A kupadöntő lehet a nagy meglepetés

Öregszik?Öregszik?

Öreg vagyok, de nem érzem annak magam. Semmi gond sincs ezzel, végre kipihenten vágok neki az új idénynek. Ugyanakkor hazudnék, ha azt állítanám, hogy ezt is ugyanolyan izgalommal várom, mint az elsőt.

Ennyi év után azt szokták mondani, eljött a váltás ideje.

Régebben nálam is előkerült valami hasonló, de akkor nem váltottam. Felesleges azon gondolkozni, hogy jó döntés volt-e vagy sem, mert sohasem derül ki. De nem bántam meg, hogy Hollandiában maradtam. Amikor a PSV-nél játszottam – pontosabban: nem játszottam – fontolgattam a cserét, de maradtam, és jól bejött az is, hogy a Bredát választottam.

Innen megy nyugdíjba?

Nem.

Magyarországról?

Talán. Így, harmincnégy felé, már felesleges hosszú távra tervezni a futballban. Az idényt tutira lehúzom az NAC-nál, aztán jön a számvetés.

Megéri hazajönni?

Ha hazatérek, egyértelműen az érzelmek vezérelnek. Leginkább azok a meccsek maradtak meg az emlékezetemben, amelyeket a válogatottal, az Újpesttel vagy a Péccsel játszottam, és hát a családok, barátok szerepe sem mellékes. Ha valaha visszamegyek, ez a két tényező dönt.

Ha valaha – ebben benne van a sohasem…

A mai labdarúgás gyorsan változik, a magyar foci meg annál kétszer gyorsabban. Most senkivel sem tárgyaltam, de egy évnél nagyobb távlatot nem tudok belátni.

Mit szeretne belesűríteni ebbe az időszakba?

Minél több meccset, egészséget meg egy kupadöntőt. Az előző hat idényből négyben elődöntősök voltunk, jó lenne most már feljebb lépni.

Érheti még meglepetés Bredában?

Tíz éve ugyanabban a lakásban élek, nem számítok ilyesmire.

És a pályán?

Bízom benne, a kupadöntő megtenné. A pozitív meglepetésekben reménykedem, a negatívokra meg felkészültem.

A tavasszal bekerült a válogatott keretébe. Az ősszel visszatér?

Nem tudom, ott is nyári szünet volt. Szerintem húsz-harminc játékoshoz hasonlóan én is abban a cipőben járok, hogy próbálom igazolni: ott a helyem a keretben.

A sportban és az életben is előszeretettel emlegetik a gazdasági válság fogalmát. Létezik ilyen?

Felütötte a fejét. Személy szerint engem nem nagyon érint, de a holland futballban lehet ezt-azt hallani. Ez nem több, mint logikus következménye annak, hogy olyan klubok fizetnek hatvan-kilencvenmillió eurókat játékosokért, amelyeknek ennél sokkal nagyobb a tartozásuk. Csak idő kérdése volt a fejre állás. A világgazdasághoz hasonlóan az európai futball is egy nagy lufi, amely előbb-utóbb kidurran. Szerencsére jórészt olyan korszakban játszhattam, amelyet nem elsősorban a válság határozott meg.