Veszélyes üzemet folytatnak Európa topklubjai

GYARAPODÓ BEVÉTELEK

A Football Benchmark riportjában az egyik legfontosabb mutató természetesen az egyes klubok bevétele. ­Mindenekelőtt azonban ki kell emelni, hogy az FB úgynevezett működési bevételeket kalkulált a 2022–2023-as idényre, ami nem egyenértékű a működési avagy üzleti/üzemi eredményekkel. Leegyszerűsítve, a fő különbség az, hogy a működési bevétel a vállalat (ebben az esetben az adott klubot működtető gazdasági társaság) bevétele a működtetési költségek levonása előtt, míg a működési eredmény a működtetési költségek levonása utáni nyereség.

Mindezek után általánosságban elmondható, hogy a 2022–2023-as idényben mind a nyolc vizsgált európai bajnokság győztesének – valamint a kiválasztott helyezetteknek –, nőtt, sőt, az esetek zömében jelentősen nőtt a működési bevétele. A klubok visszatértek a Covid-járvány okozta megtorpanást és visszaesést követő normális állapothoz, a gazdasági működésük pedig ismét a megszokott mederben folyhatott.

Nem meglepő, hogy a vonatkozó listát az a hat egyesület vezeti, szinte kiemelkedő módon, amelynek gazdasági ereje az elmúlt időszakban is bőven felülmúlta a riválisokét. A két spanyol óriás, a Real Madrid és a Barcelona mellett a két, gyakorlatilag végtelen közel-keleti állami forrásból üzemeltetett kirakatklub, a Manchester City és a Paris Saint-Germain, valamint a világ legnépszerűbb csapatai közé tartozó Manchester United és Bayern München alkotja ezt a halmazt.

A legnagyobb működési bevételt a spanyol La Ligában egyébként csak a második helyen végző Real Madrid generálta, míg a bajnokok közül a Manchester Cityé a legjobb mutató. Ha csak a bajnokokat vesszük górcső alá, és lebontjuk a bevételeket három nagy pillérre – meccsnapi, kereskedelmi és közvetítési jogokból származó bevételekre –, világosan látszik, hogy az angol Premier League mennyivel többet ér a többi bajnokságnál, mert ugyan az FB beleszámolta az UEFA-tól érkező pénzeket is, miközben a City megnyerte a Bajnokok Ligáját, azaz az utolsó meccsig jelen volt a képernyőn, ám a manchesteriek közvetítésekből származó bevétele így is szinte a másfélszerese a többiekének. Ez bőven elég ahhoz, hogy a trónra ültesse az Angliában működő klubot, noha például a meccsnapi bevétele messze a legalacsonyabb a vizsgált klubok között olyan rendszerben, amelyben a kereskedelmi bevételek gyakorlatilag egy szinten mozognak.

A legnagyobb százalékos javulást az előző év azonos időszakához képest a Napoli produkálta, ami legfeljebb a mutató (+79 százalék) miatt meglepő, ám tekintve, hogy a klub harminchárom év után nyerte meg ismét az olasz bajnokságot, a kiugró eredmény már korántsem olyan rendkívüli. Ezzel együtt beszédes adat, hogy a Napoli még így sem tudta érdemben megközelíteni a leggazdagabb olasz egyesületet, a Juventust, amely története egyik legpocsékabb és leghányatottabb idényét zárta.

NÖVEKVŐ SZEMÉLYI KÖLTSÉGEK

Ebben a kategóriában is érdemes kiemelni a Napolit. Bevételekben az olasz csapat érte el a legnagyobb javulást az előző év hasonló időszakához képest, amit érdemes összevetni azzal, hogy közben a klub személyi jellegű költségei gyakorlatilag összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak a legfőbb vetélytársakéinál. A teljes személyzeti költség, amelynek természetesen a legnagyobb hányadát a játékosok bére teszi ki, nemcsak nominális értékét tekintve itt a legalacsonyabb az öt nagy európai liga bajnokait tekintve, de még a portugál aranyérmes Benficánál is magasabb ez a szám. Mindemellett az összes vizsgált bajnokság összes vizsgált csapata közül messze a Napolinál a legalacsonyabb a személyi jellegű költségek bevételhez viszonyított aránya. Csak miheztartás végett: az UEFA ajánlása szerint nem célszerű túllépni a személyzeti költség/bevétel 70 százalékos arányát – a Napolinál ez a mutató 40 százalék. Az igazi bravúr ugyanakkor az, hogy az előző év hasonló időszakához képest a személyi jellegű költség 15 százalékkal, a személyi jellegű költségek bevételhez viszonyított aránya pedig 44 százalékkal csökkent a Napolinál.

