Stieber Zoltán: Merünk nagyot álmodni

– Búcsúmeccs lesz?
– Ha reálisan nézem, nem mi vagyunk az esélyesek, de az önbizalmunkat növelheti, hogy a Mainzot és az Eintrahct Frankfurtot már kiejtettük a kupából.

– A búcsú kapcsán elsősorban önre gondoltam: a hírek szerint a VfB Stuttgart vinné.
– Olvastam erről az újságokban. Hogy szóba hoztak egy patinás Bundesliga-klubbal, jót tett a lelkemnek, ám a kelleténél nagyobb jelentőséget nem tulajdonítok neki. Profi labdarúgónak tartom magam, aki jelen pillanatban nem Stuttgartba, hanem a Bayern ellen készül. Természetesen mindent megteszek annak érdekében, hogy minél többre vigyem, de nem rágódom azon, mit tartogat számomra a jövő. Ha valaki akar, úgyis megvesz.

– Ha egy jó barátja délelőtt felhívná, hogy szerezzen neki még két jegyet az esti meccsre, tudná teljesíteni a kérését?
– Már késő. Mind a harminckétezer-százhatvan belépő elkelt. Igaz, abból huszonkettőt én vásároltam meg, ugyanis voltak olyan aacheni haverok, akik idejében kapcsoltak... Ők németek, de rajtuk kívül egy magyar család tagjai is megkértek, hogy segítsek nekik jegyhez jutni. Őket akkor ismertem meg, amikor még Koblenzben futballoztam, azóta tartjuk a kapcsolatot. Néha én látogatom meg őket, most ők ugranak át hozzám. Remélem, szép estéjük lesz.

– Ha azt állítom, hogy a Bayern elleni lesz eddigi karrierje legnagyobb meccse, megcáfol?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy az eddigi legnevesebb rivális vár rám, illetve ránk. A lefújást követően viszont boldogan kijelenteném, hogy ez volt a legnagyobb meccsem...

– A taktikai értekezleten nyilván beszéltek arról, hogyan győzhető le a müncheni gárda.
– Utaltam már rá, nem az Aachen a párharc favoritja, csakhogy kilencven, esetleg százhúsz perc alatt bármi megtörténhet. A képlet egyszerű, egy labdával játszunk, ha az többször kerül az ellenfél kapujába, mint a miénkbe, nyert ügyünk van. Úgy vágunk neki az összecsapásnak, hogy nincs veszítenivalónk, ha véletlenül kikapunk hárommal, akkor sem érhet minket kritika. A célunk persze nem az, hogy minél kevesebb gólt kapjunk, igenis merünk nagyot álmodni!