A „kémjelentés” elkészült

„Az orosz bíró okosan, majdnem észrevétlenül, de ahogy kell, úgy fújta be a hazai pályát” – kaptunk el egy irányunkba „szálló” mellékes megjegyzést az Oláh Gábor utcai stadionban diskuráló csoporttól. Andrej Arsavin honfitársaiból mellesleg a jövő hétre is jut néhány a Lokinak, ha már idegenben lőtt góllal (összesítésben 3–3-mal) átverekedte magát a Kalmaron: a Bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörében szembejövő észt Levadia Tallinn keretében akad néhány orosz légiós – nem az Arsenal Andrjusájához mérhető klasszisok.

Ezt már Kondás Elemér gyorsértékeléséből szűrjük le: a második ligában ezüstérmet nyerő DVSC-DEAC vezetőedzője szerda este Tallinnban jegyzetelt a Levadia–Wisla Kraków összecsapáson: az észt továbbjutás (összesítésben 2–1) a maga nemében nagyobb meglepetés, mint a debrecenieké.

„A Levadia masszívan védekezett, erős, magas, erőszakos játékosai abszolút célfutballt játszottak, de azt nagyon hatékonyan, habár a szerencsével sem álltak hadilábon, hiszen a kapufa háromszor is kisegítette őket, kifelé, nem befelé pattant róla a labda – utalt a kalmari estéből is ismerős sorsszerűségre Kondás Elemér. – A krakkói döntetlennel a tarsolyukban minimális kockázatot vállaltak, a labdavesztés után egyetlen emberük maradt elöl, a többiek fegyelmezetten visszazártak és a kontralehetőséget keresték. Ami azt illeti, ez a bizonyos felezővonalnál cirkáló támadó nem túl gyors, ami jelentősen csökkentette az esélyeiket. A Wisla végigtámadta a kilencven percet, sok helyzetet dolgozott ki, de ilyen a foci, egy potya góllal a Levadia összetörte a lengyeleket, és eldöntötte a továbbjutást. Klaszszikus csapatdiadal volt, nem az egyének sikere. Az egység létező erénye az észteknek, amit tilos figyelmen kívül hagyni. A lengyelek földön és levegőben is próbálkoztak, a magas labdákat azonban a két hórihorgas belső bekk gond nélkül kifejelgette.”

Az 1998-ban a széteső FK Olümp Maardu romjaira épített Levadia a Meistriliiga egyeduralkodója: akárcsak a DVSC, a zöld-fehérek is négy aranyérmet nyertek az utóbbi öt évben, azaz nemzetközi tapasztalat terén éppenséggel nem állnak rosszul, sőt: 2007-ben nekik sikerült az, ami a DVSC-nek egy évvel korábban meghaladta az erejét – a BL-selejtezőben kiejtették az akkori macedón bajnok Pobedát (a Loki viszont a szerdaihoz mérhető „zivataros” szkopjei meccsen 4–1-es összesítéssel bucskázott ki a Rabotnicskivel szemben az elitligából), és a Crvena zvezda előtt is csak az idegenben lőtt (illetve, nem lőtt...) gól miatt kellett fejet hajtania.

„A szöglet- és szabadrúgás-variációikból sokat nem láttam, összesen négy sarokrúgást harcoltak ki, eleve messze voltak a lengyel kaputól, egy alkalommal viszont kis híján sikeres volt az ellentámadásuk, de a kiugró játékos egy az egyben nem tudta megverni a lengyelek kapusát – emelte ki a bekkelési hajlandóság mindenekfelettiségét egy ellenpéldával Kondás Elemér. – Az orosz futballistáik hozzák arájuk jellemző keleti formát: erősek, ütősek, semmitől sem félnek, és futnak, rengeteget futnak.”

Teszik ezt egy olyan arénában (Kadrioru Stadion), amelyben valamivel többen férnek el ugyan, mint a kalmari létesítményben (4000-en, illetve 4700-an), viszont a pályája ugyanolyan keskeny, mint a svédországié (a debreceniek szerint a svédek szerdai taktikájának sikerébe a „méret” is belejátszott), a kandelábereket ellenben hiába keresnénk, mert nincsnenek.

Az Oláh Gábor utcában ugyan a világítás rendben van – a fentebb említett csoport tagjai mindamellett éppen azért gyűltek össze csütörtök reggel, hogy minél gyorsabban rögzítsék a megvalósítási terv lépéseit, amelynek végigfuttatása lehetővé teszi, hogy a DVSC a mobil arénában fogadhassa a baltiakat.

Thierry Favre ugyanis kegyes volt. Az UEFA stadion- és biztonsági bizottságának képviselője aranyszívűnek bizonyult a debreceni (MLSZ-es segítséggel tolmácsolt) kérés elbírálásakor. A méltányossági kérelmet Szilágyi Sándor cégvezető jegyezte a Kalmar elleni hazai találkozó olasz mérkőzésellenőrének lesújtó jelentésére és Monsieur Favre stadionfelfüggesztő verdiktjére reagálva, s a vállalások a jelek szerint meggyőzték a francia tisztségviselőt. A „kívánságlista” mellesleg triviális tételeket tartalmaz: a hiányzó vagy törött székek pótlása, a széksorok megszámozása, több frissítő pont kijelölése és felállítása a stadion területén, két (jól felszerelt) elsősegélyszoba létrehozása, kispadok felújítása, a játékoskijáró biztosítása, leválasztása a tribünről, lépcsők lefestése, forgókapuk felújítása. A DVSC a Kalmar ellen háborút, az UEFA-val szemben időt nyert, vagy csatát, ha jobban tetszik – hosszú távon viszont biztosan belebukik a stadiont érintő „hadjáratba”. A következő orosz bíró akkor legfeljebb a Puskás Ferenc Stadionban fújhat majd hazai pályát – ha egyáltalán...