Vasárnap. 17.00. SkySport. DigiSport. Egy rakás stream. Az észak-kelet angliai derbi. A Wear-Tyne derbi. Stadium of Light. Sunderland - Newcastle. A párosítás, aminek az összecsapásait amit mindkét csapat szurkolótábora minden szezonban a legjobban várja. A Sunderland szimpatizánsok azért, mert az utóbbi években ez biztos 3 pont. A Newcastle szurkolói pedig azért, mert vissza kell vágni az utóbbi időszak megaláztatásaiért.Sunderland - Newcastle. A párosítás, aminek az összecsapásait amit mindkét csapat szurkolótábora minden szezonban a legjobban várja. A Sunderland szimpatizánsok azért, mert az utóbbi években ez biztos 3 pont. A Newcastle szurkolói pedig azért, mert vissza kell vágni az utóbbi időszak megaláztatásaiért.
Ryan Taylor gólöröme 2011 augusztusában
A közelmúltban éveken át fordított volt a helyzet. A Newcastle nyerte a derbiket, és a Fekete Macskáknak maximum egy-egy siker, vagy egy megcsípett pont jutott. Aztán valami megtört. A 2011/2012-es évad első meccsén vendégként sikerült elhozni a 3 pontot egy Ryan Taylor szabadrúgás góllal. Utána következett ugyan két döntetlen, azóta viszont sorozatban négy vereség. Ezen a statisztikán kellene most javítani.
Alan Pardew nemrégen nyilatkozta, hogy a Newcastle-ben töltött 4 éve alatt a legjobban talán azt sajnálja, hogy a Derbiken nem úgy muzsikáltak, ahogyan kellett volna, és ebben kivételesen teljesen egyetértenek vele a szurkolók is. Az irányítása alatt lejátszott Sunderland elleni meccseken (leszámítva az elsőt, az 1:0-ra megnyertet) mindig az volt az ember érzése, hogy a Fekete Macskák jobban akarják a győzelmet. Mintha Pardew nem tudta volna feltüzelni úgy (az egyébként jobb állományt képviselő) játékosait, mint Di Canio, majd később Poyet. Simán alulmaradt a mentális felkészítésben. Amíg korábban Bramble vagy Cattlemore agya borult el ezeken a meccseken, addig a közelmúltban Tioté vagy Debuchy vesztette el a fejét, és kapott pirosat. A csapat fásultan, unottan játszotta a derbiket, aki meg nem, annak elgurult a gyógyszere és kiállíttatta magát. Kérdés, hogy ezúttal az abszolút helyi kötődésű John Carver, vagy a megélhetési edzők díszpéldánya, Dick Advocaat tudja jobban motiválni a csapatát. Carver-nek kb. ez az utolsó esélye, ha nyáron hosszabb távú szerződést akar.
Balra a várható kezdőt láthatjátok.
Ez körülbelül megfelel az Arsenal elleni felállásnak, azzal a változtatással, hogy amennyiben Mehdi Abeid tényleg alkalmas lesz holnapra a játékra, akkor ő válthatja Vurnon Anita-t az egyik szűrő pozíciójában.
A védelem közepén meglesznek a leosztások, Williamson-nak kell Wickham-et, Janmaat-nak pedig Defoe-t semlegesíteni.
Elöl szerintem Riviere kijátszotta magát a kezdőből, de csereként hasznos lehet, hogy utat törjön a hajrában a gyengébb fizikumú, gyors játékosoknak, mint Cabella vagy Ayozé.
Ami Riviere-nek sikerült, az Gouffran-nak sajnos nem. Szegény hihetetlenül gyengén játszik az elmúlt hetekben, de vagy a kondija, vagy az edzésmunkája lehet kimagasló, mert Carver még mindig bízik benne.
A francia erőcsatár mellett egyébként valószínűleg a padról száll majd be ismét Jonas és még talán Obertan, vagy Adam Armstrong is. Rolando Aarons hiába edz már az első csapattal, ő valószínűleg még nem áll készen a bevetésre.
Ettől függetlenül szerintem lehetne erősebb kezdőt felküldeni. Én legalább is a jobb oldali 11-et választanám.
Anita kicsi és gyors, és ha szélső védőként játszana, akkor Colback, és így Sissoko is mehetne egy sorral feljebb, ahol sokkal hasznosabbak. Gouffran repülne, Ayozé hátrébb lépne, és bizony Adam Armstrong bekerülne.
Persze ez egy sokkal támadóbb felállás, de kérdem én, miért is kellene annyira védekezni? A Sunderland a második legkevesebb gólt rúgta a bajnokságban, és az eddigi 30 meccsükből 14-et hoztak döntetlenre, (4 győzelem és 12 vereség) mellett.
Ez alapján a próbálkozásaikat egy támadóbb csapat is meg tudja állítani.
A mérkőzés egyik érdekessége megint Jack Colback játéka lehet, aki nyáron a Sunderland-ből hazatért, és most megint kvázi "hazatér". Annak ellenére, hogy a kis vörös hatalmas erősítés a csapatnak, bevallom nekem nem túl szimpatikus, hogy mennyire negatívan nyilatkozgat a korábbi egyesületéről. Már ősszel is elmondta, hogy ő bizony ünnepelne, ha gólt lőne, meg hogy a Sunderland-ben játszani egy munka volt, a Newcastle-ben játszani meg élete álma. Elegánsabban kellene ezt. Legyél úriember Jack! Verjél egy hatalmas gólt, aztán ne ünnepeld. Sokkal jobb lenne mindenkinek.
Az érzelmi töltet mellett persze sokkal prózaibb oka is van annak, hogy nyerni kell. 35 pontunk van, és 40 fölé kellene kúszni minél előbb, hogy ne kelljen olyan, jelenleg még extrém helyzettel foglalkozni, mint a kiesés elleni harc. Szerencsénkre a Leicester és a QPR hullagyenge, és a harmadik kieső helyre is nagy a harc a Burnley, a Sunderland, az Aston Villa és a Hull között.
Végül pedig néhány életkép arról, ami várható:
HAJRÁ NEWCASTLE!
Mark29
