Skót áttörés Angliában

A II. világháború nagy vesztesei teniszben a britek.

A nagy világégés előtt, a harmincas években Fred Perry egymás után nyerte a wimbledoni bajnoki címeket, utolsó győzelmekor, 1936-ban a horogkeresztes zászló alatt versenyző Gottfried von Crammot verte meg (akárcsak egy évvel korábban). Fél évszázadot vártak ezután a németek, hogy wimbledoni bajnoki címet ünnepeljenek, a britek pedig azóta is várnak.

A harmincas évek óta döntősük sem volt, a skót Andy Murray révén viszont megint felcsillant a remény, hogy szigetországi versenyző jut el a fináléba. A teniszező az elődöntőnél tart – Nagy-Britannia utolsó nagy reménysége, Tim Henman itt rekedt meg állandóan 1998 és 2002 között.

Anglia füvén egy salakos nemzet képviselője ellen Murray biztos esélyesnek számított a szerdai negyeddöntőben. Egyrészt azért, mert a spanyol Juan Carlos Ferrero szabadkártyával indulhatott Wimbledonban, másrészt ezen a borításon sosem érezte otthon magát (egyszer tudott csak bekerülni a legjobb nyolcba) a 2003-as Roland Garros-győztes, bár az, hogy versenyben volt a wimbledoni torna második hetének közepén is, azt jelentette, kezdi otthon érezni magát. Az első négy fordulóban összesen három játszmát veszített – most viszont egyszerre hármat, és elbúcsúzott a további küzdelemtől.

Pedig Murray nem volt az igazi az első szettben, ám a végjáték egy kritikus pillanatában a „hazai” pálya neki segített: 6:5-nél, Ferrero adogatásánál megcsúszott a labdája a háló tetején, 30:15 helyett így lett 15:30. Két labdamenettel később remekül érezte meg, mikor kell felgyorsítania a játékot, és egy kereszttenyeressel szettlabdához jutott. Az alapvonaljátékáról híres Ferrero a hálójátékkal alakította egyenlőre az állást, de egy fonákfogadás és egy kettős hiba a skót javára döntötte el a játszma sorsát.

A spanyol rövid, de annál ragyogóbb fénykorát idézte a második játszma elején, zseniális elütése és ellenfele rontásai hamar brékelőnyhöz juttatták. A lendülete 3:1-ig tartott, ekkor a jó tündér a varázspálcájával újra „ráütött” Andy Murray kezére, aki a folytatásban szinte mindent jól csinált. Pontos alapvonalütéseivel öt játékot nyert meg zsinórban, 2:0-ra alakította a játszmaarányt. Tökéletesedő teniszezéssel az első két szettben két és félszer annyi nyerő ütést mutatott be, mint Ferrero, a harmadik szettre pedig még tovább fejlesztette játékát. Bravúrosan ért a labdába közelről és távolról, jól adogatott, jól fogadott, bátran és jókor gyorsította fel a labdameneteket, ezzel korai véget vetett a centerpályán a negyeddöntő második meccsének (is).

A második kiemelt Roger Federer után tehát a harmadik, Andy Murray is elődöntős, és mivel nem azonos ágon vannak, esélyesnek látszik a döntőre is. Ha a legjobb négy között úgy játszik, ahogy a Ferrero elleni második játszma közepétől, talán még többre hivatott. Murray évről évre fokozatosan halad a legszebb cím felé: négy éve a harmadik körig, három éve a negyedikig jutott, két éve nem indult, egy éve viszont a negyeddöntőig verekedte magát.

2009-ben kettőt is ugorhat előre 2008-as önmagához képest. De tényleg csak kettőt?