Letészem a lantot… III.

Bundesliga

A német profik közül igen szép számban akasztották szögre az ilyenkor szokásos holmikat egy vidám búcsúmérkőzés és az ezzel járó vidámságok után. Kezdjük a sort Christian Fiedlerrel (34 évesen vonult vissza), Király Gábor egykori vetélytársával, aki a nyáron mondott búcsút hivatásos labdarúgó-karrierjének. Klubjának, a neki 1992 óta kenyeret adó Herthának nem, hiszen felcsapott a berliniek kapusedzőjének. A 28-szoros válogatott szűrő, Frank Baumann (33) a Werder Brementől szintén a sérülései miatt vonult vissza, és ő is maradt klubjánál, mint Klaus Allofs menedzser asszisztense. A 19-szeres válogatott balhátvéd, a Bajnokok Ligája-győztes Michael Tarnat (39) utolsó egyesülete a Hannover volt, de már egykori „gazdája”, a Bayern tehetségkutatója.

A két Év csapata-tagsággal büszkélkedő Valérien Ismaël (33) 2006-os sérülése óta húsz Bundesliga-

mérkőzést sem játszott, le is vonta a Hannovernél a konzekvenciákat, akárcsak ez elmúlt két idényben egy bajnokin sem szereplő Markus Schroth (34, utolsó klubja az 1860 München volt). Matthias Scherz (37, Köln), a nagy kapusfigura Tomislav Piplica (40, Energie Cottbus), Laurentiu-Aurelian Reghecampf (33, Kaiserslautern), Alexander Bade (38, Arminia Bielefeld) és Sebastian Bönig (27, Union Berlin) önként módosított pályát, míg az egykoron sokra taksált, hétszeres válogatott Tobias Rau (27, Arminia Bielefeld) sérülései, a ghánai Franck Patrick Njambe (21, Borussia Dortmund) és a török Ümit Özat (32, Köln) a szívproblémái miatt. A német labdarúgás harmadik vonalának legnevesebb búcsúzója Dennis Grassow (37, Jahn Regensburg) volt, általában véve pedig a nem gyógyuló sérülései miatt polgári pályára álló, a Bayern Münchennel és a francia válogatottal valaha az egész kontinenst meghódoltató Willy Sagnol (31).

 

 

 

A sógorok Bundesligájában sem csak lokális sztárok búcsúztak csapattársaiktól és a jónéptől: a 83-szoros horvát válogatott középpályás, a két-két Európa- és világbajnokságon megforduló Niko Kovac (37, Red Bull Salzburg), valamint a horvát születésű, de 50-szeres osztrák válogatott, kétszeres gólkirály Ivica Vastic (39, LASK Linz), aki az Euro2008 doyenje volt. Szintén fellépett a horvát válogatottban Mario Bazina (33, Austria Wien), a „hazaiban” Michael Baur (39, LASK Linz) és Richard Kitzbichler (34, Red Bull Salzburg II), a brazilban pedig egy régi ismerős, a valaha az Intert is erősítő morc vízhordó, Zé Elias (32, Rheindorf Altach).

Ivica Vastic, Sturm-legenda.

Anglia

A világ (egyik) legerősebb pontvadászata jelentette karrierjében a végállomást a portugál balhátvédnek, Nuno Valentének (34, Everton), a szintén sokszoros válogatott Danny Millsnek (32, Manchester City), a francia Antoine Sibierskinek (34, Wigan) és az Angliában kiteljesedő török középpályásnak, Tugaynak (38, Blackburn Rovers). Immáron az Arsenal segédkapusedzőjeként osztja az észt Mart Poom (36, Watford), valamint hasonlóképpen kamatoztatja tapasztalatait Kevin Pressman (41, Scunthorpe United) és Darren Ward (35, Sunderland). Dominic Matteo (34, Stoke City), Linvoy Primus (36, Portsmouth), Ugo Ehiogu (36, Sheffield United), a kanadai Marc Bircham (31, Yeovil Town), a svéd Michael Svensson (33, Southampton) és a dán Martin Laursen (31, Aston Villa) nem nyuvasztja többé az ellenfél támadóit, legalábbis nem pénzért, és Dean Windass (40, Darlington) sem kap már meghökkentő ok miatt sárga lapot.

Sokkal korábban jött el a visszavonulás Dean Ashton (26, West Ham) számára, mint azt gondolta volna, például 2008-ban, amikor bemutatkozhatott az angol válogatottban.

Tugay közönség- és menedzserkedvenccé vált a szigetországban.