Kár, hogy ezekkel a mutatókkal szinte egyedül van az olasz klub. Azért szinte, mert a Paris Saint-Germain is sokat faragott az előző évi bértáblájából, ám a fények városának csapatánál tavaly olyan kirívóan elszálltak a fizetések, hogy a minősíthetetlenül rossz besorolását most tulajdonképpen csak a rosszig sikerült „letornásznia”. Merthogy a PSG-nél a személyi jellegű költségek bevételhez viszonyított aránya még így is 79 százalék (109 százalékról vitték le), és abszolút értékben csak a Barcelona előzi meg e tekintetben. A katalánok ugyanakkor éppen ellentétes irányban mozognak, ami rendkívüli veszélyeket rejt, a 2022-es nyári igazolások után ugyanis toronymagasan náluk nőtt a legnagyobb mértékben (39 százalékkal) a személyi jellegű költségek aránya, ami a bevételekhez mérten immár eléri a 80 százalékot.

Leszámítva a Napolit és a tavaly tarthatatlan körülményeket megvalósító PSG-t, mind a hat európai bajnoknál növekedtek a személyi jellegű költségek, jóllehet, a Barcelona és a PSG mellett csak a török Galatasaraynál haladja meg a személyi költség bevételhez viszonyított aránya az UEFA 70 százalékos ajánlását.

A BAJNOKOK NYERESÉGE

A személyi jellegű kiadások, valamint a nyereségek terén is felfedezhető összefüggés. A bevételekhez mérten kiemelkedő bérköltséggel dolgozó klubokban ugyanis veszteség jelentkezik: lásd Paris Saint-Germain és Galatasaray. Az európai bajnokok közül csak ez a két egyesület nem tudta profittal zárni az idényt, aminek mindkettőjük esetében megvannak a sajátságos okai. Gazdasági szempontból a párizsi klub abszolút topszereplő az európai labdarúgásban, a gyakorlatilag kiapadhatatlan katari források révén az elmúlt időszakban a Parc des ­Princes-ben játszhatott – természetesen csúcsgázsiért – Lionel Messi, Neymar és Sergio Ramos is, ami konkrét veszteségbe taszította a klubot. Az egy dolog, hogy épp a kiapadhatatlan források miatt ez szinte meg sem kottyant a tulajdonosoknak, de a könyvelésben ettől még nyoma van. Meg kell jegyezni, hogy a PSG a sokszor sok helyen megbicsakló versenyszabályok, no meg több klasszis játékosának kiöregedése miatt már a 2021–2022-es idényben elkezdte visszavágni a költségeit, így az FB idei, ám az előző évadra vonatkozó kimutatásában szereplő 109.8 millió eurós adózott veszteség 70 százalékos javulást jelent az előző évihez képest, és az igazán nagy ugrás jövő ilyenkorra várható, amikor az immár Messi, Neymar, Ramos nélküli költségvetés számai kerülnek terítékre.

A Galatasaraynál három tényező nyomott sokat a latban: a török líra elértéktelenedése az euróval szemben, az európai kupaporondtól való távolmaradás miatt kieső közvetítési bevételek, valamint az újonnan szerződtetett játékosok magas bére.

Külön meg kell említeni a Barcelonát, amely ugyan a legnagyobb adózás utáni profitot könyvelhette el az európai klubok közül, ám ez azoknak a rendkívüli és egyszeri tranzakcióknak köszönhető, amelyek mintegy 793 millió eurós bevételt eredményeztek, ám a klub szellemi és fizikai, saját tőkének tekinthető tulajdonának – a jövőbeni hazai tévés jogok további 15, valamint a Barca Studios 49 százalékának – értékesítéséből származnak.

Az európai klubok eminens gazdálkodója a Bayern München, amely sorozatban harmincegyedik éve zárja adózás utáni nyereséggel az idényt.

