Úgy látszik a kezdeti kapkodás után Mike Ashley megtalálta azt a brigádot, akikkel hosszú távon biztosítottnak látja a Newcastle United fejlődését. Bevallom a tulajdonosi székben immár több mint öt éve csücsülő londoni üzletembert az első 1-2 évében ki nem állhattam, és reméltem, hogy sikerül eladnia a klubot. Ráadásul minél előbb, annál jobb lesz mindenkinek. A látszat mindenképpen az volt, hogy Ashley csak egy újabb, rövid távú jó üzletet lát a Newcastle-ben, és unatkozó, Európán kívüli pénzeszsákokat keres, akiknek szép haszonnal átadhatja tulajdonjogát. Ez a feltevés vagy eredendően nem volt igaz, vagy a másodosztály elijesztette a potenciális vevőket. Végül is mindegy, hogy mi volt az indok, nem történt meg az adásvétel, és úgy tűnik Ashley időközben kedvet kapott Newcastle United-hez. Mike Ashley megtalálta azt a brigádot, akikkel hosszú távon biztosítottnak látja a Newcastle United fejlődését. Bevallom a tulajdonosi székben immár több mint öt éve csücsülő londoni üzletembert az első 1-2 évében ki nem állhattam, és reméltem, hogy sikerül eladnia a klubot. Ráadásul minél előbb, annál jobb lesz mindenkinek. A látszat mindenképpen az volt, hogy Ashley csak egy újabb, rövid távú jó üzletet lát a Newcastle-ben, és unatkozó, Európán kívüli pénzeszsákokat keres, akiknek szép haszonnal átadhatja tulajdonjogát. Ez a feltevés vagy eredendően nem volt igaz, vagy a másodosztály elijesztette a potenciális vevőket. Végül is mindegy, hogy mi volt az indok, nem történt meg az adásvétel, és úgy tűnik Ashley időközben kedvet kapott Newcastle United-hez.
A kiesés, és a nagynevű (és magas fizetésű) játékosok elengedése után jogos volt 2009 nyarán az aggodalom, hogy hosszabb távon Championship-ben fogunk szerepelni. Aztán a taktikailag talán nem annyira képzett, de remek pedagógiai képességekkel megáldott Chris Hughton irányításával csont nélkül sikerült a visszajutás, majd ősszel a tisztességes helytállás a Premier League-ben.
Közben azonban Ashley és stábja folyamatosan dolgozott, hogy bizonyítsák, nem a levegőbe beszéltek, amikor az „Arsenal-modell” alkalmazását szajkózták. A fizetések leszorítása már kezdetét vette, és egy évnél hosszabb szerződéssel csak 26 év alatti játékosokat igazoltak. Graham Carr játékos megfigyelő vezetésével a klub a francia, és a francia nyelvterülethez köthető afrikai játékosokra fókuszált, akikből a Ligue 1, az Erdevise vagy éppen a Bundesliga folyamatosan neveli ki a potenciális sztárokat.
Woodman, Carver, Pardew és Stone
2010 decemberében pedig a nagyközönség számára viszonylag váratlanul Chris Hughton közös megegyezéssel távozott, és érkezett az az Alan Pardew, aki ha kitölti a tegnapi napon aláírt szerződését, akkor 2020 májusáig lehet a Newcastle United managere.
A következő bejegyzésben ismerkedjünk meg egy kicsit a főnökkel, és a közvetlen munkatársaival.
A kapusedző
Andrew John „Andy” Woodman 1971. augusztus 11-én született London Camberwell körzetében. 18 évesen kezdte meg profi kapus karrierjét a Crystal Palace színeiben (ahol együtt játszott Alan Pardew-val), de itt 5 év alatt egyetlen bajnokin sem védett a felnőtt csapatban. Következett az Exeter City, ahol egy szezon alatt összesen 6 bajnokin kapott szerepet, köszönhetően annak is, hogy rövid idő alatt kétszer is kiállították. Főleg a második, egy Colochester elleni F.A. kupa meccsen összeszedett piros az, amit a szurkolók nem tudtak neki megbocsájtani, és később, amikor a Northampton játékosaként látták viszont, zúgott a kapuja mögött, hogy „Emlékszünk Colochester-re”. A 17 éves pályafutás leghosszabb és legjelentősebb állomása a Northampton Town volt (1995-1999), ahol 160 bajnokin védett. Elég nagy vándormadár lett belőle, tekintve, hogy 2006-os visszavonulásáig 12 klubban védett. Visszavonulása után először a West Ham-nél dolgozott először Alan Pardew-val, de még csak mint a stáb egyik tagja. Aztán amikor a manager a Charlton-hoz távozott, Andy már mint kapusedző követte. A Newcastle-hez szintén együtt érkeztek 2010 decemberében. Woodman írói vénával is bír, a Woody & Nord: A Football Friendship című könyvét 2004-ben az Év sportkönyvének választotta a National Sporting Club. A regény a Gareth Southgate-hez fűződő barátságát mutatja be, ami túlélte, hogy tulajdonképpen a közös ifista korszak után finoman szólva is máshogyan alakult a karrierjük.
