A rotterdami születésű támadó 1940-ben mutatkozott be a Xerxes együttesében, majd kilenc év múlva Olaszországba távozott. Ezzel Bep Bakhuys után ő lett a második holland futballista, aki külföldön kereshette a kenyerét.
Az Internazionale csapatában az első két évben rendkívül jól ment neki a játék, 17, majd 23 gólt lőtt a bajnokságban, ám a következő két évben elveszítette helyét a kezdőben. 1953-ban a Torino, majd az utána következő két évben a Valencia együttesében szerepelt.
1956-ban hazatért, két évig a VV Venlóban játszott, majd 36 évesen még egyszer külfödre szerződött, de egy szezon után visszatért a spanyol Levantétől.
Wilkes pályafutása utolsó éveiben a Fortuna'54-ben és a Xerxesben játszott, a második vonalban szereplő együttesből 1964-ben vonult vissza.
A kiváló támadó a holland válogatottban 38 alkalommal (pedig 1949 és 1956 között nem hívták be, hiszen profi játékosok nem léphettek pályára a nemzeti tizenegyben) játszott és ott 35-ször eredményes is volt. Nála több gólt csak Dennis Bergkamp és Patrick Kluivert rúgott az Oranjéban.
Faas Wilkes Rotterdamban hunyt el vérkeringési rendellenességek miatt.