Már a mérkőzés kezdő sípszava előtt büszkén sétálhatott a partvonal mellett Fabio Capello, hiszen a szombatig lejátszott 13 összecsapása alapján ő minden idők legjobban kezdő angol szövetségi kapitánya. Igaz, csak társbérletben övé az első hely, mert a 76.9 százalékos eredményességi mutató (tíz győzelem, egy döntetlen, két vereség) ugyanúgy összejött Walter Winterbottomnak (1946–1948) és Glenn Hoddle-nak (1996–1997) is.
A tétmérkőzéseket tekintve viszont hibátlan a szigetországban (is) magasztalt szakember mutatója, első öt világbajnoki selejtezőjén egyaránt három pontot szerzett csapata, s mivel szombaton a FIFA-ranglistán Angliánál 126 hellyel hátrébb, 132.-ként jegyzett Kazahsztán volt az ellenfél, okkal várták el a szakvezetőtől az újabb sikert. Ami természetesen meg is született.
Csak éppen keservesen indult a vendégek almati fellépése, Glen Johnson hibáját követően Szergej Osztapenko például már a 15. másodpercben ziccert rontott, majd a 17. percben ugyanő már be is talált a kapuba – más kérdés, hogy lesről, s mire a támadóhoz eljutott ez a cseppet sem lényegtelen információ, már túl volt egy félperces, öntömjénező ünneplésen...
Ha azt vesszük, ez jelentette az ébresztőt az acélos kezdőcsapattal felálló angolok számára (ráadásul a 27. perctől már a rettegett Osztapenkótól sem kellett tartaniuk, mert térdsérülése miatt lecserélték), akik még az első félidő vége előtt kiegyenesítették a kérdőjelet: előbb Capello kedvence, a válogatottban általa legtöbbet foglalkoztatott Gareth Barry fejelt a kapuba, majd Emile Heskey szerzett könnyű gólt, ami az általában 60-70 percre „kalibrált” kazahok számára egyenlő volt a halálos ítélettel.
A hazaiak össze is omlottak a második 45 percre, s miután az akrobatikus mozdulattal immár a hatodik vb-selejtezős találatát elkönyvelő Wayne Rooney, majd a büntetőt értékesítő Frank Lampard négy perc leforgása alatt két hazai középkezdést idézett elő, Capello együttese végül fölényes, 4–0-s győzelmet aratott.
„Játékosaim nem ilyen talajú pályákhoz vannak szokva, ráadásul a hazaiak rendkívül elszántan kezdtek, egyáltalán nem voltunk könnyű helyzetben. Az idő előrehaladtával azonban kidomborodott a két válogatott közti különbség, mi pedig megtettük a következő lépést Dél-Afrika felé” – értékelt a mérkőzés lefújását követően az olasz szakember.
Aki szerdán újabb angliai rekordot állíthat be, jóllehet az elvárható csúcsra érést nem sajátíthatja ki magának. Ha ugyanis Anglia odahaza legyőzi következő ellenfelét, a szerény képességű Andorrát, sorozatban a kilencedik vb-selejtezőjét zárja sikerrel, s ilyen remek szériára korábban csak egyszer volt példa, még 1949 és 1957 között – Capellónak mindenesetre az lehet a hetedik vb-selejtezős győzelme egyhuzamban, márpedig az ilyen eredménysor mindenféleképpen megsüvegelendő.
A horvát–ukrán összecsapáson már az első percben megszerezték a vezetést a hazaiak – Darijo Srna szabadrúgását követően kipattant a labda Andrij Pjatovról, Mladen Petric meg közelről a hálóba lőtt –, csak éppen a folytatás nem úgy alakult, ahogy eltervezték. Egyrészt Andrij Sevcsenko 291 percnél véget vetett a horvátok vb-selejtezős góltalansági sorozatának, másfelől az ukránok ponttal távoztak (2–2) Zágrábból, így Slaven Bilic emberei nem tudták leszakítani magukról riválisukat.
