Új kihívások itt is, ott is

Miután a Milan vasárnap 2–0-ra legyőzte a Fiorentinát, és ezzel megszerezte az automatikus Bajnokok Ligája-indulást érő harmadik helyet a bajnokságban, Carlo Ancelotti bejelentette távozását (a legendás Paolo Maldini pedig utolsó mérkőzését játszotta). A jövő héten szerdán 50. születésnapját ünneplő olasz szakember a korábbi híreknek megfelelően a Chelsea-nél folytatja karrierjét, hároméves szerződést aláírva a londoniakhoz.

„A vezérkarral egyeztetve felbontottuk kétezer-tízig érvényben lévő szerződésemet. Szavakban nehezen kifejezhető, mennyit köszönhetek a Milannak, de most elérkezett a váltás ideje” – búcsúzott a néhány játékosát meg is ríkató Ancelotti.

Akit korszakos egyéniségként is jellemezhetünk, elvégre a 2001 novembere és 2009 júniusa közti időszakban nem volt nála eredményesebb szakvezető Európában. Kilencvenegy hónapnyi munkásságát két-két Bajnokok Ligája- (2003, 2007), illetve európai Szuperkupa-diadal (2003, 2007), valamint egy klubvilágbajnoki cím (2007), vagyis öt jelentős trófea fémjelzi, míg például Juande Ramos, Rafa Benítez és Vicente Del Bosque hármat-hármat, José Mourinho és Sir Alex Ferguson kettőt-kettőt hódított el ezekben az években.

Csak éppen Olaszországban szinte mindig volt nála jobb (bajnoki címből és Olasz Kupa-győzelemből egyet-egyet „szállított”), sőt a Serie A-ban szerzett arany- (2004) és ezüstérmén (2005) kívül legjobb esetben is harmadikként zárt az ennél nyilván többre vágyó piros-feketékkel. E tekintetben szinte törvényszerű volt a szakítás, ráadásul Ancelotti új kenyéradója, a jelentős átalakulások előtt álló Chelsea éppen az európai sikert, konkrétan a BL-serleget üldözi évek óta – s a következő évadban olyan edzővel, bocsánat, immár menedzserrel vághat neki a kontinentális kupasorozatnak, aki először teszi próbára szaktudását Olaszországon kívül, és akinek még tanulnia kell az angol nyelvet.

De talán nála is nagyobb kihívás előtt áll követője, az eddigi sportigazgató, a 12 éve a Milan-családhoz tartozó Leonardo, aki edzői papírok híján került a csapat élére. Az öt nyelven beszélő, 1994-ben világbajnoki címet szerző, 60-szoros brazil válogatott labdarúgó – aki játékosmegfigyelőként több honfitársát is a Milanhoz csábította – megtisztelőnek, egyben élete kalandjának nevezte új munkakörét, s kimondta a Milant öreg és kiégett csapatnak titulálók körében alighanem régóta várt kulcsszót: az újjáépítést.