A hátvéd tart a mellőzéstől

Völgyi Dániel a jelek szerint őszinte ember: ami a szívén, az a száján. Az üresen maradó kispadra a Győr vezetői Pintér Attilát szerződtették, és a fiatal hátvéd nem repesett örömében, amikor erről értesült. Más ebben a helyzetben alighanem eltitkolja véleményét, vagy jól bevált sablonnal fizeti ki az érdeklődőket, ő azonban az újságírói kérdésre Szegeden – ott tölti a szabadságát – kertelés nélkül elmondta (ha nem is ezekkel a szavakkal): összeszorult a gyomra, amikor megtudta, ki irányítja ezentúl a csapatot, és hozzátette, kéri majd a vezetőket, adják inkább kölcsön valahova.

A meglepő kijelentés után megkerestük a játékost, aki azonnal helyesbített.

„Sajnos nem pontosan jelent meg, amit mondtam, ezt tisztáztam az illető újságíróval, és természetesen tisztázom majd Győrben is, amikor visszatérek a szabadságomról – mondta Völgyi Dániel. – Nem azt nyilatkoztam, hogy mindenféleképpen szeretném, ha kölcsönadnának, a lehetőség csupán felvetődött bennem. A történet három évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a Vasasban fél évig Pintér Attila volt az edzőm. Csaknem megutáltatta velem a futballt, egyetlen percre sem küldött pályára, és most ez a rossz emlék kerített hatalmába. Azóta eltelt három év, végig játszhattam az élvonalban, és most semmiféleképpen sem szeretnék ismét mellőzött ember lenni. Célom, hogy külföldre szerződjek, ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy megint a perifériára szoruljak. A szabadságom megkezdése előtt Klement Tibor ügyvezető azt mondta, a jövőben is számítanak rám, de amikor visszatérek Győrbe, le kell ülnöm Pintér Attilával, hogy vele is tisztázzam ezt a kérdést. Ha játszatni akar, nincs semmi gond, de ha nem, akkor tényleg kérem a kölcsönadásomat.”

Klement Tibor ügyvezető megerősítette a játékos szavait, a félelmét alaptalannak tartva, és kijelentette: a klubnak nincs szándékában kölcsönadni Völgyi Dánielt, aki előbb egy évig Újpesten, majd két évig Győrben is kiérdemelte helyét a kezdőcsapatban.

A másik érintett, Pintér Attila is ezt pedzegette, amikor reagált a játékos szavaira: „Mivel Völgyi Dániel tizennyolc évesen a játékosom volt, tudnia kell, nálam nem számít, kit hogy hívnak, mit tett korábban, az kerül a csapatba, aki hozza az ehhez szükséges teljesítményt. Ha ezt megteszi, nincs oka félelemre.”

Ennyi tehát az ügy, amely a jelek szerint aligha nagy ügy.

Mindenki világosan fogalmazott, a többi pedig úgyis kiderül.

A pályán.