Megsiratta a kiesést

Mit szólt a lett–görög meccshez?Mit szólt a lett–görög meccshez?

– faggattuk a 24 éves kosarashölgyet, akinek köszönhetően jelenleg a négyes pozíció a magyar női válogatott legerősebb posztja.

Megnéztük az utolsó percet a tévében, meg a hosszabbítást is, jó meccs volt, jó lett volna élőben látni.

Nem egészen erre gondoltunk: mit szólt ahhoz, hogy majdnem Görögország nyert? Hiszen ha nyer, igencsak bánhattuk volna, hogy nem vertük meg előtte legalább egy ponttal Lengyelországot…

Miután mi kikaptunk, oly mindegy volt már.

Miben volt jobb a csoportban minket megelőző három válogatott?

A lettek egyértelműen jobbak, mint mi, de úgy gondolom, ellenük is más mérkőzést játszhattunk volna, ha velük és a görögökkel más sorrendben találkozunk. A görögökkel pariban vagyunk, és a lengyeleket is meg tudtuk volna verni, ha a hajrában nem a tízpontos különbségre törekszünk, és nem kezdünk el kapkodni néhány perccel a vége előtt.

Tehát reális esélyt látott arra, hogy továbbjussunk legalább a második körbe?

Mi az utolsó pillanatig azt gondoltuk, hogy továbbjutunk, mert amint már korábban mondtam, nem azért jöttünk ki, hogy agyonverjenek bennünket. Illetve én biztos nem.

Belülről is érződött a kishitűség a csapaton, amely kifelé nagyon látszott?

Szerintem nem. Nem tudom… Próbáltuk egymást biztatni, úgy gondolom, mindenki elhitte, hogy továbbjuthatunk.

Vagy legalábbis mindenki akarta, és remélem, el is hitte.

Miért dobtunk rosszul?

Ez olyan kérdés, mint hogy miért süt a nap most… Fogalmam sincs. Ha tudnám, bedobtuk volna a helyzeteket.

Nem akarom bántani, de ön is többször rontott – például a kulcsfontosságú utolsó meccsünkön is – olyan szituációkban, amilyenekben nem szabad:

tiszta triplákból, sőt ziccerekből… Kétszer is szinte hozzávágta a palánkhoz a labdát a lerohanás végén. Ennek mi volt az oka? Nem érezte a liepajai tábla keménységét?

Ez volt a harmadik mérkőzésünk, és már túl voltunk a hatodik edzésen ebben a teremben… Nem azért hagytam ki ezeket a helyzeteket, mert ki akartam hagyni őket, vagy mert olyan volt a palánk – egyszerűen kihagytam őket. Talán mert már fáradt voltam, talán más miatt, nem tudom, miért.

Otthon is szoktam kihagyni ziccereket, ilyen játékos vagyok.

Gyorsan mentem, nem tudtam lelassítani a kosár előtt, és ahogy ön fogalmazott, rávágtam a labdát a palánkra.

Mennyire tudott vezéregyénisége lenni a csapatnak?

Megpróbáltam spannolni a lányokat, beszélni velük, de ez nem az az együttes, amelyben a csapatkapitánynak ilyen feladatai lennének, itt inkább abban merül ki a kötelességem, hogy én fogok kezet először a bírókkal. Ami tőlem tellett, megtettem, de mindenki vezéregyéniség volt, akinek volt szava a csapatban. A vesztes meccsek után például mindig leültünk, és megbeszéltük a problémákat.

Szakmailag hozott újat az Európa-bajnokság?

Nyilván minden meccsből tanul az ember, pláne a vesztesekből. Természetesen ez az Európa-bajnokság is hozott újdonságokat, de hogy miből mennyit, még nem tudom megítélni, túl friss az élmény, le kell ülepednie. A hangulata nagyon tetszett, ezért még jobban sajnálom, hogy nem maradunk.

Csapatkapitányként hogyan ítéli meg: az a jobb a válogatottnak, ha marad a posztján a jelenlegi szövetségi kapitány, Rátgéber László, vagy ha átadja a helyét másnak?

Én nagyon bízom abban, hogy marad, és tovább dolgozik velünk ezután a – ki hogy nevezi – kudarc után is.