Már csak nyolc nap a Vodafone aranygáláig, és egy medencében látjuk az elmúlt három olimpia bajnokait, akik közül most Hosnyánszky Norbertet és Kis Gábort mutatjuk be.
Hosnyánszky Norbert a BVSCben kezdte a pályafutását, s a monoton úszást nem kedvelő kiválóság tehetségét mi sem bizonyította jobban, mint hogy már 16 évesen tagja volt a Ferencváros bajnokcsapatának, rá két évre pedig megkapta a legjobb utánpótláskorú játékosnak járó Szalay Ivándíjat. Tizenkilenc esztendősen merész húzásra szánta el magát: Firenzébe igazolt. Mindkét évben a Florentia házi gólkirálya volt, s ott lett igazán felnőtt. 2005-ben viszont a hazatérés mellett döntött, mivel itthon is meg szerette volna magát mutatni Kemény Dénesnek. Jól tette, bekerült a válogatottba, majd 2007-ben az ő közreműködésének is köszönhetően a Vasas megtörte a Honvéd hegemóniáját, és bajnok lett. Ezt követően újabb hasznos firenzei szezon következett, amely révén bekerült a pekingi csapatba, amellyel olimpiai bajnok lett. Az elmúlt idényben ismét a Vasast erősítette, és kulcsembere volt az újra aranyérmes piros-kékeknek.
Válogatott- és klubbeli csapattársa, Kis Gábor nyolcévesen szagolt bele az uszodák semmihez sem hasonlító légkörébe, és sokat nem is gondolkozott – egy életre elkötelezte magát a vízilabda mellett. Ahogyan ő fogalmazott, ha ötöse lenne a lottón, akkor sem hagyná abba, mivel élete legfontosabb részének tekinti a pólót. A hatalmas termetű center 19 esztendősen mutatkozhatott be a válogatottban. 2004 nyarán a BVSC-vel Egerbe költözött, ott teljesedett csak ki igazán a játéka. Évről évre markánsabb teljesítmény nyújtott, az olimpia előtti szezonban mutatott játéka alapján pedig el sem tudtuk képzelni, hogy kimaradjon a pekingi sikercsapatból. Nem is maradt, tavaly nyáron együtt ünnepelhette Hosnyánszkyval, hogy mindketten felértek a csúcsra. Ezt a csuklójukra tetováltatott ötkarikával tették még emlékezetesebbé. Az olimpia után távozott Egerből, hogy aztán a Vasassal éppen ott szerezze meg az első bajnoki címét.
