– Mi az, amitől úgy beindult a csapat szekere, hogy már az osztályozót jelentő harmadik helyen állnak a Bundesliga 2. tabelláján?
– Ezt igazából nem tudnám megmondani. Azt gondolom, minden csapatnak össze kell rázódnia, egybeforrnia, és mi talán mostanra váltunk egységes gárdává.
– Októberig semmi sem utalt arra, hogy az Augsburggal számolni kell a feljutásra esélyesek között…
– Nehezen indultunk, az igaz. A célt a nyáron úgy fogalmazták meg a vezetőink, hogy két esztendő múlva az első osztályba kell jutnunk úgy, hogy a jelenleg folyó bajnokságban végig harcban kell lennünk az osztályváltásért küzdő csapatokkal.
– Az utóbbi két meccsen három gólt szerzett, büntetőt harcolt ki, valamint az Ön elleni szabálytalanság miatt állították ki az Oberhausen kapusát. Ha így folytatja, mindegyik meccset végig fogja játszani, és Ön is, az Augsburg is az élvonalban találja magát a nyáron…
– Szép lenne, ha így történne. A válogatott szempontjából is jó lenne. Azért is akartam elmenni innen decemberben, mert Erwin Koeman kijelentette, csak akkor lehet válogatott valaki, ha rendszeresen játszik a klubjában. Én pedig válogatott akarok lenni.
– Mert jönnek a németek tavasszal?
– Azért is. A németek elleni, kétezer-négyes kaiserslauterni felkészülési meccs számomra örök emlék. Két gólt mégsem rúg valaki mindennap Oliver Kahnnak. Engem azon a meccsen ismert meg a világ, azok a csapatok is, amelyekben azóta játszottam, játszom.
– Találkozott azóta Oliver Kahnnal?
– Egyszer Münchenben ott állt az utca túloldalán. Nem tudta, ki vagyok…
A TELJES CIKKET A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJA EL!
