Phil Jackson, a gyűrűk ura

Nincs mese, június 14. óta tény: Phil Jackson minden idők legeredményesebb edzője az NBAben. A 63 éves géniusz a Chicago Bullsszal megnyert hat bajnoki cím mellé a Los Angeles Lakerszszel is behúzott négy elsőséget, s ezzel egyedüliként ő mondhatja el magáról, hogy tízszeres győztes edző. A korábbi csúcsot Red Auerbach tartotta, a Boston Celtics legendás mestere 1956 és 1967 között kilencszer vezette a csúcsra a zöld-fehéreket, majd abbahagyta az edzősködést, és általános igazgató, később elnök lett. A rekord megdönthetetlennek tűnt, egészen 2002-ig, amikor a Jackson által gardírozott Lakers 4–0-ra kisöpörte a fináléban a New Jersey Netset, és a szakember beérte Auerbachot, aki zsörtölődve vette tudomásul a tényt, és igazából sosem volt képes szívből gratulálni a „társbérlőnek” és elismerni fiatalabb pályatársa hozzáértését. Talán jobb is a szivarozásáról is elhíresült Auerbachnak, hogy nem érte meg Jackson tizedik győzelmét, nem biztos, hogy elbírta volna a szíve…

A Magic negyedszeri legyőzése után fél órával Kobe Bryant a Lakers öltözőjében az ünneplő játékosok gyűrűjének közepére állította Jacksont, aki beletörődve az elkerülhetetlenbe, komótosan levette szemüvegét, hátracsapta a fejét, várva, hogy beteljesüljön a sorsa. A döntő legértékesebb játékosa pedig két lépésről a mester arcába zúdított egy egész üveg pezsgőt – a jelenlévők legnagyobb örömére.

„Túl régen nem volt ilyenben része, már nagyon ráfért egy kis pezsgőfürdő” – mondta Bryant, majd azzal folytatta, hogy Jackson attól a legjobb, hogy egységre, csapatjátékra oktatja játékosait. Kissé bizarr ezt olyan szupersztár szájából hallani, aki egy meccsen akár 81 pontot is képes dobni (2006. január 22.), ha úgy tartja kedve… Mégis, Bryant is Jacksonnal lett bajnok, rengeteget köszönhet a mesternek, akivel nem mindig volt felhőtlen a kapcsolata – az edző 2004-ben kiadott, Az utolsó szezon című könyvében azt írta Kobe-ról, hogy „uncoachable”, ami magyarul nagyjából annyit tesz, edzhetetlen, edző által irányíthatatlan.

Ám Shaquille O’Neal 2004-es távozása után mégis bajnokcsapatot épített Bryant köré, anélkül, hogy Kobe-n kívül lett volna valódi franchise playere, vagyis kiváltságos, úgynevezett kirakatjátékosa. Persze ehhez kellett, hogy a zseniális dobógéppel megértesse és elfogadtassa magát és a játékról alkotott elveit. S hogy mitől ennyire sikeres Phil Jackson, aki tavaly decemberben a liga történetében a hatodik edző lett, aki elérte az ezer győztes mérkőzéses álomhatárt, s aki karrierje során valamennyi csapatával pozítiv mérleggel zárta az idényt, s aki a nagy amerikai sportok históriás könyvében az egyetlen, akinek sikerült tíz aranyérmet nyernie? Talán a filozófiája, talán a karizmája, talán a mindenekfeletti győzni akarása, ami többé teszi vetélytársainál. Szakember társai úgy tartják, ő a motiválás királya. Nála jobban senki sem tudja inspirálni a játékosokat, s valamennyiükből kihozza a maximumot. Az ő elmélete szerint nem számít, hogy az egyén milyen szinten játssza a kosárlabdát, a lényeg, hogy a játékos rájöjjön, a csapat mindig fontosabb. Valójában ez segítette a Chicagót is hat bajnoki címhez, amelyben Michael Jordan és Scottie Pippen köré építette az együttest, majd a triplázó Lakersnél is, ahol O’Neal és Bryant adta a vázat, míg az idei győztes gárda sikerének Bryant csapatorientált és kevésbé öncélú kosárlabdázása volt az alapja. „Mindig is úgy éreztem, hogy edzőként nyomást kell gyakorolnom együttesemre, annak érdekében, hogy kihozhassam belőle a maximumot. Emellett azt is szajkóztam a játékosoknak, hogy bele kell hajszolniuk magukat a jobb teljesítménybe” – mondta Jackson az ünneplés közben, majd hozzátette: Auerbach nyerhetett volna még néhány bajnokságot, ha nem hagyja abba az edzősködést 1967-ben. Los Angelesben abban bíznak, Jackson sem hagyja abba ezután a siker után, mert a jelenlegi keretben benne lehet az újabb triplázás – és ezt a mester is tudja…