Olaszország

A csizmaországi szurkolók nem skandálják már az idén, hacsak nem múltidézés céljából, Giuseppe Cardone (35, Modena), az egykori U21-es válogatott Nicola Campedelli (30, Cesena), a kétszeres U21-es Európa-bajnok középcsatár, Roberto Muzzi (37, Padova) és a mindig is a nagyok árnyékában lévő, de egészen príma karmester, az év csapatába kétszer is beférő Eugenio Corini (38, Torino) nevét. Egy fiatal és két „viharvert” kapus is elcsomagolta kedvesebbik kesztyűjét: Nicola Santoni (30, Bari) szívbántalmai miatt korán abbahagyni kényszerült, az Interben és a Napoliban is megforduló Alberto Fontana (42, Palermo), valamint a Parmában befutó, 1994-es vb-ezüstös Luca Bucci (40, Napoli) viszont irigylésre méltóan gazdag és hosszú pályát zárhatott le.

Spanyolország

A Primera División az elmúlt évben nem büszkélkedhetett igazán neves búcsúzóval, ám búcsúszóval kell illetnünk Luis Fernándezt (36, Racing Santander), az egyszeres válogatott Tikót (32, Athletic Bilbao), César Cruchagát (35, Osasuna), az U21-es Európa-bajnok, de egykor háromszor a felnőttek között is címeres mezt húzó García Calvót (34, Valladolid), Albertót (40, Valladolid), Quique Álvarezt (33, Recreativo Huelva), Fernando Ninót (34, Elche) és a valaha az olasz nemzeti tizenegyben is megforduló Alessandro Pierinit (36, Córdoba). Minden idők egyik legkeményebb védőjátékosa, az 1994-es vb- és hatszoros Copa América-résztvevő Juan Manuel Pena (36, Celta Vigo) sem döntögeti tovább a sárga/piros-rekordokat és a pályán vele szembe jövőket, hanem a hispániai csatárok nagy megkönnyebbülésére felhagy az ékfaragással.

García Calvo búcsúja.

Franciaország

A Ligue 1-ben és csatolt részeiben is akadt néhány ismertebb távozó: a markáns bekk, Bruno Carotti (36, Montpellier), a 2008-ban a válogatottban is debütáló, ötmillió euróért klubot váltó, de szívzűrrel küszködő Steve Savidan (30, Caen), a legutóbbi világbajnokságon is megforduló elefántcsontparti védő, Blaise Kouassi (34, Angers), vagy a szenegáliakkal 2002-es vb-résztvevő Aliou Cissé (32, Nimes). A mauritániai Amadou Alassane (26, Le Havre) a nyáron kis híján aláírt a Celtichez, ám az ünnepélyes ceremónia helyett abba kellett hagynia a futballt szívproblémái miatt...

Észak-Európa

A zord idő sem konzerválja a játékosok karrierjét, emígyen visszavonult a 102-szeres észt válogatott Indrek Zelinski (34, Levadia Tallinn) és honfitársa, a 94-szeres válogatott Sergei Terehhov (34, Kalju Nömme) is. Skóciában nem fagyoskodik többé tétmérkőzésen a válogatott trió, hacsak nem a lelátón: a fájós térdű John Kennedy (25, Celtic), Neil McCann (34, Falkirk) és Steven Pressley (35, Falkirk). A 2002-es vb-n is látott termetes dán középhátvéd, Steven Lustü (38, Silkeborg), továbbá Jonathan Richter (24, Nordsjaelland), Claus Madsen (34, Midtjylland), a 62-szeres „dán dinamit” Niclas Jensen (34, FC Köbenhavn), Thomas Röll Larsen (32, Viborg) és az egykoron a Manchester Unitedben is megforduló Mads Timm (24, Lyngby) is retirált, többnyire nem önszántából. A dán futball egyik emblematikus alakja, a sokat kritizált, de Angliában mesés átlagosztályzatokkal feszítő Mike Tyson-kedvenc, Thomas Gravesen (32, Celtic) 2009 januárjában nyugdíjazta harci könyökét és vérfoltos cipőjét. Az európai irányítók és gyepgondnokok szövetsége saját visszavonultjának tekinti…

Gravesen, El Maestro. Khmmm…

Három kontinenstornán és két világbajnokságon szerepelt a svéd Marcus Allbäck (36, Örgryte), de honfitársai közül Markus Johannesson (34, Djurgarden) és Magnus Arvidsson (36, Helsingborg) szintén fellépett a „háromkoronások” között, és csakúgy felhagytak a profi futballal, mint Jussi Nuorela (34, Pori), aki 1994-ben debütált a finn nemzeti csapatban, még az eindhoveni PSV alkalmazottjaként. Húsz éven át profiskodott az angol élvonalban az ír Jeff Kenna (38, St. Patrick's Athletic), illetve fele ennyit a számos szigetországi klub mellett a Sampdoriát is megjáró angol-olasz Daniele Salvatore Dichio (34, Toronto FC).

