Jöhet a medve!

Azt mesélik, hogy öt esztendeje, a 200 mell olimpiai fináléja előtt Gyurta Dániel így üzent a szüleinek Athénból: „Figyeljetek, mert ilyet még ember nem látott…!” A döntő pedig igazolta a váratlan közlést, hiszen a tizenöt esztendős magyar ifjú másodikként ért célba. Hogy tegnap a római döntő előtt üzent-e vagy sem, nem tudható, nem lennék meglepve, ha megtette volna. Hiszen, ahogy Athénban, most is ereje teljében, taktikusan, igazi VERSENYZŐKÉNT úszott, látszott rajta, tudja, mire képes, nem érdekelték a többiek, a saját tervét követve haladt előre, egyre előrébb. Ezért nyerhette meg a világbajnokságot. Meg azért is, mert nem csupán az ellenfeleit győzte le, hanem saját magát is. És akár hiszik, akár nem, ez a nagyobb tett, hiszen az ellenfelekkel való küzdelem 200 mellen alig több, mint két percig tart, a lélek nyugalmának megteremtéséhez viszont hónapok, esztendők kellenek. Kellettek Gyurta Daninak is Athéntól Rómáig. Daninak? Dániel ő már, húszesztendős ifjú, aki bátran vállalta ország és világ előtt, hogy semmi sem gömbölyű körülötte, bevallotta, hogy megcsömörlött az úszástól. Közben persze arról is beszélt, hogy nem adja fel, fiatal még, van ideje, de a külvilág csak az eredményekből ítélt, megszokott közhelyként kezelte a szavait. Hogy komolyan gondolja, hogy új erőre lel, azt csak azok állították, akik nem csupán Athén óta figyelnek rá. Akik tudják, hogy gyerekként sírva fakadt, ha betegség miatt edzést kellett kihagynia, akik emlékeznek rá, hogy az Istenben boldogult legendás úszópápa, Széchy Tamás nagy jövőt jósolt neki, ő pedig tízévesen kimondta: „Igen, olimpiai bajnok akarok lenni!” Edzőjével, Széles Sándorral már 2006-ban, a budapesti Európa-bajnokságon aranyérmet terveztek, aztán a döntő sem jött össze. A mester, miközben magára vállalta a teljes szakmai felelősséget, így beszélt: „Most előbb jól kisírjuk magunkat, majd nekiállunk a kudarc elemzésének.” Az igazi klasszisoknál a könnyeknek éppúgy szerep jut(hat), mint a tudatosságnak – mikor melyiknek jön el az ideje. Az időzítés a legfontosabb. A mostani arany például a legjobbkor jött. És a legtöbbet sugallja: felnőtt lett az ifjú, jöhet a medve – mondjuk három év múlva Londonban, az olimpiai fináléban.