Hiába állt csatasorba az aranycipős, no meg spanyol gólkirály Diego Forlán, s lépte át időnként a sportszerűség határát az uruguayi válogatott, senki és semmi sem tudta feltartóztatni a brazilokat Montevideóban: az ötszörös világbajnok 4–0-s győzelmet aratott, s mivel az eddigi éllovas Paraguay elhasalt Chile ellen, immár Kakáék vezetik a dél-amerikai vb-selejtezőcsoportot.
Persze a legfrissebb brazil diadal kapcsán hiba volna elhallgatni, hogy az első két gólt közepes képességű európai kapus bizonyára nem nyeli be, Sebastian Vie-ra azonban óriási szívességet tett a vendégeknek, különösen Daniel Alves „világ végéről” leadott lövésénél, amikor is a középre tartó labda egyszerűen elsuhant mellette; majd Juan közeli fejesénél is egy, de inkább két ütemet késve mozdult ki kapujából. A túloldalon Júlio César szokása szerint bemutatott néhány bravúrt, a harmadik gólt szerző Luís Fabia-nót meg kiállították (műesésért kapta meg második sárga lapját), de ez is bőven belefért a vagdalkozó urukkal szemben; a történeti hűség kedvéért megemlítendő, hogy a 86. percben Maximiliano Pereiránál elszakadt a cérna, és miután beleszállt az első válogatottságát ünneplő 22 éves brazil tehetségbe, Ramiresbe, azonnal piros lapot kapott.
„Amikor idegenben játszunk, az ellenfelek rendszeresen rugdossák játékosaimat, így pedig nehéz kizárólag a futballra összpontosítanunk. Most azonban sikerült, kizártuk a zavaró körülményeket, s tessék: hatékony és látványos játékkal megérdemelten nyertünk. Bár úgy érzem, nem ez volt az első alkalom, hogy csapatom megmutatta erejét” – magyarázta Dunga, aki szép lassan eléri, hogy végre hazájában is megbecsüljék.
A kritikus brazil nép nem tehet mást. Egyrészt nem róhatja fel neki, hogy nem jönnek az eredmények, és azt sem, hogy a győzelmeket színtelen-szagtalan futballal csikarja ki a selecao. Mert az, hogy a válogatott a kapustól kezdve a támadósorig összeállt, jelentős mértékben (kizárólag?) az 1994-es vb-győztes csapat kapitányának köszönhető.
A brazil együttes immár tíz mérkőzés óta veretlen, s e széria során mindössze három gólt kapott, miközben huszonhármat szerzett. Vagyis semmit sem lehet számon kérni Dungán, sem a fegyelmezett védekezést, sem az eredményes támadójátékot.
S ha így folytatódik, azt sem, ha nem hívja be a válogatottba Ronaldót és/vagy Ronaldinhót.
