A főpróba kevésbé lényeges

Buffon – Zambrotta, Materazzi, Cannavaro, Grosso – Camora-nesi (Del Piero), Gattuso, Pirlo, Perrotta (Iaquinta) – Totti (De Rossi), Toni.

Buffon – Zambrotta, Chiellini, Cannavaro, Grosso – Gattuso, Pirlo, De Rossi – Camoranesi, Toni, Iaquinta.

Az első összeállítás a 2006-os világbajnoki döntőben látott olasz válogatotté, a második pedig egy olyan tizenegy, amely a most kezdődő dél-afrikai torna bármelyik meccsén pályára léphetne. Mint egyértelműen kitűnik, Lippi kapitány továbbra is erősen bízik a régi gárda tagjaiban, hiszen a mostani (elképzelt, de korántsem elképzelhetetlen) kezdőben egyedül Giorgio Chiellini nem vette ki a részét a 2006-os németországi diadalból.

Pedig amikor Marcello Lippi 2008 nyarán visszavette a squadra azzurra szövetségi kapitányi posztját a bukásra ítélt (s az Eb-n meg is bukó) Roberto Donadonitól, azt mondta, hogy az összes olasz futballistának egyforma esélye van bekerülni a válogatottba. Aztán kísérletezett, kísérletezgetett, kipróbált több tucat játékost, esélyt sem adott másik néhány tucatnak (köztük Del Pierónak és Cassanónak, amit a sajtó képviselői nemigen értenek), majd hellyel-közzel visszatért a vb-győztes csapat tagjaihoz.

Mint ahogy nagyjából taktikailag is visszatért ahhoz a 4–3–3-as alapfelálláshoz, amelyet már a kilencvenes évek közepén sikerrel alkalmazott a Juventusnál (akkor Vialli, Ravanelli és Del Piero alkotta a támadósort), és amelyet a 2006-os vb elején is bevetett (az első két meccsen Totti, Toni és Gilardino kezdett elöl). Közben elkalandozott a 4–4–2, a 4–3–1–2 és a 4–2–3–1 felé is, de mostanra visszatért kedvencéhez, a háromtámadós játékhoz, ráadásul csavart rajta egyet. A középpályások nem vonalban vagy V-alakban helyezkednek, hanem „furcsa háromszögben” (olaszul triangolo strano): egyikük (Pirlo) a védelem előtt, egy másik (Gattuso) mellette, a jobb oldalon, a harmadik (De Rossi) pedig a bal szélen, de társainál valamivel előrébb, és azzal a feladattal, hogy középre belépve segítse a csatárokat.

„Manapság az összes európai élcsapat három csatárral játszik, akár a Barcelonára, akár a Manchester Unitedre gondolunk, és szinte mindegy is, hogy ki milyen szerepkörben. Lehet, hogy Rooney a balszélső, Cristiano Ronaldo pedig bemegy középre, nem ez a lényeg, hanem a hozzáállás, az, hogy mindig hárman rohamozzák az ellenfél kapuját. Az olasz válogatott is így fog játszani – adott rövid taktikai elemzést a Konföderációs Kupán várható olasz szereplésről Lippi mester, aki ugyanakkor nem győzte hangsúlyozni, hogy csapatával nem nyerni megy Dél-Afrikába. – Mi is pontosan tudjuk, hogy aki megnyeri a Konföderációs Kupát, az egy évvel később a világbajnokságon nem szokott villogni. Márpedig a mi célunk a címvédés, így megpróbálunk