Az életkor nem hátrány

Alaposan lerontotta csapata átlagéletkorát Lesi János a T&T-Tintahalak elleni (3–2) bajnokin. A Budapest-bajnokság I/B-osztályában szereplő MAC-Népstadion kapusa ugyanis 57 esztendősen is csapata segítségére sietett. A hamarosan nagypapakorba lépő játékos újfent bizonyította, valóban nem csak a húszéveseké a világ.

„Általában a kispadon ülök, és a jóval fiatalabb kapusunk véd, ám a T&T-Tintahalak ellen nem játszhatott – kezdte Lesi János. – Ebben a szezonban három-négy bajnokin csereként már pályára léptem, de teljes mérkőzést régen nem játszottam. Persze az öreg­fiúk- és az old boys csapatban rendszeresen futballozom, de ott már lényegesen lassabb az iram. Ettől függetlenül a kifutások, vetődések, ütközések mind-mind részei a játékomnak, s a helyezkedéssel sokat könnyíthetek a helyzetemen. Ennyit számít a rutin.”

Az öregfiúk-bajnokságban har­mincnégy, míg az old boysban negyvennégy év az alsó korhatár, felső azonban nincs. Az amatőrök között azonban nem ritka, ha egy kapus az ötvenhez közelítve, illetve azon is túl rendszeresen futballozik. Profi pályafutását lezárva Koszta János 48 esztendősen még az NB III-as Veresegyházban játszott, míg a Pest megyei másodosztályban szereplő Kisnémedi 55 éves futballistája, Gulyás Imre két héttel ezelőtt fejezte be a labdarúgást. Lesi Jánosnak azonban egyelőre nincs ilyen terve, pedig tavaly decemberben már a szervezete is jelezte, vissza kellene vennie a lendületből.

„Hajdúböszörményben szerepeltünk kispályás tornán, s nekem kellett védenem. A második találkozón a debreceni ifjúsági csapattal játszottunk, és a két együttes között igencsak kiütközött a gyorsaságbeli különbség. Próbáltam én is felvenni az ellenfél tempóját, emellett sokat idegeskedtem a kapuban, s a szünetben megszédültem. Később nem éreztem semmi fájdalmat, este azonban orvoshoz mentem, aki megállapította, hogy szívritmuszavar okozta a rosszullétemet. Másnap kiengedtek a kórházból, azóta is gyógyszereket szedek, mert bármikor megismétlődhet az eset.”

A kapus hozzátette, az orvosok szerint nyugodtan folytathatja az amatőr labdarúgást. Már több mint negyven éve, hogy 1968-ban bemutatkozott az akkor még NB III-ban szereplő Láng Vasasban. Lesi János a következő szezonban bajnoki címet ünnepelhetett, feljutott az NB II-be, ám katonai sorozása miatt két évre az Orosházi Dózsában játszott. A hetvenes évek végén került a Váci Híradáshoz, amely a Váci Izzó elődjének számított, ahol a pályafutása elején járó Garaba Imrével és Strausz Lászlóval futballozott együtt. Megfordult a Dunakeszi Vasutasban is, majd 1981-ben visszatért nevelőegyesületéhez, s 1995-ig a Láng Vasasnál maradt. Időközben utánpótlás-edzői képesítést szerzett, miután azonban a Lángnál megszűnt az utánpótláscsapat, 2001-ben elvállalta a MAC Népstadion edzői tisztét.

„Kapusedzőként is dolgozom Üllőn, hetente egy alkalommal foglalkozom a klub két kapusával, illetve a hét végi mérkőzésekre is a csapattal utazom” – utalt arra a veterán labdarúgó, hogy még mindig a futball tölti ki szinte minden idejét.

Csak a rend kedvéért: hétfőn öregfiúkmeccs, kedden edzés az üllői csapattal, pénteken old boys bajnoki, szombaton és vasárnap a MAC-Népstadion és az Üllő mérkőzéseire megy, mert bármikor szükség lehet rá. Civilben szerszámgépek javításával foglalkozik. Nyugdíjba két év múlva mehet, és akkor, hatvanévesen végre több ideje marad a labdarúgásra…