Dél csillagai

Hetvenszer játszott a ciprusi válogatottban Jorgosz Theodotu (35, Anorthosisz), 45-ször a görögben Jannisz Gumasz (34, Panathinaikosz), 2004-esz Eb-győztesz. Négy évvel később hiába próbálkozott ilyesmivel Paraszkevasz Ancasz (32, Olympiakosz), míg a török Ahmet Yildirim (35, Adanaspor) legalább egy Konföderációs-kupa-bronzzal dicsekedhet. A Portóval felült a klubfutball trónjaira Pedro Emanuel (34, FC Porto), ami ugyanakkor nem mondható el a szintén portugál Mauro Almeidáról (27, Sligo Rovers).

Balkan fanatic

Ahogyan sokan a fent említettek közül, a szerb Darko Kovacsevics (35, Olympiakosz), akiért összesen 53 millió eurót fizettek különböző klubjai, szintén szívbetegség miatt kényszerült feladni a futballistaéletet, míg a szabadrúgáskirály, 12-szeres görög bajnok Predrag Djordjevics (36, Olympiakosz) és a 45-szörös válogatott középpályás, magyar nemzetiségű Nagy Albert (34, Csukaricski) – vagy ahogy a különböző forrásokban találkozhattunk vele: Albert Nadj – a kora miatt. A horvát válogatott kapuvédő Zeljko Pavlovic (38, Hrvatski Dragovoljac) még inkább, és többé nem fújja el a labdát büntetőrúgáskor a szél Giovanni-Dovani Rosso (36, Hajduk Split) lába elől sem. A szlovén Ales Ceh (41, Olimpija Ljubljana) régi ismerősünk, de búcsúzó honfitársai közül Borut Mavric (39, HIT Gorica) és Simon Seslar (35, NK Sentjur) szintén többszörös válogatottak. A román futball is szenvedett súlyos veszteségeket 2009-cel vívott harcában: visszavonult a karizmatikus kapus, a 91-szeres válogatott és háromszoros vb-résztvevő Bogdan Stelea (41, FC Brasov).

Best of Kovacsevics.


Keleten is kevesebben

A nagy orosz pontvadászatban és válogatottjukban valaha megfordultak közül az „utolsókat rúgta” 2009-ben Ruszlan Nyigmatullin (35, Maccabi Nazaret), Gyenyisz Kljujev (Rosszii Moszkva) és a fehérorosz Szergej Stanjuk (36, Alanyija Vlagyikavkaz), az ukránban fellépők közül Szerhij Eszin (34, Zakarpattja Uzsgorod), Szerhij Fedorov (34, Csornomorec Odessza) és Dmitro Mihajlenko (35, APOP). Lengyel válogatott „barátaink” közül Maciej Stolarczyk (37, GKS Belchatów), Jerzy Brzeczek (38, Polonia Bytom) és Dariusz Zuraw (36, Arka Gdynia) sem kergeti már őrületbe Európa kommentátorait.

Nyugaton sem változatlan a helyzet

A svájci bajnokságban Thomas Häberli (35, Young Boys), a ghánai színekben 2006-ban vb-résztvevő Alex Tachie-Mensah (32, St. Gallen) és az Inter-nevelés Davide Belotti (37, Bellinzona) intett búcsút utolsó alkalommal a nézőseregnek. Hollandiában a válogatott támadó, Michael Mols (38, Feyenoord), a vb- és Eb-résztvevő Henk Timmer (37, Feyenoord), az Udinesében és a Portsmouthban is megforduló Harald Wapenaar (39, Sparta Rotterdam), aztán Joost Volmer (35, De Graafschap), a belgákkal 2000-ben Eb-résztvevő Joos Valgaeren (33, Emmen) és a fél Németalföldet körbeprofiskodó Henk Vos (41, Roosendaal) is hasonlóképpen cselekedett, de Rob Maas (39, RKC Waalwijk) is maas foglalkozás után nézhet. A 37-szeres luxemburgi válogatott védőt, Manou Schaulst (37, Differdange) is elérte a sportolók végzete, amely a belga nemzeti csapatban hétszer pályára lépő Chris Janssenst (40, Lierse) sem kerülte el. Némi földrajzi és geopolitikai bakugrással elérkeztünk visszavonultak-sétánk során Szlovákiába, amely ország honpolgárai közül Roman Kratochvíl (35, Konyaspor) hagyott fel a főállású labdarúgással, az NB I-ben pedig Balassa Péter (34, Haladás).


Michael Mols legszebb éveit a Rangersben töltötte.