SZUPERÉRTÉKES KERETEK

Amellett, hogy a regnáló bajnokok között vezeti a működési bevételek szerinti rangsort, és ha nem számítjuk a Barcelona extra tranzakcióit, az adózás utáni profitot nézve szintén első Manchester City egy harmadik kategóriában is vezető helyen szerepel: csakúgy, mint tavaly, az angol bajnok játékoskerete a legértékesebb az egész világon.

Mégpedig nem kevéssel!

A Josep Guardiola menedzser rendelkezésére álló játékosok összértéke – a Football Benchmark saját értékelőrendszere alapján – 2024 januárjában megközelítette az 1.5 milliárd eurót, míg a második helyezett, szintén közel-keleti pénzből finanszírozott Paris Saint-Germainé inkább az egymilliárd euróhoz konvergál, semmint a másfélhez.

Egyáltalán nem lep meg, hogy a Manchester City és a PSG ilyen előkelő helyen áll a bevételek terén. Két „olajos” klubról van szó, amelynek a tulajdonosai úgynevezett olajgazdagok. Mindkét klub esetében évek óta tartó, ­szisztematikus befektetéseket látunk, így mára az európai labdarúgás meghatározó márkái közé emelkedtek. Ráadásul a manchesteri klub halomra nyeri a Premier League-címeket, márpedig gazdasági szempontból az angol a világ legerősebb bajnoksága, és ez indokolja a kiugró bevételeket. Párizs pedig Párizs, nem szorul magyarázatra, hogy miért lehet nyereséges egy ilyen típusú sportbefektetés. Az ellenpólust a Barcelona képviseli, amely konkrétan orosz rulettet játszik, és ugyan nem látom azt a forgatókönyvet, hogy megszűnjön a klub, de ha nem varázsol elő rövid távon Lionel Messi-szintű játékosokat, elkezd ­kopni a fogyasztói közönség és maga a márka. A ­spanyol ­bajnokság nem az angol piac: a Liverpool harminc évig nem nyert bajnokságot, mégis top nyolcas márka maradt. A Barcánál ez elképzelhetet­len lenne.

Az FB játékosértékelő rendszere szerint jelenleg a Manchester Cityben játszó Erling Haaland a legértékesebb labdarúgó a világon, 194.3 millió euróval. Őt két Real Madrid-játékos, Jude Bellingham (170.5 millió euró) és Vinícius Júnior (160.7) követi, és csak utánuk következik a PSG klasszisa, Kylian Mbappé (151.3). A top tízbe egyébként befért még egy City-játékos, Phil Foden, aki a maga 124.8 millió eurós értékével a hetedik, míg a top ötvenben további hat manchesteri szerepel: Rodri (113.6 millió euróval a 11.), Julián Álvarez (105.1, 14.), Josko Gvardiol (99.8, 22.), Rúben Dias (90.2, 27.), Jérémy Doku (80.3, 39.), Jack Grealish (78.5, 41.).

Végül egy kis kitekintés: Szoboszlai Dominik 81.1 millió eurós értéket képviselve a 37. ezen a listán, amivel Trent Alexander-Arnold (86.1 millió, 32.) és Darwin Núnez (84.5, 33.) után a harmadik legértékesebb Liverpool-játékos.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elemezte a téli átigazolási időszakot. A jelentés szerint a klubváltások száma csekély mértékben, a férfiaknál 0.6 százalékkal, a nőknél 0.3 százalékkal nőtt, előbbieknél 4716, utóbbiaknál 357, azaz összesen 5073 átigazolás történt a vonatkozó időszakban, s ez összességében is 0.6 százalékos emelkedés az előző év azonos időszakához képest. Ugyanakkor a kluboknak kissé megváltozott az átigazoláspolitikája, ugyanis hiába volt több transzfer, a csapatok 2023-hoz képest 8.2 százalékkal kevesebbet – 1.46 milliárd dollárt – költöttek világszerte új játékosok szerződtetésére. A csökkenés oka, hogy a klubok az esetek 60.6 százalékában szabadon igazolható játékosokat szerződtettek. A legnagyobb bevételt Brazília könyvelhette el, a brazil csapatoknak összesen 251.2 millió dollárt fizettek a játékosaikért. (D. B.)