Búcsúzóul gólok, pofonok

Elsőként a kapusedző, Pálinkás András sétált oda Dunai Antalhoz, az MLSZ alelnökéhez, hogy átvegye az ezüstérmet. Őt követte a két pályaedző, Herédi Attila és Bene Ferenc, majd következett Szentes Lázár, aki pénteken ült harmincötödször, egyben utoljára vezetőedzőként az újpesti kispadon bajnoki mérkőzésen. Mondhatnánk, a sors a legnagyobb rendező, hiszen a szakember 2008. május 2-án éppúgy az FC Fehérvár ellen (amúgy Sándor György találatával 1–0-ra megnyert találkozón) mutatkozott be a lilák élén, mint ahogy a piros-kékek elleni kilencven perc jelentette számára a búcsút is.

Szerda este óta nem titok, az Újpest elöljárói a 2009–2010-es idényben új edzői stábbal képzelik el a közös munkát, ezért Szentes Lázártól elköszöntek, csakúgy, mint segítőitől. A kapusedző, Pálinkás András szerződése amúgy a bajnokság végén lejár, vagyis vele egyszerűen nem hosszabbítottak, Bene Ferencnek és Herédi Attilának azonban a jövő év nyaráig szóló kontraktusa volt. Miután a feleknek sikerült egyezségre jutniuk a szakítás feltételeiben, még az is felvetődött, hogy az idényzárón Szentes Lázár már nem ül le a kispadra. A tréner erősen vacillált, és alighanem a játékosok rábeszélése is kellett ahhoz, hogy a pénteki meccsen még maradjon. Hogy az Újpest által megszerzett ezüstérem kudarc-e vagy sem, megítélés kérdése, egyet viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni: a körülmények korántsem voltak olyan ideálisak, mint azt a kívülállók esetleg gondolják. Az edzői stáb a bajnoki esztendőben csak az alapfizetéséhez jutott hozzá, ráadásul az idő előrehaladtával ahhoz is csak nagyobb késéssel. Információink szerint Szentes Lázárt nem a pénztelenség viselte meg leginkább, hanem az, hogy nem kapott esélyt csapatával a nemzetközi porondon való szereplésre, illetve a Ferencváros elleni bajnoki mérkőzésekre…

Hogy a szakmai munka irányítása kinek a kezébe kerül Újpesten, arról semmi biztosat nem tudni (eddig a Kecskeméttel remekül szereplő Tomiszlav Szivics és a holland Mark Wotte neve vetődött fel), ám az biztos, hogy ezen a héten szakmai munkáról a Megyeri útiaknál nem lehetett beszélni. Az elmúlt napokban csak „lötyögős” edzések voltak: bedobták a labdát, a kerettagok pedig játszottak…

Mókáról és kacagásról a másik oldalon sem beszélhettünk, mégpedig azért nem, mert az már az összecsapás előtt világossá vált, hogy a Fehérvár nem végezhet az első négy hely valamelyikén. Az együttest irányító Varga István (aki az újpestiekkel 1990-ben bajnoki címet nyert) eddig sem csinált titkot abból, hogy tudja, a várakozás alatti szereplés miatt Székesfehérváron is váltás lesz a kispadon. A vezetőedző utódáról egyelőre nincs információ, ám tény, az állás nélküli edzők között találunk magasan jegyzett szakembereket. Elég csak Egervári Sándorra vagy éppen Róth Antalra gondolni.

Noha úgy tartja a mondás, hogy búcsúzni csak szépen szabad, a Megyeri úton ezúttal csak az egyik csapat edzőjének volt erre lehetősége. Az újpesti labdarúgók sokáig nem találták a ritmust, a Fehérvár teljesen megérdemelten jutott a számára megnyugtató előnyhöz, s ha a csapatkapitány Koller Ákos nem hibázza el a büntetőt, kiütéses győzelmet is arathatott volna. A lehetőség azonban kimaradt, a házigazda szépíteni tudott, így izgalmassá vált a folytatás. A lefújás után a pályán elszabadultak az indulatok, óriási lökdösődés alakult ki, Szabó Zsolt játékvezetőnek több játékost is sárga, illetve piros lappal kellett büntetnie.

Ünneplés helyett balhé volt – pályán elcsattanó pofonokkal, füstbombákkal, bevonuló rendőrökkel búcsúzott a Megyeri út a 2008–2009-es bajnokságtól...

Tabella a 4. oldalon