Észak- és Dél-Amerika

Brazíliában a kétszer a felnőttválogatottban is szerepet kapó, a Corinthianst, a Fenerbahcét és a Kölnt is szolgáló középső védő, Fábio Luciano (35, Flamengo), a selecaóban tízszer ennyi lehetőséget kiérdemlő Beto (35, Imbituba), a hatszoros válogatott Ramon (36, Vitória) és a nemzeti tizenegy „egyszeres” tagja, Pedrinho (32, Figueirense) gyarapítja a 2009-es „veszteséglistát”. Náluk egymaga többször, ötvenszer húzhatott magára válogatott mezt a perui Óscar Ibánez (42, Universitario de Deportes). Argentínában némileg nevesebb játékosok kényszerültek más kenyérkereset után nézni: a Romában és az Aston Villában is csalódást okozó Gustavo Bartelt (35, All Boys), a Sportingban, a Villarrealban, valamint a nagyobb hazai és mexikói klubokban vitézkedő ék, Bruno Marioni (34, Estudiantes Tecos), illetve a szintén nagy világvándor Christian Díaz (33, Arsenal Sarandí), Gonzalo Belloso (35, Rosario) páros. Az uruguayi támadó, Josemir Lujambio (37, Atlético Tucumán), a mexikói Gabriel Caballero (38, Pachuca), a kolumbiai Orlando Ballesteros (36, Deportivo Pasto) és honfitársa, Franky Oviedo (35, América Cali) is a pályamódosítók számát gyarapítja.

Az egyszeres chilei válogatott, a Feyenoordból ismerős Sebastián Pardo (28, Universidad Chile) családi problémái miatt hagyott fel a profizmussal, az egykoron nagy lendülettel induló amerikai Ben Olsen (32, DC United) a sérüléseire, míg Jay Heaps (33, New England Revolution) a korára hivatkozva.

Egy bődületes Marioni-bomba.

Ázsia, Afrika

Ha nem is bődületes létszámban, de csak ráakadtunk néhány olyan, talán felénk sem teljesen ismeretlen labdarúgóra, aki a fent említett kontinenseken profiskodott visszavonulása előtt. A japán védő, Morioka Rjuzo (34, Kioto Szanga) a 2002-es világbajnokságon is pályára lépett, a 67-szeres válogatott Nanami Hirosi (36, Jubilo Iwata) pedig a négy évvel korábban rendezett nagy tornán. A tunéziai védő, Kaled Badra (36, Espérance Tunis) eme két vb-n összesen négy mérkőzésen játszott, míg az egyiptomi Abdelhamid Baszjuni (37, Harasz el-Hodud) számára „csak” egy Konföderációs-kupa jutott osztályrészül. Emad el-Nahhasz (33, al-Ahli) viszont odahaza nyert egy halom aranyérmet, és jó néhányszor a válogatottban is söprögethetett.

Szemben az árral

Akadt idén is olyan futballista, aki arról a bizonyos szögről (de most komolyan: látott már olyan öltözőt a profi világban a nyájas NSO-olvasó, ahol szöget vertek a falba?) leakasztotta a kellékeit. A svájci Patrick Foletti (35) 2007-ben, a Kriensből vonult vissza, de 2009 novemberében a Grasshoppers kedvéért újra kesztyűt húzott. Angliában Paul Gerrard (36) a Sheffield United–Stockport County, Ian Pearce a Fulham–Lincoln City útvonalba illesztett be némi nyugdíjat, míg a dán Thomas Gaardsöe (30) 2006 végén vonult vissza a West Bromwichtól, ám 2009 nyarán újrakezdte az Aalborgban. A luxemburgi válogatott kapus, Paul Koch (43) még nála is többet pihent, hiszen ő 2002-ben tette le a lantot a Dudelange együttese után, majd tavaly nyáron aláírt az Etzella Ettelbruckhoz. Az amerikai Anthony „Tony” Sanneh (38) bő egy esztendőt, egy bajnokságot hagyott ki a Colorado Rapids és a Los Angeles Galaxy között, ugyanannyit, mint a dán jobbszélső, David Rasmussen (33) a Fremad Amager és az Elite 3000 közt.

Egy a sok Tony Sanneh-gól közül.

A legvégén nézzük a legfiatalabb visszavonulót: a kanadai középpályás, Joey Melo (Toronto FC) húszéves korára már abba is hagyta a labdarúgást egyetemi tanulmányai kedvéért. A korfa másik

végén a kolumbiai szélső, a kétszeres vb-résztvevő Antony de Ávila trónol, aki 2009 nyarán 47 esztendősen tért vissza az América Calihoz – több mint tízéves kihagyás után. Az „öreg” egyáltalán nem vallott szégyent, több gólt is vágott, majd a transfermarkt.de adatai szerint decemberben ismét visszavonult. Lehet, hogy csak egy időre?

Trilógiánkat egy szolgálati közleménnyel kezdtük, vessünk hát véget neki egy másikkal. A jövő évi hasonló sorozatunkba máris akadt egy önként jelentkező, az argentin Carlos Tévez (25, Manchester City), aki kijelentette: ha idén megnyeri válogatottjával a világbajnokságot, visszavonul.