PSG: a Pastore-órától a Patológiáig

Talán még ki sem hevertük a nyári átigazolások hercehurcáit és kacsáit, alig sirattuk el kedvenc klubunk eladottjait, helyeztük el a kidobott pénzről elnevezett kategóriába a nyáron még zseniális csodatranszferként beharangozott érkezőket, máris tarkónkon érezzük a januári transzferidőszak jeges leheletét.

Mondjuk ki őszintén: ha nem olajozódik meg ilyen csodálatosan a Paris SG szekere, akkor talán már be is szüntettük volna a francia futballról szóló heti transzfer-áttekintésünket, és helyette félóránként színes kis galériákat hegesztenénk (pontosabban szilikonoznánk) sportcelebekről. Ám távol-keleti befektetők nem voltak tekintettel eme jámbor óhajra, és amióta ilyetén megtollasodáson ment át a fővárosi alakulat, minden nap betüremkednek a sportlapokba egy-egy átigazolási hírrel, kacsával, sejt(tet)éssel. Mint azt már a nyáron jeleztük, Javier Pastore átigazolása határvonal lett, hiszen egy igencsak keresett nemzetközi sztárt vett a klub, ráadásul olyan őrült összegért (42 millió euróért), amely után a legnagyobb huhogók is készséggel elhisznek minden átigazolási hírt a PSG háza tájáról – legalábbis abban nem kétkednek már, hogy képes lesz-e kifizetni ekkora vagy akkora összeget egy-egy klasszisért Leonardo sportigazgató. Aki újabb határhoz érkezett, hiszen egy klasszikus nagycsapat szájából kellene kialkudnia egy igen éles tépőfogat.

Bár egy-egy nyári vételen megfigyelhettük azokat a jeleket, amelyeket anno a Chelsea-nél és a Manchester Citynél észrevettünk: túl sokat fizettek ki egyértelműen túlértékelt labdarúgókért, frusztrációs okokból, mivel a komolyabb sztároktól rendre kosarat kaptak. Biztosan előfordult már a kedves olvasóval is, hogy szinte szétfeszítette némi készpénz a zsebét, erőnek erejével szeretett volna kiugorni onnan – csak az arányok mások csöppet.

No és Pato is más kategória.

Azon pedig még sokáig elvitatkoznak a szurkolók, hogy elfogadható-e, ha egy másodpercek alatt megtollasodott klub pár éven belül klasszisok vállán jut a maga kis csúcsára; mindenesetre a franciák elől szépen lesöpörte ezt az ösvényt a két említett angol egylet. No és nekünk is jussanak eszünkbe majd tankoláskor a heti 200 ezer eurós „sejki" álomfizetések, valamint ajánlom szíves figyelmükbe Siv Widerberg Bélyeg c. versét (Bélyeget gyűjtöttem./Papa hozott egyszer egy kilót./Azóta nem gyűjtök bélyeget).

Nézzük a tényeket! Nemrégiben söpört végig a hír a neten, így az NSO-n is, hogy 35 milliót fizet a PSG a Milannak Patóért, előkészítve ezzel mintegy az olaszoknak Carlos Tévezt megszerezését. Később kiadott egy nyilatkozatot Pato, hogy esze ágában sincs távozni; kérdéses természetesen, akkor is így érez-e majd, ha tényleg megérkezik mellé, pontosabban elé Tévez (az Inter elnöke, Massimo Moratti legalábbis ezt sugallja). Felsültek a kék-vörösök a lejárt szerződésű David Beckhammel is, hiszen a 36 éves angol középpályást végül nem igazolták le: a várható médiaérdeklődésnél és mezeladásból befolyó tízmillióknál többet nyomott a latba ez ügyben az új edző, Carlo Ancelotti vétója.

Érkezhet viszont a blackburnös védő, Christopher Samba (akinek igencsak mehetnékje van), a Sochaux remek középpályása, Marvin Martin (ő szintén őszintén bejelentette, hogy szívesen jönne). Talán még filmen sem láttunk olyan fizetést, amelyet a PSG ajánl Daniele De Rossinak, de nem elveszett és halva született ötlet Didier Drogba, Hulk, Mauricio Isla, Thiago Motta vagy Maicon megszerzése, és ne feledjük természetesen az első számú Ancelotti-célpontot, Kakát sem.

Pato – no, Beckham – no, Max – well, azaz legalább a megbízható brazil balhátvéd, Maxwell megvan a párizsiaknak. Érte 3.5 millió eurót kapott a Barcelona. Bekukkantott egyébként a PSG-hez a már csak nehezen felismerhetőre puffadt nagy(onis nagy) Ronaldo is, de ő sajnos már aligha lesz újra profi (talán csak a Fald fel Franciaországot! c. műsor tartott castingot).

Történtek azért érdekes dolgok a fővároson kívül is Párizsban, lásd például a Marseille-t, ahonnan menekülnének a legnagyobb sztárok, miközben sikertelenül ajánlották fel a klubnak Vincenzo Iaquintát és Luca Tonit a Juventus.

Zárjuk három érdekesebb fajta Ligue 1-es átigazolással!

A St.-Étienne 1.8 millióért megvette a Milantól a már eleve nála kölcsönben futballozó örök csatártehetséget, a 22 éves gaboni-francia Pierre-Emerick Aubameyangot. Az egykori U21-es francia válogatott legényke a népes Aubameyang-futballfamília egyik legtehetségesebb tagja, a zöld-fehéreknél megkapta a megfelelő bizalmat és játéklehetőséget, élt is vele.

Négymillió eurót költött a tabella szerint középcsapattá süllyedt Bordeaux: ebből hármat a 25 éves brazil jobbhátvédre, Marianóra, aki a Fluminensétől érkezett, és 2010-ben bekerült odahaza a bajnokságban az év csapatába és a válogatott keretbe; a maradékot pedig a lengyel válogatott támadó középpályásra, Ludovic Obraniakra, aki a Lille-től jött, és Pierre-Emerick Aubameyanghoz hasonlóan szintén egykori gall U-válogatott.