Feküdhetne a szállodai szobájában vagy nézegethetné a Nagytemplom előtt a korzózó lányokat, hiszen vasárnapra pihenőt kaptak a Debrecenben edzőtáborozó katari el-Samal futballistái. De nem, ő nem pihen.
Csodálatos, ahogy a gyerekek játszanak
Csodálatos, ahogy a gyerekek játszanak
A pályán a „főszereplők” nem is sejtik, mekkora sztár nézi a korlátnak támaszkodva játékukat. Persze a gyerekek talán akkor sem ismernék fel alkalmi szurkolójukat, ha lenne idejük nézelődni a meccs hevében, hiszen két évvel később születtek, mint ahogy Ronald de Boer Bajnokok Ligáját nyert az Ajax játékosaként.
"Csodálatos, ahogy a gyerekek játszanak, élvezik a labdarúgást – mondja a beszélgetésre való hajlandóságát firtató kérdésre Ronald de Boer. – Ilyenkor újra gyereknek érzem magam, legszívesebben én is beszállnék a kicsik közé focizni. Remek ez a torna, amerre csak nézek, mindenfelé pályák, ez lehet a jövő záloga."
"Nálunk, Hollandiában már egészen fiatalon azt sulykolják a gyerekekbe, hogy egy vagy két érintésből próbálják megjátszani a labdát, keressék a szabadon álló társat, és passzoljanak minél hamarabb. Volt idő, amikor magam is üdvözítőnek tartottam ezt a módszert, ám most már azt mondom, hagyni kell a fiatalokat, hogy azt csinálják, amit az ösztönük diktál, próbálják megoldani a helyzeteket, kicselezni az ellenfelet."
"Felnőtt korba érve ugyanis nagyon fontos, hogy merjenek és tudjanak cselezni, mert ha megszokják, hogy azonnal szabaduljanak a labdától, technikailag nem fejlődnek. A kicsiknél a szabadság a fontos, azaz, hogy megtanulják élvezni a játékot. Aztán tizennégy-tizenöt éves korban kell továbblépni, megtanítani, hogy minél gyorsabban passzoljanak, s így már azelőtt tudják, hová akarják továbbítani a labdát, mielőtt megkapnák."
Ronald de Boerról szóló írást a csütörtöki Nemzeti Sportban olvashatják el.
Legfrissebb hírek
