– „A Stuttgart első számú reménysugara”, „a csapat esze”, „a győzelem letéteményese”, „nélkülözhetetlen” – néhány jelző, amit önről írtak a német lapok az elmúlt napokban. Kivágta a cikkeket?
– Dehogy – felelte a Nemzeti Sport kérdésére Hajnal Tamás. – Jó érzés fogott el, amikor olvastam, de ön is tudja: a sajtó könnyen felkap valakit. A dicséreteket a helyükön kezelem, a kelleténél nagyobb jelentőséget nem tulajdonítok nekik. Számomra fontosabb, hogy a VfB vezetői, a szakmai stáb tagjai, valamint a társaim elégedettek legyenek velem.
– És ők?
– Azt mondják, örülnek, hogy itt futballozom, én pedig érzem a bizalmat, sőt még azt is, hogy fontos eleme vagyok a csapatnak.
– Olyannyira, hogy a statisztika arról árulkodik, ha játszik, megy a szekér, ha nem, elakad.
– Lehet ez a véletlen műve is.
– Az is lehet, hogy nem.
– A labdarúgás csapatjáték, sohasem egy emberen múlik a végeredmény. A statisztikára visszatérve: a jelek szerint tényleg akkor teljesítünk jobban, ha én is a pályán vagyok, de engem azért igazoltak, hogy amiben csak tudom, segítsem a Stuttgartot. Eddig nyolc meccsen jutottam szóhoz, ötöt megnyertünk, ám azt még véletlenül se gondolja senki, hogy miattam. Leegyszerűsítve: nem Hajnal Tamás győzött, hanem a VfB. Azt viszont nem tagadom, hogy lőttem két gólt, és adtam három gólpasszt, jót tett a lelkemnek.
A TELJES INTERJÚT – AMELYBŐL MEGTUDHATJA, HOGY HAJNAL TAMÁS HOGYAN VÉLEKEDIK KORÁBBI CSAPATÁRÓL, A BORUSSIA DORTMUNDRÓL – A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!
