Ezüst a bátorság jutalma

„Megérezték, hogy lehet ezt másképpen is csinálni, gyorsabban lőni, és ha gyorsabbak, akkor eredményesebbek is lesznek. Ez üzenet is lehet haza, hogy érdemes felbátorodni, és nem az eddig megszokott módon versenyezni.”

yedik helyről kezdő magyarok – a kapitánnyal megbeszélve – azzal a jelszóval indultak útnak, hogy mindent egy lapra tesznek fel, változtatnak minden korábbi felfogáson, „emelnek és sütnek”. Az ötlet jól sült el, a legmodernebb öttusát leghamarabb elsajátító litvánokkal csaknem azonos időt értek el a futás és a lövészet ötvözete során, még győzelmi esélyük is volt. Három szám után a lettek vezettek a litvánok és az oroszok előtt, az első magyar ember, Németh Róbert 15 másodperces hátrányból indult, de éllovas lett. Tibolya Péter, aki vasárnap éppen a nap végén rontotta le addigi ragyogó teljesítményét, most már a helyzet magaslatán állt, a végén pedig az egyéni bronzérmes Marosi Ádám futott versenyt a legszebb éremért a litván Edvinas Krungolcasszal. „Nagyon nagy volt a teher rajta” – mondta Pálvölgyi Miklós Marosi Ádámról, aki végül érmes helyen, másodikként hozta be a magyar váltót.