Gyors volt az ég veled

Las Vegasban vagy a Hajógyári-szigeten fesztiválozó tinik kötnek az újpestihez mérhető hosszúságú „házasságot” a felek: Aczél Zoltán és a bajnoki ezüstérmes klub útjai két és fél hét után elválnak. A tavasszal a Siófokot benn tartani igyekvő szakvezető, Erwin Koeman szövetségi kapitány stábtagja szombat délelőtt a büki edzőtáborból nem az edzőmeccs helyszíne, a szlovéniai Maribor, hanem Budapest felé vette az irányt – miután elköszönt a lilák játékosaitól és Sallói István ügyvezetőtől.

„Rövid kapcsolat volt – vont gyorsmérleget újpesti tréneri időszakról Aczél Zoltán. – Nem dühös vagyok, inkább csalódott. Amikor Újpestre érkeztem, arról volt szó, hogy a szakmai teamben az első vagy a második figura leszek. Tulajdonképpen végig az utóbbi verzióra készültem, éreztem, hogy az Újpest meg akarja szerezni William McStayt, de a feladat így is érdekelt, megtisztelőnek éreztem. A válogatottnál jelenleg is külföldi szakember mellett dolgozom, kiváló a kapcsolatunk, és amennyire William McStayt megismertem, vele is jól kijöttünk volna hosszú távon. Csakhogy a kommunikációba csúszott egy kis hiba: nem tudtam, hogy McStay egy skót edző társaságában érkezik Magyarországra. Márpedig Joe McBride nem erőnléti tréner... Szimpatikus ember, nincs vele semmi bajom, más itt a probléma: néhány foglalkozás után úgy érzékeltem, hogy ebben a felállásban én csak a harmadik vagyok. Harmadik pedig nem akarok lenni, ezért miután egyeztettem Sallói Istvánnal, eljöttem Újpestről.”

A szokásos „közös megegyezés” kitételt ez esetben nem alkalmazhatjuk a válás kapcsán, ezúttal ugyanis nem volt miről egyeztetniük a feleknek, Aczél Zoltánt ugyanis nem kötötte szerződés a negyedik kerületiekhez.

„A szerződést megszövegezték, de úgy gondoltam, nem ez a legfontosabb, én nem hajtottam az aláírást, az edzőtáborral, a felkészüléssel törődtem. Most is úgy gondolom, helyesen cselekedtem. Nem tudom, mi történt volna velem, ha az első alkalommal nemet mondok az Újpestnek, milyen lehetőségeim lettek volna. Nem akarok – utólag – rágódni rajta, de azért kell egy kis idő, hogy el tudjam hessegetni a gondolatot.”