Jutalom nélküli gólkirály

Ismeri a Wikipédiát?Ismeri a Wikipédiát?

Ismerem – felelte a Debrecenben pihenő Bajzát Péter.

És azt tudja, hogy külön szócikk foglalkozik önnel?

Most már tudom.

Pályafutását részletesen leírják, ugyanakkor a „Sikerei, díjai” fejezet üresen tátong.

Ez nem szép dolog a szerkesztőktől! Mégiscsak kétszeres gólkirály vagyok, ráadásul kétszer nyertem Magyar Kupát is. Erre azért büszke vagyok! Miként az ETO-val tavaly megszerzett bronzéremre is, noha ezt aligha kell megemlíteni a sikerek között. Habár az idei nyolcadik helyhez képest arannyal ér fel…

Huszonhét évesen tarthatna előrébb is?

Erre azt felelem, hogy ha most két-három esztendőre ki tudok menni külföldre, majd onnan hazatérve még egy-két szezont idehaza is lehúzok, elégedetten fejezem be a karrieremet.

Harminckét esztendősen abba is hagyná?

Akkor még nem, de sokáig nem erőltetem a dolgot. Csak addig akarok futballozni, amíg érzem, hogy a hasznomat veszik. Nem hiányzik nekem, hogy a szurkolók lefütyüljenek a pályáról.

Az idén nem kritizálhatták a drukkerek: meg sem állt húsz gólig.

Ha valaki az első forduló előtt felajánlja, hogy ennyit szerzek, azonnal a tenyerébe csapok. Az igazat megvallva nem gondoltam volna, hogy hússzor leszek eredményes. Úgy vélem, tizenhárom-tizennégy gól már jó teljesítménynek számít – még a magyar mezőnyben is. Megjegyzem, nagy volt a konkurencia, hiszen az utóbbi évek legjobb támadói itthon játszottak. És Tököli Attilát, Kenesei Krisztiánt, Tóth Mihályt, Kabát Pétert vagy éppen Waltner Róbertet megelőzni szerintem nem kis dolog. Két éve is gólkirály voltam, de az idei elsőséget többre becsülöm.

Presztízscsata ez a csatárok között?

Egyfajta prezstízs létezik, mégsem hinném, hogy bármelyikünk is sokat törődne vele. Ezúttal én nyertem, és kész.

Ellenlábasai elismerték a produkcióját?

Tököli Attilával beszéltem valamikor, ő gratulált. Amúgy ez nem divat mifelénk.

A húszból melyik a kedvenc?

Az, amelyiket Diósgyőrben lőttem a lefújás előtt. Egyrészt azzal nyertünk három kettőre, másrészt, mielőtt átemeltem volna Köteles László felett, olyan szépen vettem át a labdát, hogy azt a mozdulatot még egyszer biztosan nem tudnám megcsinálni…

Zlatan Ibrahimovic másfél millió eurós prémiumot kapott az Intertől, mert huszonöt gólig jutott. Önt díjazták a győri vezetők?

Sajnos nem. Holott ha felajánlottak volna extra jutalmat, bizonyára elfogadom.

Tarsoly Csaba tulajdonos az elveszített kupadöntő után azt mondta, Győrött nem kellenek a megélhetési sztárocskák... Önre is gondolhatott.

Ez az ő véleménye.

És az öné hogy hangzik?

Nem foglalkozom ezzel a témával.

Már megbocsásson, de ez nehezen hihető.

Ha foglalkozom vele, jobb lesz nekem? Nem. Akkor? Maradjunk annyiban, meglepett, hogy így gondolják az illetékesek, ám ennél többet tényleg nem akarok mondani.

Azon csodálkozott, hogy Dragoljub Bekvalac nem marad Győrben?

Nem. Benne volt a pakliban a távozása. Tudomásom szerint az volt a kívánalom vele szemben, hogy juttassa ki az ETO-t a nemzetközi porondra, ez azonban nem jött össze.

Többek között azért, mert elbukták a Magyar Kupa-döntőt a Honvéddal szemben.

Azt azért ne feledjük, hogy a Győr huszonöt év elteltével került be a fináléba. Ezt igenis értékelni kell. Más kérdés, hogy az egész sorozatban két meccsen játszottunk rosszul: a döntő első és második mérkőzésén… A bajnokságot viszont elszúrtuk, ez tény. A nyolcadik hely egyértelműen csalódás.

Hol kezdi a felkészülést?

Jelen állás szerint Győrben. Június huszonkettedikén lesz az első edzés, ha addig nem adnak el, ott a helyem. Egyelőre senki nem szólt, hogy máshol folytatom.

Hová vágyik?

Hollandiába, esetleg Belgiumba.

Hogyhogy nem Olaszországba, Angliába vagy Spanyolországba?

Mert az olasz, az angol és a spanyol klubok nem magyar futballistákat keresnek. Ábrándozhatnék neves csapatokról, de minek? Csak áltatnám magam. A realitás az, hogy az NB I-ből legfeljebb a holland és a belga egyesületek vásárolnak. Szóval azokhoz is szívesen mennék. Nyugat és nyugalom, jó foci, sok néző, mi kell még?

Kelet nem játszik?

De. Oroszországba például szívesen igazolnék. Igaz, nem vagyok abban a helyzetben, hogy válogassak. Konkrét ajánlatról nem is tudok. Érdeklődés állítólag van, ám ezzel nem foglalkozom. Minek éljem bele magam abba, hogy ennek vagy annak a csapatnak a labdarúgója leszek, ha végül nem jön létre az alku? Úgy vagyok vele, akkor szóljanak nekem, ha már csak a szerződést kell aláírni.

Ha válogatott futballista lenne, megkönnyítené a menedzsere dolgát.

Persze, hogy szeretnék válogatott lenni, de idáig nem hívtak meg.

Felteszem, bántja a mellőzés.

Téved. Nem vagyok elkeseredve emiatt. Ha úgy látják, hogy nincs helyem a keretben, elfogadom. Mondom, örülnék ha odaférnék, de ha nem, hát nem.

Mit gondol, a gólkirálynak helye lenne a keretben?

Másutt ott van a helye, itt nem. Az igazsághoz hozzátartozik: az eredmények nem azt mutatják, hogy hiányzom a csapatból. Látja, ezért sem idegeskedem.

Akad egyáltalán valami, ami kihozza a sodrából?

Hogyne akadna: olyan rossz az idő, hogy nem tudok elmenni Olaszországba nyaralni.