Thury-blog

Fedőneve: MTKAz offshore-filozófia a futballban is működik A Nemzeti Sport híre szerint az MTK U19-es bajnokcsapatából nyolc magyar tehetség erősítheti az 1899-ben alapított, jelenleg harmadik ligás – tévedés ne essék, ez Angliában a negyedik vonal – Oldham Athletic tartalékegyüttesét. A művelethez adva van az eddig is alkalmazott stratégia: fejlődni márpedig csak külföldön lehet, a mostani U19-esek angol kohóban edződjenek, nem mellékesen menedzserek szeme előtt, akik mazsolázhatnak a legjobbak közül. Ám az eddigi tendenciát figyelve nem a fejlődés az elsődleges cél, hanem az üzlet. A korábban Várszegi Gábor tulajdonos, mára háttérbe húzódó üzletember vállalkozásaiként is aposztrofálható Sándor Károly Labdarúgó-akadémia és az MTK szimbiózisa egyfelől a brit klub érdekeit szolgálja az „új gyarmatosítás” filozófiája szerint: a kintihez képest minél olcsóbban lehessen munkaerőhöz jutni. Másrészt a magyar partner sem jár rosszul, mert 16 éves kor felett a FIFA szabályzatának értelmében az új klub képzési kártalanítás címén évi 75 ezer eurót (21 millió forint) fizet a nevelőegyesületnek. Feltételezett esetünkben az MTK-nak.A terv szervesen illeszkedik abba a vonulatba, amellyel a Magyar Nemzet (Ijesztősen tömeges kivándorlás, 2009. február 14.) is foglalkozott: 2007-ben és 2008-ban 110 huszonegy éven aluli magyar futballista szerződött külföldre. S noha ebbe a számba a közép- és alsó kategóriás együttesekhez távozó labdarúgók is beletartoznak, a szám megdöbbentő – ehhez jön most csaknem egy csapatra való MTK-s.Gazdasági szintünknek megfelelően fogjuk fel úgy, hogy az unió gyarmatállamaként tengődünk, az ifjú futballisták és szüleik – akik be vannak etetve, hogy gyermekük akár a Premiershipben is játszhat – „Csak el innen!”-vágya érthető, s ha ehhez az angol életformához illő magasabb életszínvonal társul, továbbá a nevelőegyesületnek képzési kártalanítás címén szép summa jár, ergo hagyjuk elszipkázni a tehetségeinket, kiszivattyúzzák őket az országból.Az MTK csupán fedőnév, egyetlen funkciója, hogy a profi szerződést adja, ami után a külföldi klub tejel. Más feladatra a mély és erős társadalmi gyökerű, 1888-ban alapított, a magyar sportéletben meghatározó szerepet játszó egyesület futballnak nevezett szakosztálya jelenleg alkalmatlan. A stadion amortizált, bajnoki meccseken a négyjegyű nézőszám olyan ritka, mint a fehér holló, ami nem csoda, mert kihez lehessen kötődni, ha évről évre kicserélődik a csapat? Ahogyan a kék-fehérek egykori játékosa, Illés Béla fogalmazott: „Közönség nélkül nincs értelme ennek a csodálatos játéknak. Ha az MTK sorozatban nyerné meg a bajnokságokat, akkor sem lennének tizenkétezren a Hungária körúton (…), de még ötezren sem.” (Ahol az edzőnek mindig igaza van, NS, 2009. június 21.) Márpedig a klub egykori ikonja nem vádolható MTK-ellenességgel. Az 1994 novemberében a klubhoz kerülő Várszegi Gábor nevével fémjelzett tulajdonosi kör jóval hamarabb rájött arra, amit Illés megfogalmazott. A tulaj anyagi áldozatot kívánó, ám a racionalitás határát át nem lépő támogatása ellenére az MTK nem jutott fel a Bajnokok Ligája főtáblájára, s idővel Várszegiék nem a szívükre, hanem az eszükre hallgattak: az anyaegyesület ésszerű működtetése (értsd: megélhetési szint) mellett 2001-ben létrehozták az MTK-utánpótlásképzőt, a Sándor Károly Labdarúgó-akadémiát. A klub futballszakosztályát működtető gazdasági társaság pedig ha nem is klasszikus értelemben véve, de filozófiáját tekintve offshore cégként működik tovább.Az üzletben ne keressük az érzelmeket, de az azért mégiscsak furcsa, hogy az utánpótlásképzés égisze alatt futó hadműveletnek kézzelfogható eredménye nincs. Egyfelől persze nem is lehet, mert egy akadémia kevés, nyolc év pedig rövid idő az átfogó szakmai megújuláshoz, másfelől azért egy, az U19-es válogatottal – MTK-sokkal (is) a főszerepben – elért Eb-bronzérem azért kevés.Jó lenne most azt írni, hogy az Oldhamhez készülő nyolcak megváltják majd a magyar labdarúgást, de valljuk be, míg a futball a közösségi érzést erősítő csapatjáték, addig a játékoseladás egyéni sportág. S hiába hiába kap mindkettőben főszerepet a játékos, a kettő nem ugyanaz.