Tolják el a Gellérthegyet!

Nagyjából tudja, mennyi pénzt költött a magyar futballra az elmúlt években?Nagyjából tudja, mennyi pénzt költött a magyar futballra az elmúlt években?

Nem szeretném tudni – válaszolta Bíró Péter, a Lombard Pápa FC tulajdonosa, akinek csapata a hét végén legyőzte a Pécset, így megelőzte riválisát, és mivel az éllovas Gyirmót nem nevezett az NB I-re, jó esélye van a feljutásra. – Nem akarok szembesülni ezzel az összeggel, mert így legalább nem bosszankodom rajta.

Megbánta, hogy valaha is pénzt áldozott a sportágra?

Azt nem mondanám, hogy megbántam, ugyanakkor rengeteg tapasztalatot szereztem az elmúlt időszakban. Azt szoktam mondani magamban, hogy afféle tanulmányúton vagyok, és ha minden jól megy, évről évre okosabb leszek.

Mindenesetre az idő önt igazolta: egy apró lépésnyire állnak az első osztálytól.

Még nem nyitottunk ki egyetlen pezsgősüveget sem, nem szerveztünk utcabált, de tény, hogy rendkívül jók az esélyeink, s akkor finoman fogalmaztam. A hétvégén szabadnaposak vagyunk, a záró fordulóban pedig a Százhalombattát fogadjuk, és ha ott miénk a három pont, márpedig a csapat, az én csapatom nem botolhat meg az utolsó akadályban, akkor nagy valószínűséggel újra NB I-esek vagyunk. Évek óta várunk erre a pillanatra, és azt hiszem, megdolgoztunk a sikerért.

Miközben többször is rosszat húzott a pakliból…

Igen, ezt elismerem. Voltak rossz döntéseim, akadt olyan edző, akiben nem volt elég kitartás, az első viharos szél elfújta tőlünk, riadtan távozott Pápáról, és olyan szakember is akadt, akiben jókorát csalódtam. De a játékosok kiválasztásánál is a rossz utat választottam. Rá kellett jönnöm, hogy az úgynevezett hazai sztárocskák szerződtetése nem garancia a sikerre. Éppen ezért másfél éve egészen más ösvényre léptünk.

Vagyis?

Most már pontosan tudom, mi kell itthon a sikerhez. Először is: számomra fontosabb a futballista mentalitása, mint valós tudása. Tehetség persze kell, de mire megyünk egy ügyes, de akaratgyenge labdarúgóval? Hozzánk ilyen többet nem kerül, amíg én itt leszek. A jelenlegi keret kialakításánál egyértelműen arra törekedtünk, hogy motiválható, százszázalékos erőbedobással harcoló játékosaink legyenek. Olyanok, akiknek ha azt mondja az edző, hogy tegyék odébb a Gellérthegyet, akkor nem azt kérdezik, hogy miért, hanem azt, hogy Kispestre vagy mondjuk Kistarcsára.

Viszonylag egyszerű recept, amit mond.

Magam is így gondolom. Persze kell ehhez hangsúlyozottan a tehetség és persze a rutin is. Szűcs Lajos, csapatunk kapusa például nem levezet Pápán, hanem válogatott formában véd. Állítom, ma is ő az ország legjobb kapusa. És akkor ott van még Bárányos Zsolt, aki hihetetlen alázattal játszik. Ők is fontos fogaskerekei az együttesnek.

Sokan és sokszor mondták, hogy Magyarországon vezetői válság van a futballban. Egyetért ezzel?

Valóban sokfajta vélemény elhangzott ezzel kapcsolatban, de kérdem én, ha nincsenek vezetők, tulajdonosok, akik pénzt és energiát áldoznak a sportra, most miről beszélgetnénk? Mondhatnék példát NB I-es élcsapatra, amely éppen azért nem nyerte meg a bajnoki címet, mert hiányzott a kellő háttér. Ez az alapja a sikernek. Nálunk mindenki tudja, mennyit keres és mikor kapja kézhez a fizetését. Mondom, ez alapkövetelmény. De vannak azért itt más fontos dolgok is. Például a magyar pályák hangulata és biztonsága: vezetői válságról beszélni olyankor, amikor vandálok pusztítanak, enyhén szólva is kicsavart gondolkodás. Hát miért fizessen bármilyen pénzember súlyos milliókat egy olyan klubnak, ahol törnek-zúznak, a pályára futnak a drukkerek? Egészen közelről figyelhettem egy ilyen akciót a hét végén, a Pécs drukkerei tudniillik nehezen bírták elviselni, hogy legyőzik a csapatukat. A múlt szombati, pápai meccsen a hajrában átugrották a kerítést, és beözönlöttek a pályára, majd verekedést provokáltak a biztonsági emberekkel.

Hosszú ideje megoldatlan probléma ez Magyarországon.

Én megoldanám pillanatok alatt: olyan törvényt kell hozni, amely kimondja, ha egy szurkoló rálép a zöld gyepre, átmászik a kerítésen, menjen fél évre börtönbe. Angliában valahogy sikerült megfékezni a mieinknél jóval keményebb huligánokat. Nálunk ez kell: dutyiba velük, majd meggondolják, hol és mikor hősködjenek.

Térjünk vissza a futballra: miért éppen Véber Györgyöt választotta edzőnek?

Annak idején játékosom volt, évek óta ismerjük egymást, korábban én ajánlottam őt Mosonmagyaróvárra. Meglehetősen zord körülmények közé került, két hónap alatt mégis ügyes csapatot hozott össze. Amikor edzőmeccset játszottunk velük, azt mondtam a körülöttem állóknak: figyeljétek meg, a Gyuriból jó edző lesz! Szerződtetése előtt kikértem többek véleményét, és szinte mindenki lebeszélt róla, mondván: nincs rutinja, rosszat húzok vele. Most ezek az emberek nem győznek gratulálni, hogy milyen jó döntést hoztam. Gyurival remekül egymásra találtunk, maximalista, akárcsak én.

Ez mit jelent?

Azt, hogy mindegy, milyen bajnokságban szerepelünk, lehetőség szerint nyerjük meg.

Ha feljutnak az NB I-be, ott is ezt mondja?

Még szép! A Lombard Pápa az első osztályban is a bajnoki címet célozza meg. S ezt még akkor is vállalom, ha kinevetnek érte. Máskülönben van értelme belekezdeni az egészbe? Mondjam azt, hogy legyünk nyolcadikok? Kit érdekel?

Bírná anyagilag is?

Annyi pénzt teszek a csapatba, amennyit megérdemel. Ha van esély a bajnoki címre, emeljük a tétet. Ha indulunk a nemzetközi porondon, még inkább emelünk. De ha kérhetem, ne kérdezze meg jövőre, hogy Bíró Péter egy esztendő leforgása alatt hány tízmillióval növelte a futballra szánt kiadásait!