Az első csapat edzője
Steven Brian „Steve” Stone 1971. augusztus 20-án született Newcastle Gateshead körzetében. Hiába a Geordie mivolta, már ifi karriarjét is a Nottingham Forest középpályásaként kezdte, ahol aztán 1989 és 1999 között 10 évet húzott le. Stone-t már fiatalon se kerülték el a sérülések. Amíg Robin Hood városában játszott, három alkalommal tört el a lába, az 1996/1997-es szezont például teljes egészében ki kellett hagynia. 1999-ben 229 bajnokival (23 gól) a lábában igazolt 3 évre az Aston Villa-ba, amit szintén három év Portsmouth követett. 2005-ben a Leeds-be szerződött, de a sorozatos sérülések miatt itt már keveset játszott. Hivatalosan 2007. május 31-ig volt a klub játékosa, valójában 2006 decemberében vonult vissza. Profi karrierje során bajnoki 404 mérkőzést játszott, emellett 9 alkalommal szerepelt az angol válogatottban, ahol két gólt szerzett és tagja volt az 1996-os EB bronzérmes csapatnak. 2010 nyarán állt munkába a Newcastle tartalék csapatánál, mint Peter Beardsley segítője, decemberben pedig Alan Pardew felkérte az első csapat edzőjének. A név kötelez. Kő Pista játékos korában sem ismert megalkuvást, és valószínűleg ezzel a mentalitással hajtja ki a srácok belét az edzéseken.
A manager asszisztens
John William Carver 1965. január 16-án született Newcastle-ben. Összesen hét év volt a profi pályafutása, melyből kettő a Newcastle színeiben telt, igaz bajnoki mérkőzésen nem lépett pályára. Ezután egy évre kiruccant Wales-be és a Cardiff City-hez igazolt. Egy 13 meccses szezon után hazatért és a Newcastle alacsonyabb osztályú fiók csapatába, a Gateshead FC-be igazolt. Itt azért alapember lett, 1987 és 1990 között 113 mérkőzést játszott, melyeken 10 gólt szerzett. Edzői karrierjét is otthon kezdte, 1999 és 2004 között Sir Bobby Robson asszisztense volt, majd a manager menesztése után egy meccsen caretaker manager-ként ő ült a padon a Blackburn 3:0-ás legyőzésekor. Talán mert a győzelmet Robson-nak ajánlotta, vagy talán mert már rég megvolt, hogy Graeme Souness lesz az utód, Carver nem kapott hosszabb távú felkérést, sőt az új stábban sem jutott neki hely. 2005-ben a Leeds (Stone is ott volt akkoriban) első csapatának edzője, majd 2006-ban manager asszisztense, és rövid időre caretaker managere lett. 2006 októberében távozott, és a következő komolyabb munkáért az MLS-ig kellett mennie. 2008 februárja és 2009 áprilisa között a Toronto FC vezetőedzője volt. Hazatérve egy évig a Plymouth majd a Sheffield United manager asszisztense lett. Utóbbi klubnál a néhai Gary Speed-nek volt a segítője, akivel már Newcastle-ben is dolgoztak együtt a Robson éra alatt. Amikor Speed a walesi válogatott szövetségi kapitánya lett, Carver rövid ideig caretaker managerként tevékenykedett. 2011 januárjában Pardew megkeresésére igent mondott, azóta pedig ő a főnök első számú helyettese.
A Főnök
Amikor elkezdem az adagyűjtést Alan Pardew életéről és pályafutásáról, rögtön láttam, hogy az ő bejegyzése foglalná a legtöbb helyet (mégiscsak ő a Főnök) ezért úgy döntöttem külön bejegyzés jár neki.
KÖVETKEZIK: Alan Pardew, a statisztika mániás manager
