, hogy Dariusz Michalczewskinél keresve sem lehetne jobb messiást találni. Mert itt arra van szükség! Az egykoron egyszerre hat aktuális világbajnokot (Vladimir Klicsko, Juan Carlos Gómez, Michalczewski, Armand Krajnc, Artur Grigorjan, Kovács István) soraiban tudó Universumnak manapság két királya (Michalczewski, Grigorjan) van, közülük ráadásul csak az egyik, a WBO (Boksz Világszervezet) félnehézsúlyú ura igazán piacképes. Rá lehet gálákat alapozni, klubtársára kevésbé, miatta (mint most Hamburgban is) megtelnek a csarnokok, Grigorjan mellé viszont kell egy "ütős” kísérőprogram is a csordult lelátókhoz. Talán ezek miatt tekinti most mindenki amolyan megváltónak a tavaly óta nem német, hanem ismét lengyel színekben bokszoló Tigrist. És az sem mellékes, hogy tőle nem idegen ez a szerep. Rá mindig lehetett számítani, sorra hozta a győzelmeket – hogy kik ellen, az esetünkben másodlagos –, ráadásul egyszer már nyert kísértetiesen hasonló helyzetben.Három esztendeje, 2000. április elsején Vitalij Klicsko Berlinben a tizedik menet előtti szünetben vállsérülésre hivatkozva feladta a Chris Byrd elleni küzdelmet, és elveszítette a WBO nehézsúlyú világbajnoki övét. Akkor az Universum kisebb válságáról cikkeztek, azonban két héttel később Hannoverben Michalczewski helyrebillentette a hamburgiak lelki egyensúlyát (és alighanem a költségvetését is), miután a németek által nagyon várt mérkőzésen hatalmas verést mért Graziano Rocchigianira. Utána hosszú ideig szárnyalt az Universum. Becsúsztak ugyan váratlan vereségek (elég csak Kovács István budapesti fejreállására gondolni), de összességében vidám volt az élet Hamburgban. Egészen az idén március 8-ig, amikor Sanders négy percen belül mindenkit visszahozott a földre. Most megint Michalczewskire várt a feladat, hogy röppályára állítsa a klubot…Úgy tűnt, a hamburgi vezetők is átérezték a szombati gála fontosságát, hiszen megközelítőleg sem viselkedtek olyan fesztelenül, mint a korábbi rendezvényeiken. Kohlon és Hanrathson is látszódott a feszültség, de nem az a fajta, ami a gálák előtt megszokottnak mondható. Mindketten tudatában voltak annak, ha az utolsó vezér kikap szombat este, nehéz idők várnak a klubra. Akkor hatványozottan jelentkeznek azok a gondok, amelyek a Klicsko-kudarc után felléptek, és amelyek veszélyt jelenthetnek az Universum működésére is.A vezetőkön kívül azonban szombat délután senkin sem érződött túl nagy idegesség. A bokszolók nyugodtan készültek az esti fellépésre, néhányuknak még az a luxus is megadatott, hogy nem valamelyik hotelben, hanem otthon tölthették el a meccs előtti időszak jelentős részét. Így volt ezzel félnehézsúlyú interkontinentális bajnokunk, Erdei Zsolt is, aki egy darabig barátnője, Edit társaságában múlathatta az időt. Madár nyugodt volt, csak az esti mérkőzés foglalkoztatta, messzebbre nem is volt hajlandó tekinteni. "Csak annyi biztos, hogy szombat este meccsem lesz, fogalmam sincs, utána mi történik. Hogy mi lesz egy hónap múlva? Azt nem tudom, az még túl messze van” – válaszolta érdeklődésünkre a magyar búnyós. Az összpontosítás érthető, hiszen Erdei először bokszolt az idén, ráadásul ilyen zaklatott felkészülésben talán még egyszer sem volt része. Sérülésekkel bajlódott, két fellépése is elmaradt, és most is sérült orral kellett a kötelek közé lépnie. A seb szemmel látható volt – Kohl úr például a mérlegeléskor erősen rácsodálkozott, picit aggódott, majd a védekezés fontosságára hívta fel Madár figyelmét, majd odébbállt –, azaz az ellenfél, José Hilton Santos taktikája már szombat délután gyanítható volt. A taktika eleinte nem sokat ért, Santos megpróbált ugyan fejre támadni, Madár zárt védekezését azonban egy ideig nem tudta feltörni. Eleinte Erdei is csak tapogatózott, aztán az első perc végétől megkezdte a támadásokat. Az elöl lévő baljával szurkált, jobbal pedig rendre fejen fejezte be az akciókat, magabiztosan uralta a meccset. A második felvonás végén már "mozgott a talaj” Santos alatt, Zsolt kombinációi egyre több gondot, és ami lényegesebb, fájdalmat okoztak a brazilnak. A harmadik menet a pihenésé, a negyedik pedig a meghökkenésé volt. Santos jobbal állcsúcson vágta a magyart, aki a földre került, számoltak rá, de szerencsére folytatódhatott a küzdelem. Tovább rontotta az összképet Erdei szétnyíló orra, ami egyre jobban vérzett is, avagy ezt a menetet jobb volt gyorsan elfelejteni. Ha pár perc csúszással is, de sikerült: a hatodik menet végén Erdei többször tisztán talált, csakhogy jött a gong, emiatt nem maradt idő a mindent elsöprő befejezésre. Sajnos a későbbiekben is inkább felvillanásai voltak Erdeinek, az elején mutatott folyamatos, szép bunyója eltűnt, igaz, a pontelőnye inkább gyarapodott, mintsem csökkent. A végén azonban még a bírókra sem volt szükség: a tizedik menetben Madár jobbal testen megfogta Santost, majd lezárta a támadást, a brazil pedig kiesett a ringből. A bíró kilencig számolt, majd jött egy rövid technikai szünet, miután a mérkőzésvezető kihirdette Erdei technikai K. O.-győzelmét.