Dicsőség titokkal

A lényeget semmi sem homályosíthatja el: a Debrecen továbbjutott a Bajnokok Ligájában. Folytathatja a kvalifikációt. A körülményeket pedig próbáljuk meg elfelejteni, legalábbis mi, drukkerek. A csapat körül szorgoskodók ezt persze nem tehetik meg, hiszen a szép tervek valóra váltásához meg kell fejteni a nagy titkot. Mi történt a csapattal egy hét alatt? Hogyan válhatott bátortalanná a Debrecenben az egész ország elismerését kivívó csapat annak ellenére, hogy szinte azonnal a kezdés után növelte előnyét, s ezzel lélektanilag óriási fölénybe került. Varga József góljára hamar válaszolt kettővel a Kalmar, az a csapat, amely – a pályán kétszer is kiderült – cseppet sem jobb a magyar bajnoknál, s amelynek játékosai az első negyedóra végén olyan tanácstalanul tekingettek körbe-körbe a pálya közepén, mint a falusi gyerek, amikor először próbál átjutni a Nagykörút egyik oldaláról a másikra. Okkal, hiszen három gól hátrány már különbség a javából. Aztán – nincs rá jobb kifejezés – szert tettek két gólra a svédek, s a hajrá már arról szólt, hogy belövik-e a negyedik, a diadalt jelentő góljukat, a mi oldalunkról nézve pedig: képesek-e kibekkelni a magyar játékosok a lefújásig hátralévő perceket. Mindezek tudatában igazán dicséretes a debreceniek továbbjutása, hiszen elszántságuk, mindent elsöprő akaratuk vezetett a sikerhez, az igazi (az első meccsen látott) tudásukra ezúttal nem derülhetett fény. Ha úgy tetszik, (sport)emberként, s nem futballistaként álltak helyt Svédországban. Hogy miért nem derült fény az igazi tudásukra, ez a nagy titok. Amelynek megfejtése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a Loki valóra váltsa esélyeit a következő körben. Mert akármenynyire is az óvatoskodás az úr a honi futballban egy-egy fontos meccs előtt, tetszik, nem tetszik, az észt Levadia ellen a Debrecen inkább favorit, mint volt a Kalmar ellen. Az igaz mércét, a múlt szerdai produkciót alapul véve – toronymagasan.