A második gyros már veszélyes volt

Utolsó angliai edzésünkön együtt dolgozhattunk egy igazi sztárral: a velünk gyakorló Lee Hendrie-ről jól tudtam, hogy kivételes képességű labdarúgó, egymás elleni meccseinken meggyőződhettem a tudásáról, de ezúttal testközelből tapasztalhattuk, mire képes. A mozgásán, a labdakezelésén látni, mennyire képzett játékos. A labdatartás során kizárólag egyérintővel futballozott, ami azt jelenti, a kombinatív játék is az erőssége – nem bánnám, ha végül a Fradiban kötne ki.

Az edzés és az akadémiai ebéd után megint átvettem az idegenvezető szerepét, és elvittem a srácokat Sheffield belvárosába. Annak idején, amikor itt éltem, sokszor korzóztam a sétálóutcában, kedves kis hely – barátságos kávézók, divatos boltok. A fiúkat azonban az arab negyed érdekelte különösen, mert a taxiban beharangoztam nekik, hogy van egy kis étterem az indiai környéken, ahol Anglia legjobb gyrosát szolgálják fel. Be is ültünk, és láthatóan egyik csapattársam sem csalódott, mindenki tömte magába a pikáns szendvicset. Noha többen is jelentkeztek volna repetára, beláttuk, hogy a vacsoránál feltűnne, ha nem fogyasztanánk rendesen, és ki tudja, ha Bobby Davison rájön, felrúgtuk a szigorú étrendet, büntetést szabna ki ránk.

A vacsorát követően már nem mocorogtunk, mindenki visszavonult a szobájába, és próbált pihenni a szombati, Barnsley elleni mérkőzés előtt. Nekem speciel pályafutásom egyik meghatározó élménye lesz a meccs, úgyhogy már alig várom a visszatérést.