Ez az idény is jól kezdődött

Maximális elégedettségre adhat okot, hogy válogatottjainkra az akarati tényezők tekintetében nem lehet panasz, és bár az igényszintjét mindig a nemzetközi elitre beállító Szántó Imre férfikapitány csak kevesekről (Bedák Pál, Balzsay Károly) beszélt kifogások nélkül, ő sem tűnt rosszkedvűnek. Vasas-edzőként pedig végképp nem volt az, hiszen három kategóriában is piros-kék bunyós zárt az élen.
A debreceniek hangosan megéljenezték a pehelysúlyban (57 kg) győztes Kertész Henriket, nehézsúlyban pedig új kedvencet avattak, hiszen erre a viadalra az ő színeiket képviselte Hidvégi György (kérdés, a jövőben is marad-e a DVSC-Pikoló Kaszinó alkalmazásában, tárgyalnak róla a felek), és a volt junior Eb-ezüstérmes fiú az országos bajnokság aranya után sikerrel kóstolgatta végig a neki rendelt külföldi riválisokat is. A szupernehézsúlyú Costopoulos Alex is boldog lehet, hiszen "túlélte” a katonai világbajnok ukrán óriás, Szerhij Dzulaj elleni fináléját, és megkönnyebbülhettek a fotósok is, akik Dzulaj rohamai miatt többször is fürtökben potyogtak le a kötelek mellől.
A hölgyeknél Eb-szintű mezőny lépett fel, bár az ő viadaluk nívóját tekintve még így is fényévekkel járt az erősebbik nemé mögött. Ettől még Csik Mónika vagy Szuknai Zsuzsanna produkciójától nyugodt lehetett Vona József női kapitány.
Ami pedig a bíráskodást illeti, a hazai pályát sokszor gátlások nélkül "fújták” a sporttársak, a meg nem intett külföldi ritka volt, mint a fehér holló. Igaz, ezt legalább konzekvensen tették a mérkőzésvezetők, no meg így megy ez a világ más pontjain is. Gyorsan tegyük persze azt is hozzá, hogy az említett ítéletek inkább csak a különbséget tették irreálissá, nem pedig a győztesek személyét.
Mindenesetre Debrecenben kiderült: a két Bedákkal, Kátéval, Baloggal, Balzsayval, Szűccsel és Hidvégivel bátran odaállhat Szántó Imre a világ elé. És a torna célja végül is éppen ez volt.